19. fejezet - Beszélgetés // Nem várt látogató

Na, mi ez? Csak nem egy FEJEZET?!:DD
Jó olvasást mucik.^^

19. fejezet
Beszélgetés // Nem várt látogató

- Mia... Miaaaaaaa... MIA! - hallottam Adam kiabálását.
- Mi a franc? - rángatóztam egyet, majd legurultam az ágyról.
- Csak szólok, hogy ma suliba kéne menned, és nem szeretném, ha elkésnél! Mozgás, zuhanyozz, öltözz, én addig megcsinálom a kajád. Van ezekre 10 perced!
- Egyáltalán milyen nap van ma, diktátor úr? - kérdeztem gúnyosan.
- Hétfő. Na, siess! - mondta, majd kisietett a szobámból. Nehéz volt 5 perc alatt zuhanyozni. Általában ott szoktam filózni mindenen. Fanta hangos dorombolással jelezte, örül annak, hogy felkeltem és tiszta vagyok. Felvettem Scooby-Doo-s pólómat, s párosítottam egy fehér csőgatyával. Felkaptam a fekete Converse cipőmet is, úgy indultam le reggelizni. Vittem magammal a pulcsimat is, azt pedig a lépcsőn kaptam fel.
- Itt a kajád - szólt Adam unottan. Szó nélkül nekiláttam az ételnek, majd mikor végeztem, elmostam.
Felmentem még fogat mosni, a táskámat is felvettem és elindultam a suliba. Ma kivételesen siettem, mert ehhez volt kedvem. Bekapcsoltam az iPodomat, és maxon hallgattam a zenét.
- Mia! Úgy hiányoztál! - ölelt meg Ellie, majd Eric is követte a példáját.
- Ti is hiányoztatok nekem! - mondtam meghatódva, majd megláttam a közelben Taylort. Rám mosolygott, aztán a fejével biccentett, hogy menjek oda hozzá. Megvontam a vállam, s pillanatok alatt ott termettem mellette.
- Hello Mia! Hol voltál az elmúlt egy hétben? - érdeklődött kedvesen.
- Otthon. - válaszoltam közömbösen.
- Nem lenne ma kedved... - kezdte, de egy lány belevágott a szavába.
- Tayloooor, órára kell mennünk. - nézett rám szúrósan. Én csak felhúztam a szemöldököm, majd inkább távoztam. Ellie tátott szájjal nézett rám.
- Jól láttam, hogy te Taylor Smith-el beszélgettél?! A suli legmenőbb pasija, mindenki hajt rá! És te beszélgettél vele, ráadásul Ő hívott oda téged!
- Most elvárod tőlem, hogy ódákat zengjek arról a gyerekről? - fontam össze kezeimet  a mellemnél.
- Illendő lenne! Tudod, milyen szerencsés vagy?! - akadt ki.
- Hagyjuk. Egyébként ki az a csaj, aki elrángatta? - kérdeztem flegmán.
- A csaja. A suli egyik legnagyobb ribije, csak a szülei előtt meg szentnek vallja magát. Vigyázz vele!
- Oké... - fújtam ki a levegőt.
Az első óra elég gyorsan eltelt, mivel szinte csak beszélgettünk az osztályfőnökkel. Két órán keresztül fogalmazást írtunk, aztán az utolsó két óra pedig ének volt.
- Rendben osztály, a feladat az volt, hogy választani kellett egy dalt, amit ma elő fogtok adni, minden kíséret nélkül. - hogy mi? Szúrósan néztem Ellie-re, aki csak eltátogott egy bocsit. Ezért még megfizet.
- Ma ellátogatott a felsőbb osztályból hozzánk Taylor Smith tanuló, akinek ez lukas órája, és nem akar unatkozni. - nemár... Le. Fogok. Égni.

A tanár rohamosan haladt a névsorban a nevem felé. Hát majd improvizálok... Meg is van, mit!
A percek csak suhantak, voltak jó és rossz produkciók is egyaránt.
- A következő Mia Summer! Mit szeretnél énekelni?
- A Queentől a Somebody To Love-ot. - jelentettem ki magabiztosan, majd felálltam a helyemről és a zongorához sétáltam. Leültem, majd elkezdtem énekelni, és leütöttem az első billentyűket.
- Can anybody find me somebody to love?
Each morning I get up I die a little
Can barely stand on my feet
Take a look in the mirror and cry
Lord what you're doing to me
I have spent all my years in believing you
But I just can't get no relief, Lord!
Somebody, somebody
Can anybody find me somebody to love?
Az egészben az volt a vicces, hogy a diákok is bekapcsolódtak, így élvezetes műsort adtam elő. Természetesen ötöst kaptam, majd órák után mehettünk haza.
- Hé, Mia! - szólított meg valaki, majd megláttam a felém futó Taylort - Gratulálok! Nem lenne kedved ma elmenni sétálni, vagy ilyesmi? Szeretnélek jobban megismerni. - villantott rám egy 1000 wattos mosolyt.
- Felőlem. - mosolyogtam vissza. Mintha Eric kissé rossz szemmel nézne rám emiatt... De lehet, hogy csak hallucinálok.
- Akkor megyünk? - kérdezte kedvesen, mire csak bólintottam. Elindultunk egy elhagyatott réthez, az út viszont csendben telt. Mikor odaértünk, leültünk a fűbe, Tay pedig elkezdett kérdezősködni.
- Milyen zenéket szeretsz? Mik a kedvenc bandáid, és kik a kedvenc előadóid?
- Hmm... Szeretem a rockot, a popot, a szinti-popot, a reggaet, egy kicsit a metált. - vigyorogtam - Kedvenc bandáim igazából a '70-es, '80-as és '90-es évekből származnak, mint például a Queen, Depeche Mode, Guns N' Roses, Bon Jovi, The Rolling Stones, Nirvana, ilyenek, de szeretek a maiak közül is. Kedvenc előadóim közé tartozik Michael Jackson, Christina Aguilera, de szeretem Katy Perryt is. Elég sok van, és ha elkezdek rajta gondolkodni, akkor nem jutna eszembe. Te hogy állsz a zenével?
- Én szinte csak rappet hallgatok, de időnként egy kis rock is a lejátszási listámra kerül. Én is bírom azokat a bandákat, amiket mondtál, előadók terén pedig Bob Marley, 2pac, Snoop Dogg, ilyenek. És most meséld el az életed! - utasított nevetve. Bízom abban azért, hogy nem kürtöli világgá...
- Tehát. Mia Summer a nevem, Chicagoban születtem, és ezen nyárig ott is éltem, mígnem eljöttem ide a... Rokonomhoz! Otthon is zenesuliba jártam, már 10 éves korom óta zongorázom és gitározom. A szüleim nem éltek túl jó viszonyban együtt, apa állítólag sokszor megcsalta anyát az üzleti útjain. Viszont előző héten apa örökre elment... - itt elcsuklott a hangom, de azonnal megerősödtem - Van egy nővérem, akivel pedig megcsalt a volt pasim. Énekesi pályára szeretnék lépni, de nagyon vonz az írás. Ennyi lenne, most te jössz! - mutattam rá.
- Rendben, Taylor Gerard Smith vagyok, Párizsból jöttem ide, de mindkét szülőm amerikai. Nincs tesóm, mert aki lett volna, az 5 évesen leukémiában meghalt... - itt lehajtotta a fejét - Szóval. Tavaly költöztünk LA-be, mert a szüleimnek itt volt a jó munkalehetőség, de sajnos ez miatt eléggé elhanyagolnak. Régebben mindig kiközösítettek a suliban, mert elég jó tanultam, ami persze még most is így van, csak kevésbé... - zavartan felnevetett, majd megvakarta a tarkóját - Eddig elég sok kapcsolatom volt, de egyik sem komoly, a lányok általában csak azért járnak velem, mert viszonylag menő vagyok, így ők is feljebb akarnak kerülni a sulis ranglétrán. És ez elszomorít...
- Jaj, ismerem az érzést, otthon is én voltam a népszerű csaj, de Alexen kívül egy komoly kapcsolatom sem volt.
- Jó, hogy van olyan, aki megért.
- Ez csak természetes. - öleltem át. - Na, de nekem mennem kell haza, már várnak. Légy jó! - köszöntem el, majd felálltam a puha fűről.
-Rendben, szia!
Elképesztő gyorsasággal kezdtem futni a buszmegállóhoz. Vettem magamnak egy jegyet, majd leghátulra ültem. Negyed óra múlva haza is értem.
- Adam, megjöttem! - kiabáltam, hisz mondta tegnap, hogy ma itthon lesz.
- Ööö... Mia, bejönnél a konyhába? - kérdezte zavartan. Nem értettem, de engedelmeskedtem.
- Jaj, képzeld, ma tök jó napom volt, és még ötöst s kaptam, aztán... - mondtam önfeledten, de mikor beértem a konyhába, egy nem várt látogató fogadott.
- Mia... Beszélnünk kell! Ülj le. - utasított, mire teljesítettem a parancsot. Ez azért meglepett, nem gondoltam volna, hogy pont Ő jön el...

*Sóhaj...*

Bizonytalan ideig - mint eddig... - nem lesz friss. Azt hittem nyáron több időm, kedvem, meg ihletem lesz, de nem. Ezzel a 19. fejezettel annyi gondom van... A részek pedig rövidek, összecsapottak.
Viszooooooooooooont, van egy jó hírem is, ami mindjárt itt lesz...*gonosz kacaj*
Tehát, sajnálom, lehet, hogy még ezen a héten hozom, de nem vagyok benne biztos... Majd meglátjuk.

Facebook oldal + vélemény az emberekről.

Halihóó.:DD Csináltam egy facebook oldal.^-^ a link: http://www.facebook.com/alicefreelove like!:DD
Most térjünk vissza a címre; az emberek többsége nagyon furcsa számomra..o.O most leírok egy példát:

Valamelyik héten sulinap volt az iskolában, ahol különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk az osztályoknak. Nekem ehhez semmi kedvem nem volt, meg lusta is vagyok, szóval alapból gáz a helyzet. Volt egy olyan feladat, hogy egy mikrobuszt kellett húznia az osztálynak, persze nem ült benne sofőr, aki lefékezné a járművet az esetleges bakiknál. Hát, elhúztuk a kocsit a kellő távolságra, futottunk, majd megint húzni kellett. Az egyik kiscsaj, -akit megjegyzem, senki nem bír a közösségünkben- pedig hát... Az autó alá került. Nem részletezném, mert na, de mostanra már jól van. Naszóval, azt a lányt ugye senki nem csípi, ahogy én sem, sokszor kibeszéltük. Dögség, de nem érdekel, ki mit mond.:')
Ahogy ugye megtörtént vele ez a baleset, a 12 lányból 9-en sírtak. Persze, én nem, csak kisebb sokkhatás ért. Két lány,akiknek nem mondom meg a nevüket, annyira túljátszották ezt a dolgot, hogy áá... Majdnem felpofoztam őket. De a legszebb az egészben, hogy ők is utálják a csajt, akivel ez történt... Idézem néhány osztálytársam:
"Jaj istenem, miért pont ő? Olyan kis vékony!" blablabla... Eddig utáltátok, nem?oO Én sajnálom, hogy ez történt vele, de nem kaptam hisztériarohamot...
Aztán most mindenki húdeszereti, kinyalná a seggét, ha lehetne... Kétszínűség rulz. Kedden bementünk 3-an a lányvécébe, persze csak mi voltunk bent, erre megszólal az a lány, aki kb. a legjobban utálta:
'Én bánom, hogy annyiszor kibeszéltük Xy-t.' már elnézést a kifejezésért, de: basszameg, egy baleset kellett ahhoz, hogy ezt megbánja?oO Erre rávágtam, hogy én nem bánok semmit sem, mivel tényleg nem érzek bűntudatot... Igen, most lehet szar embernek nevezni, de nem izgat. Mondtam még neki, hogy jövőre meg ugyanez lesz; kibeszéli őt, meg utálja. Jövőhéten lesz a 2 napos osztálykirándulás, ahova persze a baleset elszenvedője nem jön. Ma ebbe belegondoltunk az egyik barátnőmmel:
Ha ez nem történt volna Xy-nal, nevezzük így, akkor aki 'megbánta a dolgokat' az ugyanúgy azt kívánná, hogy ne jöjjön. Én attól nem szeretem jobban, hogy ez történt vele, csak sajnálom, mert az életkörülményei sem túl jók szegénynek, de nem fogom attól kinyalni a seggét... ha kell segítség neki, ott leszek. Ettől még nem vagyok kétszínű, szerintem...bár ezt döntsétek el Ti.
Ez a helyzet arra emlékeztet, mikor bejelentették, hogy meghalt Michael Jackson. Mindenki húúúúdeimádja, halála előtt meg nevezték pedofilnak, melegnek, s különböző betegségek hordozójának. Én szerettem életében is, és most is imádom, mert legendának tartom, akárcsak Freddie Mercuryt.

Összességében: gyűlölöm a kétszínű embereket. Xy-nak is ez a baleset kellett ahhoz, hogy mindenki megbánjon mindent?! Hagyjuk már...-.-"

18. fejezet - A macska az egyetlen...

18. fejezet
A macska az egyetlen, aki jobban szeret téged saját magadnál

Drágáim! Végre friss.:$$ Tudom, sokat késtem vele, de időm sem volt, meg ihletem se..:S oké, ihlet volt..xdd A cím az igazából nem így lenne, mivel eredetileg a 'macska' szó helyett 'kutya' van, de én nem bírom a kutyákat.:'D
Ééééés; túlléptük az 1000 kattintást! Imádlak titeket!:* ♥
Amúgy; új blog! Eric Saade történet.;)) Ma hozom ott is a részt.: D
Ha valakit érdekel, itt a link: http://dont-change-me-baby.blogspot.com/
Szívesen fogadom itt is a látogatókat, meg a kommentelőket -ami egyenlő a látogatóval.oO-.
CUPP!♥

Hirtelen felkaptam a fejem; hisz csak álmodtam az egészet! Mondjuk, elég érdekes álom volt... Vagy mégsem volt a tudatalattim vágya ez a nap? Az tuti, hogy mindenre pontosan emlékszem, viszont az íróasztalomnál feküdtem a fára, és ez azt jelenti, hogy a fele biztos valóság. Még facebookba sem vagyok bejelentkezve, tehát ez az üzenet nem létezik.
Gyorsa bepötyögtem az e-mail címemet, és a jelszavamat, majd szembesültem a 10 értesítéssel, 2 üzenettel, és 5 ismerősnek jelöléssel. Az értesítők lájkokból álltak, az üzenetek küldői pedig a régi barátaim. De az egyik jelölésen tényleg megakadt a szemem: Taylor Smith. Huh... Elfogadtam, majd meghallottam, hogy csörög a telefonom. Anyu.
-Jaj, Mia, istenem, szörnyű dolog történt! -sírta, de alig kapott levegőt -Tegap fel akartam hívni apádat, hogy megbeszélhetnénk a dolgokat, de nem vette fel! Egész éjjel próbáltam hívni, de semmi! Aztán ma értesítettek a munkatársai, hogy amikor utazott Houstonba.... -megrémültem...
-Ugye nem lett semmi baja? -kérdeztem már elcsukló hangon.
-Kicsim... Apa kocsijának nekiment egy részeg kamionos, aki ráadásul olajat szállított! -kiabálta... Hirtelen kiesett a kezemből a mobil. Mivel eddig álltam, most erőtlenül zuhantam a földre. Nem akartam sírni.
Felvettem a földről a készüléket, majd kimentem a szobából. Úgy éreztem magam, mintha valami jeges kéz szorítaná össze a szívem, a gyomromba pedig kést döfnének... Miért velem történik ilyen szörnyűség? A rohadt életbe! Először rájöttem, hogy a pasim megcsalt, aztán anya kidobta aput, majd ez a baleset is... Nem kívánom ezt az érzést senkinek, és ha valaki netalántán azt hinné, hogy én most sajnáltatom magam, az téved! Oké, egy kicsit tényleg olyan, mintha ezt tenném, de basszus!
A lépcsőforduló utáni távot már gurulva tettem meg, aminek hatására Adam felkelt a kanapéról. Az arckifejezésemből rögtön levághatta a szitut... Újabb tragédia a Summer családban...
-Mia, mi történt? -kérdezte aggódva. -Hozzak neked valamit? Tea? Kakaó?
-Apu... nincs többé... -makogtam, de éreztem, ahogy a könnyek mardossák a szemem. Arcom eltorzult, az összes fájdalom most összpontosult bennem. Két másodperc múlva már Adam inge csurom víz lett, én pedig valahogy a kanapéra kerültem...

Mia szemszöge (E/3)

Hogy meddig aludt, maga sem tudhatta... Viszont egy hűvös légáramlat észhez térítette. A szemeit nem akarta kinyitni, hisz a világgal sem volt kedve szembenézni. Hirtelen megérezte, hogy egy kis súlyú szőrrel borított puha valami szétterpeszkedik rajta, majd hangos dorombolásba fogott a szőrpamacs. Mia kinyitotta a szemeit, majd elmosolyodott; Fantát látta. Megsimogatta, mire a cica elkezdett hízelegni, majd a lány elkezdte kényeztetni a macskát.

Az elkövetkezendő egy hétben, amit otthon töltött, alig evett valamit. Adam sem volt sűrűn otthon, mert vagy a stúdióban, vagy próbákon, esetleg megbeszéléseken tartózkodott. Nem volt igazán nagy kedve egyedül hagyni a lányt, de az albumon dolgozni kell...
Mia viszont elvolt a cicusával, szeretgette, amit a macska is szeretettel viszonzott, majd elérkezett a csütörtöki nap, avagy a temetés. A lány talpig feketébe öltözve kisétált az állomásra, majd felszállt a vonatra.

Mia szemszöge, a temetés után

-Cicc, cicc, Fanta! Hazaérteem! -kiáltottam mosolyogva a macskám után, mire az hangos nyávogássál jelezte; örül, hogy hazajöttem. Adam újfent nem volt itthon, ezért nekem kellett feltalálnom magam. Ettem két darab melegszenyót, majd bekapcsoltam a hifit, kerestem egy jó CD-t, és elkezdtem "bulizni". Nagyjából 2 óra múlva Adam is hazatalált. Elég fáradt volt, ezért gondoltam, összedobok neki valamit. Melegszendvics, muhaha. Mikor kész lett, bevittem neki a nappaliba.
-Jaj, köszi, rendes vagy. -mondta két ásítás között.
-Szívesen. Amúgy ma hánykor keltél?
-5-körül, mert még volt egy kis papírmunka... Figyu, nem tudnál segíteni? -kérdezte kérlelően.
-Attól függ, miben... -válaszoltam enyhe félelemérzettel.
-Csak egy kis papírmunka... Nem sok. Tééényleg, van twittered? -tette fel a kérdést mosolyogva.
-Nincs. -mondtam unottan.
-Akkor lesz! -felpattant, felszaladt a szobájába, s lehozta a gépét. -Naszóval... Mi legyen a neved? Maradjunk az egyszerű MiaSummer-nél, vagy kreatívkodsz?
-Nem lehetne két 'a'-betűvel? És valam "lentvonal" közé. -kuncogtam.
-Oké... Tehát, Miaa_Summer. Jó?
-Tökéletes.
Megcsináltuk a twitter fiókomat, bekövettem néhány embert, aztán nekiláttam a munkának...

17. fejezet - Love at first sight

17. fejezet
Love at first sight

Reggel kivételesen nem az ébresztőórám keltett, hanem a... Macskám. Ott nyávogott az ajtóm előtt, mert be akart jönni. És a vicces az volt, hogy pont egy perccel azelőtt keltem ki az ágyból, mint ahogy kellett volna. Teljesen humoros, tudom... Mikor megszólalt az idegesítő hangja az órának, lecsaptam és mentem zuhanyozni.
Egy virágmintás ruha mellett döntöttem, amihez felvettem egy cicanacit, a ruhára pedig övet kötöttem. Már az idő is kezd egy kicsit hűvösebb lenni, ezért egy kardigán sem árt... Felkaptam a rózsaszín converse cipőmet, és a rózsaszín hajpántot beletettem enyhén hullámos hajamba Elraktam a táskámba egy rózsaszín sálat a biztonság kedvéért, felvettem a karkötőimet, majd elkezdtem sminkelni. Megettem az íróasztalomon hagyott müzliszeletemet, fogat mostam, felvettem a rózsaszín napszemcsit, s indulásra készen álltam.

***

-A francba! -szitkozódtam halkan, mikor leejtettem a tálcámat. Ennyire béna is csak én lehetek!
-Nem kéne egy kis segítség? -hallottam meg egy fiú hangját. Nem néztem fel, csak válaszoltam:
-Hát, ami azt illeti, jól jönne... -lehajolt, s végre ránéztem; gyönyörű zöldes-szürkés szemeiben szinte elvesztem... Hirtelen melegség öntötte el a lelkem, s éreztem, hogy arcom egyre inkább a vörös színt kezdi felvenni. Basszus!
Segített visszarakni a becsomagolt szendvicsemet, almámat és italomat a tálcára, ami az imént csúszott ki a kezemből.
-Egyébként a nevem Taylor. -mondta kissé szégyenlősen. -A tiéd pediig...
-Mia. -mosolyogtam, majd mintha mi sem történt volna, megköszöntem a szívességét, és leültem egy asztalhoz. Akik ismernek tudják, hogy rendkívül jól tudom leplezni az érzéseimet. Csak egy valamit nem értettem... Mit akarok én leplezni?! Hisz nem is tetszik!

Taylor szemszöge

Nagyjából öt méterre tőlem elejtette egy lány a tálcáját. Úgy éreztem, muszáj neki segítenem.
-Nem kéne egy kis segítség? -kérdeztem, de ő nem nézett fel. Csak válaszolt:
-Hát, ami azt illeti, jól jönne... -lehajoltam hozzá, s ekkor találkozott a tekintetünk. Gyönyörű világos szemei voltak, és az arca is nagyon szép volt. Öcsém! Ugye nem pirulok? Hisz' van barátnőm, de ő annyira gyönyörű... Nem hagyhattam elszalasztani a beszélgetésre kínálkozó alkalmat.
-Egyébként a nevem Taylor. -mondtam lányosan mosolyogva. -A tiéd pediig...
-Mia. -mosolygott, megköszönte az előbbit, majd leült egy asztalhoz... Ezt nem hagyhatom ennyiben!
Kifizettem az ebédet, s leakartam volna ülni vele szembe, csakhogy...
-Taylor, nem jössz hozzánk? -kérdezte drága barátnőm, Chelsey. Erre sajnos nem mondhatok nemet, mert elkezd parádézni, és nyilvánosan lejárat...
-Persze... -sóhajtottam, majd követtem. Még egy utolsó pillantást vetettem a lányra, és elkezdtem enni... Oké! Ez nem utolsó pillantás volt, mivel szinte egész végig őt néztem, s ahogy láttam, néha ő is rám pillantott... Holnap biztos elkezdek vele valamiféle kommunikációs-kapcsolatot létesíteni. Vagy bejelölöm facebook-on.

Mia szemszöge

Taylor tekintetét egyfolytában magamon éreztem... De ahogy látom, van barátnője. Csak azt nem értem, hogy akkor minek néz?! Érthetetlen... Oké, az tény, hogy űberhelyes, de... Ajh!
Elvittem a tálcát, s kicsit dühös állapotban hazamentem. Otthon Adamnek ecseteltem a nap folyamán történteket:
-Mi volt, kedves Mia a suliban? Kaptál valami jegyet? -kérdezte, mint egy pedáns szülő.
-Az a helyzet, hogy kaptam a fizika dolgozatra egy kettest... -vallottam be lehajtott fejjel.
-Hát... Erre csak annyit tudok mondani hogy: LE VAN SZARVA! Fizikus valószínűleg nem leszel... -nevettünk egyet ezen.
-Viszont...
-Ajjaj, ez már nem jól kezdődik... -sóhajtott egyet.
-Tehát, amikor vittem a tálcát a kajáldában, akkor az kiesett a kezemből, és odajött egy Taylor nevű fiú segíteni... -itt félbeszakított
-Helyes?! -kérdezte röhögve
-Na igen... Elég helyes, de ez mellékes... Segített a tálcás-ügyben, és próbált velem beszélgetni, én legalábbis úgy vettem észre, de akkor megjelent a barátnője, és elvitte onnan. És miközben ettem, egész végig azt éreztem, hogy figyel!
-Nyugi van! Arra nem gondoltál, hogy mondjuk... Nem is tudom...
-Az kizárt, hogy tetszem neki! Ma látott először, és amúgy is, van barátnője!
-Mia, a barát/barátnő nem befolyásolja azokat a fellángolásokat, amiket érzünk bizonyos emberek iránt. Lásd: nekem itt van Sauli, de azért néha én is mondom, hogy 'ez de cuki' meg ilyenek! Te olyan kis maradi vagy, már meg ne sértődj! -ütögette meg a fejem.
-Huh, kösz a fejtágítást te állat! -mosolyogtam rá, s vállba bokszoltam.
-Hé! Ez fájt! -simogatta meg azt a bőrfelületét, ahol előbb megütöttem.
-Mert egy puding vagy! Egy rizspuding! -gúnyolódtam vele.
-Höh, persze! Csak szerinted vagyok puding... A rajongóim pedig így szeretnek!
-Húha, te vagy a világ élsportolója, mi? De most inkább megyek tanulni.
-Jó munkát!
Felmentem a szobámba, s elővettem a matekot, amivel fél óra alatt meg is voltam vele. Tanulgattam a bioszt meg a föcit, és az irodalomházival is végeztem.
Itt az ideje, hogy felmenjek egy kicsit facebookra!
Tíz értesítés, nagyjából mindegyik olyasmi, hogy lájkoltak, vagy hozzászólta valamihez. Négy ismerősnek jelölés.
Az utolsónál kicsit meghökkentem... Taylor?! És pont fent van... Legalább így meg tudom nézni a képeit. Ekkor hirtelen meghallottam a már jól ismert "pittyegést".
Taylor Smith üzenete:
"szia!:DD csak azt szeretném kérdezni, hogy..."

16. fejezet - Bízz magadban!

16. fejezet
Bízz magadban!

Nem, nem és nem! Semmi nincs, amit ma hordani tudnék! Egy kész csődtömeg vagyok... Ekkor viszont a kezembe akadt egy rózsaszín, leopárdmintás pánt nélküli ruha. Hmm... Ez jó lesz mára! Az idő amúgy is szép. Kikészítettem még egy sarut, a hajamat pedig kivasaltam és feltupíroztam. Adam ma korán kelt, így csinált nekem a sulira szendvicset, hát nem édes?
Kisminkeltem magam és leültem a kanapéra. Lynnre várok még. Miközben várakoztam elővettem az egyik könyvem, hogy átnézzem a leckét. Megtanultam, de sosem lehetünk elég felkészültek.
Miután végeztem eme tevékenységemmel Lynn is megjelent a lépcső aljában, teljes díszben. Mint mindig most is nőies, elegáns, de ugyanakkor fiatalos; Egy barackszínű tunikában, sötét csőfarmerben, na meg magassarkúban feszített indulásra készen.

Beértünk a suliba, mikor becsöngettek. Elkezdtem szaladni a terem felé, ahol épp voltunk, s az ajtót szinte feltéptem. A tanár még nem volt bent, szerencse, hogy nem látta ezt az attrakciót... Na ugye, az első órám irodalom volt, ahol a 20. század irodalmáról beszélgettünk, meg a Shakespear-ről. Mivel egy és ugyanaz a dráma- és irodalomtanár, így drámaórára a feladat adott; 'Hamlet', vagy 'Rómeó és Júlia'... Marhajó, mondhatom... Elindultunk tesire ahol bementünk a fiúöltözőbe. A lányban olyan bűz van... A fiúk ugye kint tesiznek, mi pedig kimegyünk az uszodába, juppí! Még szerencse, hogy hoztam bikinit.
Átöltöztem, megfogtam a törölközőt és bementem az uszodába. Úgy örülök, hogy nem pasi tanítja a tesit... A hajam -meglepő módon- nem lett vizes, így bátran léptem be a rajzterembe. Rajztörténelem, festők és szobrászok élete, blabla... Akkor jó, ha csinálunk is valamit, nem csak magolunk!
Ezután még volt két angol, egy ének, és egy zene óra. Hogy mindenkinek tiszta legyen: énekórán énekelünk, zenét hallgatunk, zeneórán pedig zenetörténelem, zenélés. Ma nem volt kedvem az itteni kosztot elfogyasztani, így rögtön haza is mentünk.

***

Körülbelül az egész napomat unalmasan töltöttem el, így amint hazaértem beültem a tévé elé. Nagyjából 10 perc múlva dörömböltek az ajtómon. Nagy nehezen feltápászkodtam, s Ellie-t láttam magam előtt.
-Szia! Nincs kedved sétálni egyet? -kérdezte kiskutyaszemekkel.
-Hát... Amúgy is csak unatkozom, szóval miért ne? -még beordítottam egy olyat, hogy "elhúztam" és már úton is voltunk.

-Hova is megyünk? -kérdeztem, mikor már fél órája úton voltunk.
-Majd megtudod!
Még 10 perc séta után elértünk egy... Karaoke klubhoz?! Hova hozott ez engem?!
-Meglepetéééés! -veregetett hátba.
-Te most komolyan énekeltetni akarsz? -akadtam ki.
-Igen! -mosolygott rendületlenül.
Köpni-nyelni nem tudtam. Élőben még nem énekeltem ember! Beléptünk a klubba, ahol minden tekintet ránk szegeződött, de egy pillanat alatt visszatértek szemeik a színpadon vonagló Tina Turner dalt éneklő csajhoz.
Miután végzett a kis 'Tina' Ellie fellépett a színpadra, odaadta a pendrive-ot a klub tulajdonosának és megmondta a dal címét. Tudta fejből, de a súgógépet a biztonság kedvéért bekapcsolták. Az elején elcsúszott, és a hangja sem a legjobb, de ezen lehet változtatni! Csak gyakorolnia kéne az éneklést és profi énekesnő válna belőle.
Eljött az én időm. Egy Katy Perry számot énekeltem. Mekkora mázli, hogy van ott hangszeres kíséret is, mert tudod ki hozott pendrive-ot... -pl. Ellie-

***

Nem is sikeredett rosszul, legalább is a tömeg tapsolt...!

-Miért nem mondtad, hogy tudsz énekelni? -kérdezte nevetve Ellie.
-Hát... Van ilyen! -legyintettem. -De akkor sem vagyok tehetséges!
-Dehogynem! Csak bízz magadban, te csaj!
-Azt hiszem, igazad van! -öleltem meg, majd kisétáltunk az épületből.



Ellie hangja és dala:














Mia dala és hangja:

15. fejezet - Jubileumi rész.:3

Wow, újra az éterbe robban Alice, és boldogan közli, hogy végre-valahára: 15. fejezet!!!
Ez nem rendes rész, csak a későbbiekhez valamiféle előzetes.(?) Ilyet legközelebb majd a 25.-nél tartok, mivel ez olyan jóóó.:3
Véleményeket kérek a történet eddigi alakulásáról. Fejlődtem-e valamit a kezdetek óta? Jó az alaptörténet? Megismertétek eléggé a karakterek személyiségét, vagy még nem tökéletes? Kommenteket kérek, mert különben...:DD Oké, ez nem változtat a fejezetek gyakoriságán, de szükségem van a véleményekre. Készültem viszont egy meglepivel, amíg készül a 16. feji, addig legyen min gondolkozni.:'D Mi a véleményetek...?:DDD
Egy távolabbi rész (részlet):

Mia Summer szemszöge

A tűz gyönyörű; meleget ad, miközben a lángcsóvák csodálatos táncát élvezhetjük. Viszont öl.
Épp' egy hűvös, késő-őszi napon történt meg a baj. Sétálgattam az utcán, mikor sikoltozást hallottam. Elkezdtem futni a hang irányába, s olyan öt perc alatt odaértem egy... Égő házhoz. Egy kislány sírt az ablakban, s mivel a terület elhagyatott volt, így ez senkinek nem tűnt fel. Bepánikoltam. Előkaptam a mobilom, s tárcsáztam a tűzoltóság számát.
-Kérem, azonnal jöjjenek a Pearl Road 11/A-hoz! -a hangom remegett, nehéz volt megőriznem a hidegvérem, miközben a kislány sírt...
-Rendben, egy fél óra múlva ott vagyunk!
-Ömm, rendben... -fél óra?! Addigra az a szegény kislány bent ég!
Valamilyen hang arra késztetett, hogy bemenjek, és kimentsem onnan azt a kisgyereket. Berúgtam a már félig összeégett ajtót, a sálamat az orrom elé tartottam. Kerestem azt a szobát, ahol volt a gyerek -nagyjából 10 percen keresztül. Addigra a füst már bőven bejutott a szervezetembe, tiszta oxigénhez nem jutottam. Még megnéztem utoljára egy szobát, ami szinte sértetlennek tűnt. Belöktem nagy nehezen az ajtót, s kit láttam? Azt a kislányt! Az anyja valószínű elment valahova pihenni, mert nem láttam szükséges dolgokat a -szerintem- szobájában. Mivel a szoba az emeleten volt, így a gyerek nem tudott kiugrani. Gépiesen, a maradék erőmet összeszedve ledobáltam a plüsseit, ruháit és ágyneműit, mire a kislány leugrott. A tűz már akkor szinte az ablakban volt. Én is le akartam volna ugrani, de a lángok már nem engedték. Kifutottam a szobából, de elbuktam valamiben, s onnan már nem tudtam felkelni... Még láttam valakinek -bizonyára tűzoltónak- a lábait, de már minden elsötétült...

14. fejezet - Bocsáss meg!

14. fejezet
Bocsáss meg!

Elérkezett a hétvége, s ahelyett, hogy kinézném a csíkos tapétát, itt ülök Adammel a kocsiban és Chicago felé tartunk. Remek...
Denverben felszálltunk egy gépre, ahol szinte az egész utat végigunatkoztam. Oké, vittem egy magazint, de ez semmiben sem töltötte ki azokat a hosszú órákat. Meg úgy alapból semmi kedvem hazamenni. Jewellel találkozni meg pláne nem szeretnék! Egy áruló. Elárult engem. Tudta, hogy én Alexel jártam, de ő ezt figyelembe sem vette... Köszönöm! Ó, most körülbelül olyan jelenetet rendeztem az agyamba, ami szappanoperába illik.
Rendeltem magamnak coca colát meg egy szendvicset, majd miután elfogyasztottam az ételemet, elaludtam.

***

-Mia, megérkeztünk Chicagoba! Itthon vagy kislány! -ütögetett Adam. Aranyos gesztus.
-Jóvan' má', kelek...
-Most kábé úgy nézel ki, mint egy másnapos, aki valamit szívott! Már bocs! -rötyögött magában.
-Olyan együtt érző vagy, komolyan... -ironizáltam, s közben megigazgattam a hajam.
Még negyed órás kocsikázás után végre otthon voltam!
-Végre! -kiáltottam, majd nagyot szippantottam a levegőbe. Benyitottam, s anyámat láttam az egyik konyhaszéken ülni. Amint meglátott rögtön elmosolyodott és felállt, hogy üdvözöljön.
-Csepp manó! -adott egy puszit az arcomra.
-Anyu!
-Szia, te lennél Adam? -kérdezte anya mosolyogva.
-Igen, ön pedig Lisa... ugye?
-Igen. -mosolygott anyu.
-Szerintem én felmegyek a szobámba. -mutattam a lépcső irányába. Mindketten csak bólintottak egyet, én pedig megindultam a lépcsőn. Tisztáznom kell pár dolgot a nővéremmel...!
Kopogtam az ajtaján, mire kinyitotta azt.
-Jaj, Mia, figyelj, sajnálom, hogy annyi szenvedést okoztam, gondolnom kellett volna rád!
-Hé, semmi baj! Alex nagy csábító... De azért még mindig haragszom rád...
-Kérlek bocsáss meg! Nehéz ellenállni egy ilyen fiúnak... El akarok tőle szakadni, mivel nem tudom, hogy mire képes...
-Hát valahogy mégis el kell tőle válnod... Ezt nem féltékenységből mondom, tapasztalat. De mi is volt az igazi oka, hogy hazahívtál?
-Szerintem anyu és apu el fognak válni... Apa megcsalta anyát, erről bizonyíték is van. -mondta lehajtott fejjel.
-De anya nem látszott szomorúnak... Tarts parasztnak, de ezzel mindenkinek jobb lesz. -mondtam közömbösen
-Szerintem egyrészt azért nem szomorú, mert megszabadult egy 'tehertől', másrészt így nem kell még egy fogyasztóra költeni. Apa amúgy sem nagyon van itthon, anya keresi a pénzt, na meg én. Apa csak hónapokkal később szokott hazakerülni, de utána rögtön elmegy bulizni.
-Ez igaz, az biztos!
-Na, és hogy mennek a dolgok a suliban? -kérdezte mosolyogva.
-Eddig jól, van két barátunk eddig Lynnel. Ellie és Eric Riff. Nagyon kedvesek velünk, és lehet velük hülyülni sokat.
-Lemegyünk?
-Igen! -csettintettem egyet.
Anya és Adam épp egy magazint bújtak, hogy meglessék a legújabb trendet. Hát nem bájos?
-Ma itt alszotok? -kérdezte anyu.
-Igen, hisz' már fél 5, és hülyeség lenne órákig utazgatni. Ugye nem baj Adam? -kérdeztem kiskutyaszemekkel.
-Dehogy baj! Már ha nektek nem... -nézett anyára és Jewelre.
-Semmi akadálya. Csak beszéljétek meg, ki aludjon a kanapén...
-Majd én alszom! -ajánlottam. Szerettem mindig is a kanapén szunyókálni. Egy-egy pizsiparti alkalmával gyakran aludtam el ott.
-Felőlem... -mondta Adam.

***

-Nézünk valami filmet? -kérdeztem, mire bólogattak. Az egyik kedvenc filmemet néztük, de a háromnegyedén már bealudtam. Szerencsére pont a kanapén lestük, ahol amúgy is szunyókáltam volna.
Konkrétan Skrillex-el álmodtam... Azt, hogy ő valami gyilkos-szerűség, és 5 perc alatt kinyír mindenkit, de engem nem ölt meg és anyut sem, meg még egy random kölyköt sem, mert mi egyezséget kötöttünk... Én meg ölelgettem... Huhh.
Másnap kilenckor elindultunk, s hazaértünk hatra... Jewellel tisztáztam a dolgokat, amik most nem is állnak rosszul.
Az idő mindent eldönt...


Fuu! Ez nagyon rövid lett, de nemsokára 15 fejezet!!! Az egy fontos része lesz a történetnek, úgy bizony!;))

13. fejezet - Drámák kereszttüzében

13. fejezet
Drámák kereszttüzében

-Mia, ideje felkelned, már így is késésben vagy! -rontott be hozzám Lynn. Muszáj pont ilyenkor zavarnia?!
-Hisz még csak háromnegyed hét! Utálom, ha ilyen vagy! -róttam meg.
-Tudod mit, behozom a reggeli teádat meg sütidet. Oké?
-Rendben... -kicsit furcsállottam a kedvességét, de tetszett az ajánlata.
A magam részéről inkább lezuhanyoztam és felvettem egy 'I <3 Hamburger' feliratú felsőt, egy piros csőfarmert, és a kedvenc nyakláncomat ama medállal, amit Tommytól kaptam. Azóta valahogy javult a kapcsolatunk, de lehet, hogy ezt csak én gondolom így. Lynn csak nem akarja ezek szerint felhozni a kajámat, így kénytelen vagyok lemenni érte. Lementem és mit láttam?! Begubózott a tévé elé, és néz valami beteg szappanoperát. Kösz már, tényleg!
-Köszönöm, hogy felhoztad a reggelimet, én is szeretlek! -álltam a képernyő elé. -Amúgy, a felnőttek még alszanak?
-Igen. De kérlek, állj félre! -erre nem válaszoltam semmit, csak megettem a reggelit és felmentem megcsinálni a hajam.

***

-Mia, jössz ebédelni? -zökkentett ki gondolatmenetemből Lynn. Épp egy helyes pasit nézek, erre megzavar! Pff...
-Hát persze! -mondtam, majd leültünk egy asztalhoz.
-Hello, ideülhetünk? -kérdezte egy szőke lány, aki egy barna hajú fiúval volt.
-Nyugodtan! Amúgy a nevem Mia, ő pedig Lynn. -mutatkoztam be, majd leültek és a lány megszólalt:
-Az én nevem Ellie Riff, ő pedig Eric Riff. -mosolyogtak ránk. Valamiért bevillant az orvosom neve...
-Oh, engem egy William Riff nevű orvos műtött! Véletlenül nem a rokonotok? -kérdeztem kíváncsian.
-De! Tudod, ő az apánk.
-Nagyszerű! -nevettem fel.

Lisa Summer szemszöge

Idegesen dübörögtettem az asztalon a körmeim, miközben a férjemet vizslattam.
-Te meg mit bámulsz?! Ha azt hiszed, minden mozdulatomat követheted, akkor tévedsz! Igenis elmegyek a haverom legénybúcsújára, ha akarod, ha nem! Évek óta ki sem mozdultam, csak dolgoztam, hogy nektek jobb legyen, erre így hálálod meg?! Nevetséges vagy Lisa...
-Szerinted én mit csinálok, ha te éppen egy üzleti úton vagy?! Ülök a seggemen és lesek ki a fejemből?! Hónapokig távol vagy, én pedig szinte éjjel-nappal dolgozom, hogy a gyerekeimnek jó legyen, de te ezt semmibe veszed! Mit gondolsz, hónapokig várjuk, hogy a pénz az ölünkbe pottyanjon és aztán jól vagyunk? Szerintem a lányok sem rajonganak ezért az életmódért...Kezdünk nagyon elhidegülni egymástól, és ez nem jó! -emeltem fel a hangom. Ebben a pillanatban pittyegni kezdett a mobilom.Erick volt az, a férjem munkatársa, akit mellesleg utál. Az üzenetet megnyitva elképedtem. Arcom színe halálsápadtra váltott, majd rákvörösre, s dühösen néztem Jamesre. Hogy tehette ezt velem?!
-Ezt mivel magyarázod, te seggfej?! -mutattam a telefonom kijelzőjére. Az üzenet tárgya egy kép volt, amin tisztán látszódott, hogy akivel egy életre szerződtem volna, valami kis szutyokkal enyeleg. Tudom, hogy 40 évesen is jól néz ki és várható volt ez a ballépés, de akkor is, elöntött a méreg. Először ő is sápadt lett, de hirtelen a piros minden árnyalatában kezdett játszani az arca, mikor leöntöttem egy jókora pohár vízzel. Most legszívesebben kiheréltem volna egy életlen késsel, de ehelyett a számat használtam:
-Azonnal összeszeded a cuccaidat és elhúzol innen jó messzire, mert ha most rögtön nem tűnsz el a szemem elől nem állok jót magamért! -kiabáltam teli torokból, s adtam neki egy jó nagy pofont!

Jewel szemszöge

Hallgatózni csúnya dolog, de most nem érdekelt. Kihallgattam anyuék beszélgetését, de... Mi van?! Apa megcsalta anyát? Ezt csak a legnagyobb seggfejek teszik! Oké, Alex is seggfej, mivel megcsalta a húgom, és én is egy rohadék vagyok, mert hagytam magam, de olyan szenvedélyes az a srác! Ahogy a keze bebarangolja az ember testét, s apró csókokkal halmozza el kedvesét...
-Azonnal összeszeded a cuccaidat és elhúzol innen jó messzire, mert ha most rögtön nem tűnsz el a szemem elől nem állok jót magamért! -kiabálta anya, majd összerezzentem. Apa elmegy innen? De az nem lehet!
Felszaladtam a szobámba, s leültem az ágyamra. Elkezdtem pityeregni, majd olyan fél óra múlva a kocsi motorja elkezdett zúgni. Kinéztem az ablakon, de most már tényleg elkezdtem sírni. Ilyen nincs!

***

Két óra sírás után úgy döntöttem; akármennyire is utál most Mia, én írok neki egy levelet, hogy azonnal húzzon haza, nem érdekel, hogy hol van!
,,Mia, ahogy tudsz, gyere haza! Szükség van rád! Tudom, hogy utálsz, de nem rólam van szó! J."

Mia szemszöge

Éppen pakoltam be a könyveim a táskámba, mikor pittyegett a telefonom. Sms... Jeweltől?! Na, erre kíváncsi vagyok... Megnyitottam az üzit, s ez állt benne:
,,Mia, ahogy tudsz, gyere haza! Szükség van rád! Tudom, hogy utálsz, de nem rólam van szó! J."
Ez tényleg fontos lehet! Hétvégén ahogy tudok, hazamegyek Chicagoba!
-Adaaaaaaaaam! -kiabáltam, miközben lerohantam a földszintre.
-Mi az? -kérdezte furcsállva.
-Hétvégén muszáj Chicagoba mennünk! Valami nagy baj van otthon!
-És ezt te honnan tudod?
-A nővérem most küldött egy sms-t. Na, akkor elviszel? -néztem rá kiskutyaszemekkel.
-Hát persze, szívesen! -mosolygott rám, majd visszafordult a kajájához.
Vajon mi történhetett? Valószínűleg nem véletlenül írt a nővérem...

12. fejezet - Repül az idő.

12. fejezet-

Repül az idő

Mia szemszöge

kb. 3-4 héttel később

Na igen, kicsit előrébb jutottunk az időben. Holnap augusztus 29., Isaac szülinapja. Én csak felköszöntöm, mivel aznap elég sok dolgom lesz; meg kell venni a füzeteimet, egy táskát, meg persze valami órarendet, és még be is kéne íratni a suliba. Adam mondta, hogy elvisz minket -mármint Lynnt és engem- és ott beíratkozhatunk. Zenei tagozatra fogunk járni, hiszen Lynn is imádja a zenét. Zongorázni én tanítottam meg, azóta pedig már van egy szintetizátora is. De ez teljesen mellékes, hisz holnap sűrű napunk lesz. Még szerencse, hogy az első nap csak tolltartót meg füzetet és órarendet kell vinni... jézusom, már 11 óra?! Elég sokáig tudok gondolkozni, az már igaz... inkább alszom, gyűjtöm az energiát.

***

-Mia, kelj föl, kilenc óra, készülj el, kajálj meg és mehetünk beíratkozni! -ébresztett Lynn, aki csak úgy bejött a szobámba. Eleget tettem a kérésének, lezuhanyoztam, felvettem egy fehér topot meg egy fekete csőfarmert, reggeliztem valamit, a hajamat megfésültem, kivasaltam és felgumiztam egy copfba a fejem tetején. Egy halvány sminket még kentem magamra, és felvettem a violinkulcs medálú nyakláncomat, amit Tommytól kaptam. Tettem el pénzt egy táskába, meg a telefon és iPod, légpuszit küldtem a tükörképemnek, és beültem Lynn mellé a kocsiba. Olyan 10 perc múlva oda is értünk. Óriási suli volt, s mikor beléptünk, tátva maradt a szánk. Belül még hatalmasabb. Olyan fél órán keresztül csak az igazgatóit kerestük, mire Lynn megtalálta, és odahívott minket -mivel szétoszlottunk, és úgy kerestük. Bekopogtunk, mire jött a "szabad!" válasz, és beléptünk a helységbe. Remélem nem kell ide gyakran járnom... *Kac kac*
-Üdvözlöm önöket, én vagyok az igazgatónő, -nem mondoood?! -a gyerekek csak szólítsanak Mrs. Brown-nak. Vagyis ön is, fiatalúr! -kac kac.
-Jó napot asszonyom, csak azért jöttem, mert be szeretném íratni ezt a két lányt. -mutatott  ránk Adam.
-Remek, mi a nevük? -kérdezte a 40-es éveiben járó nő.
-A nevem Mia Summer, ő pedig Lynn Hill. -mondtam halvány mosollyal az arcomon, mire a z igazgató elénk tolt egy papírt, és adott tollakat. Szülő álírása, fuck yea...! Erre nem gondoltam, bár most Adam a gondviselőnk, tehát ő írta alá.
Még elküldött minket valami emberhez, hogy vegyük át a tankönyveket, és adott egy-egy papírt a termek elhelyezkedéséről. Ez nem is ment olyan lassan... Kifizettük a könyveket, majd elhúztunk venni füzeteket, lapokat, mappákat, színes ceruzákat, stb... Még én vettem saját pénzből Isaac-nak egy plüssmacit, meg egy cuki karkötőt -igen, karkötőt, problem?- aztán mentünk haza. Még csak délután 5 felé járt az idő, príma... holnap után meg évnyitó. Picsába!

Az évnyitó napján, haha.

-Hol az ingem? És a szoknyám? Te jó isten, hogy áll a hajam?! -nagyjából ezek a mondatok repkedtek Lynn szobájában folyamatosan.
-Hallod, talán keresd a gardróbban, felakasztva az egyik vállfára! -ordítottam neki, mire ő csak egy "köszi"-t kiabált vissza, a szoknyája pedig hát... az nem volt neki, így odaadtam az enyémet. Én csak egy fekete 'álfarmert' vettem fel, így nem is tudnak leszólni, mivel nem is farmer, és feket. Haha.
A hajamat már reggel megmostam, tehát csak kivasaltam, és hagytam, had omoljon a vállamra. Még felvettem egy fekete magassarkút, kihúztam a szemem szemceruzával és tussal, felkaptam a kis oldaltáskámat amiben a telefonom és a pénzem lapult, majd igyekeztem le a lépcsőn. Furcsa, Lynn előbb kész volt, mint én, pedig ő göndörítette a haját.
Az inge szépen kiemelte az alakját, a térdig érő szoknya pedig a lábait hangsúlyozta ki.
-Jól nézel ki Lynn, akkor mehetünk? -kérdeztem mosolyogva.
-Mehetünk, egyébként te is jól nézel ki, pöttömke. -gúnyolódott édesen, s kiléptünk a házból. Gyalog mentünk, s 20 perc alatt oda is értünk a sulihoz. Már a gyerekek nagy része kint volt, mi pedig megkerestük az osztályfőnökünket. Kedves nő volt, de szigort sugárzott a megjelenése. Az egész "ceremónia" mindössze 1 óra alatt zajlott le. Bájos, mi?
Bementünk a termünkbe, az o.fő pedig elmondta, hogy holnap mit kell hozni. Kaja, pia, tolltartó és füzet, na meg órarend.
Hazaérve csak lemostam a sminket, átöltöztem, és ettem valamit, amivel olyan 2 óra is elment... megjegyezném, 6 óra van, nekem meg még be kell csomagolni a könyveimet.
Ezzel is megvoltam jó 3 óra alatt, tehát kilenc óra volt. Azért tartott ilyen sokáig, mert Lynn könyveit is én csomagoltam, és még fel is kellett takarítanom a munkából származó szemetet. Végre tusolhattam, és aludhattam egy jót...

***

Reggel az órám úgy visított, mint valami disznó mikor ölik... komolyan. Valahogy feltápászkodtam az ágyból. Fél hét van, és én már ébren vagyok, ez nagy szó! Letusoltam, ami olyan negyed órát vett igénybe. A tisztálkodást követően felvettem egy türkizzöld csőfarmert, és egy fehér topot. Nem néztem ki olyan szörnyen, tehát kivasaltam a hajam, összecopfoztam a fejem tetején, és indultam is le reggelizni. Csak egy szendvicset ettem, azután felmentem még fogat mosni. 7:20. Király vagyok. Lynn is elkészült már, csak bepakolja a kis táskájába a túlélőfelszerelést, amit én is megtettem. 7:25-kor végre elindultunk, és beértünk háromnegyed nyolcra. Pacsi érte! Beültünk a termünkbe, s mikor megszólalt a csengő, a tanár késés nélkül belépett. A terem közepére invitált minket, majd Lynn kezdte a bemutatkozást:
-Hello mindenki, a nevem Lynn Hill, Chicagoban éltem a szüleimmel és testvéreimmel míg ide nem költöztem. Csak szólitsatok Lynn-nek, vagy aminek akartok... -mondta, és átadta nekem a szót.
-Öhm, Mia Summer vagyok, én is Chicagoban éltem, szeretek zenélni, zenét hallgatni, meg csak úgy énekelni, ami azért jó egy zeneis osztályban. Ennyi, leülhetnénk? -kérdeztem reménykedve a tanárt.
-Foglaljatok helyet, lediktálom az órarendet! -utasított minket, majd leültünk, és buzgón írni kezdtünk. Szerdán nulladik órában tesi. Franc! Utálom a nulladik órát, de Chicagoban legalább rajz volt... chh...
Még átbeszéltük a balesetvédelmet, a házirendet és egyéb fontos dolgokat. Megkaptuk az ellenörzőnket, aminek az elejére beírtuk az adatainkat, meg a tanárok neveit, és hogy mit fognak nekünk tanítani. Egy héten négyszer van énekóra, ami nagyon is jó, és kétszer rajz, amit szintén imádok.
Hazaérve csak lerogytam a kanapéra, majd mikor eme tevékenységemet meguntam, felmentem a szobámba, bepakoltam holnapra, és szép lassan elnyomott az álom. Aludtam vagy 4-ig, de Ad szólt, hogy kaja, amire muszáj voltam felkelni...
Az osztályom végül is jó fej, de van benne egy kissé ribancos csaj, valami Chelsey, vagy ilyesmi... nem is izgat nagyon... Inkább csak tűnődtem az ágyamban, és olvasgattam, esetleg rajzolgattam vagy firkáltam. Már tudom mi hiányzik ebből a szobából! Túl élettelen, nem olyan, mint én. Holnap rábeszélem Adamat, hogy vegyünk csíkos tapétát, meg néhány puffot, aztán meg majd valahogy berendezem a szobámat - újra.
---------------------------------------------
Na, ez ilyen rövid, meg pöppet unalmas, de már a köviben halad előbbre a cselekmény. Amúgy teljesen király vagyok, egy ültő helyemben megírtam a 12. fejit.*-* pacsit nekem!

11.fejezet-Csillogj!

11.fejezetCsillogj!

-Mia, ébredj, valami gyerek most hívott, hogy 20 perc múlva itt van az állomáson, bizonyos Sam! Érted? Kelj fel! -kiabált Adam. Te jó ég! 20 perc?! Mire elég az??? A szemeim felpattantak, és szótlanul berohantam a fürdőbe. Levettem a pizsimet, beálltam a zuhany alá, és élveztem a forró vizet. De mivel néha szórakozik velem a zuhanyzó, így olyan 5 perc után a víz fokozatosan hidegebb lett, kénytelen voltam elzárni a csapot és kiszállni a kabinból.
Bementem a szobámba, majd felvettem egy hosszú, bő Family Guy-os pólót, amit még a drága unokatesómtól csórtam, és egy cicanacit. A hajamat megfésültem, és összefogtam a fejem tetején egy copfba. Teljesen erotikus lett az összhatás, mondhatom... Még maradt 5 percem, addig pedig tudok valamit enni is.
Lementem a konyhába, de az utolsó lépcsőfoknál valahogy megbotlottam, és bevertem a fejem. Nem fájt, csak olyan 'elszállt'-nak éreztem magam. Persze hamar kitisztult a fejem, ettem egy müzliszeletet és ittam valami rostos üdítőt. Ránéztem az órára. Fél egy... huh. Mi lesz így közel 20 nap múlva?! Fél hétkor felkelni mindennap, hogy beérjek a suliba nyolcra...
-Hahó! Van itt valaki? -zökkentett ki a gondolatmenetemből egy ismerős hang... hisz ez Sam!
-Saaaaaaaaaaam!!! -kiabáltam, majd a nyakába ugrottam. Ő volt az egyetlen távolabbi rokon, akit imádtam. Persze ő is bírt engem. Nyári estéken gyakran ültünk ki a kis halastavuk mellé a puha pázsitra nézni a csillagokat. Akkor olyan elmélyülten tudtunk beszélgetni! Igazából ő tanított meg hangszereken játszani, és mivel zenesuliba jár, így könnyű a dolga. Játszik gitáron, zongorán, hegedűn, basszusgitáron és most tanul dobolni. Hihetetlenül jó fej, és elég jóképű is.
-Na, Mia, nem kell megfojtani... Az az én pólóm?
-Volt. -mosolyodtam el gonoszan, majd felmentünk a szobámba.
-Tehát, hol az a dal? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Itt. -mutattam a füzetemben lévő firkálásra, amin kőkemény 2 órát dolgoztam. Igen, jó munkához idő kell!
Körülbelül 5 percen keresztül nézte a szöveget, aztán felkiáltott:
-Na, ez már valami! És még rímel is! Már csak dallamot kell faragni hozzá. Hozd a gitárt! -parancsolt rám ellentmondást nem tűrő hangján. Én készségesen hoztam neki az említett hangszert, ő pedig elkezdte az akkordokat írni hozzá. Persze én is segítettem neki mindenben!

1 óra múlva

-Azt hiszem, nagyjából megvagyunk! A sorok rímelnek, jól összejönnek az akkordokkal. Sima ügy...! -mondta fáradtan Sam. Hát igen, a szellemi teljesítőképességünk az elmúlt egy órában, de ez nem is csoda... Inkább ledőltünk az ágyba, és elaludtunk.

Olyan hatóra körül arra keltem, hogy Sam átkarolja a derekam, és úgy alszik még mindig. Már mondtam, hogy mély a kapcsolatunk! Valahogy kicsusszantam öleléséből, és lementem a konyhába valami ehetőt keresni. Ad és Sauli nem tudom hová lettek, de most ez nem is érdekelt annyira... vagyis de, mivel éhes vagyok, és a hűtő olyan belülről, mint valami pusztaság. Elhatároztam, hogy felhívom őket:
-Sziiiaa, Adam, ajánlom, hogy vásárolni legyetek, mert éhen halok és a hűtő olyan mint egy pusztulat!
-Persze, hogy vásárolunk, szerinted minek jöttünk el otthonról? -kérdezte gúnyosan.
-Rendben, de siessetek, kérlek titeket!
-Jó jó, 5 perc múlva otthon vagyunk... Szia! -köszönt, majd letette. Addig felkeltettem Sam-et, hogy éhes-e, mire az volt a válasza, hogy 'mint a farkas!' és ezzel letudtunk mindent. Még írogattuk abban az 5 percben a dalt, és mivel mindkettőnknek remek ötletei voltak, így könnyen be is fejeztük. Mikor az utolsó szót leírtuk, Adam betrappolt a konyhába, köszönt nekünk, és lerakta a cuccokat a pultra.
-Segítsek? -kérdeztem vigyorogva, mire Ad csak bólintott, s ő is mosolygott egy sort. Mint kiderült, a kaja spaghetti volt paradicsomszósszal, amit persze mindenki imád. Sauli beült a tévé elé, tehát nem zavart. Valamiért olyan unszimpatikus... de hát, nem az én bajom, elvégre nekem csak el kell viselnem nap mint nap.
Na, ott tartottunk, hogy én épp' csináltam a szószt, mikor Adam megszólalt:
-Egyébként min dolgoztatok olyan lelkesen? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Csak egy dalt írtunk. -mondtam, de nem néztem rá, mivel el volta foglalva a főzéssel.
-Klassz, majd elénekled? -kérdezett újra, s bevetette a kiskutyaszemeit. Hát nem lehet neki ellenállni, az egyszer tuti! A szemei eszméletlenül gyönyörűek, bár ezt mindenki tudja. Félreértés ne essék, nem vagyok belé szerelmes, de a szemei szépek. /a szerző személyes megjegyzése: 'háát, igen, attól, hogy szépek a szemei, még ugyanolyan csúnya az arca.xdd ez neked szól V.! {nem Adamről beszélek}/
-Persze, majd ha megkajáltunk. -mondtam félmosollyal az arcomon, majd elzártam a gázt a szósz alatt.
Kiszedtem a tésztát négy tálba, a tetejére szószt és sajtot tettem, majd hozzáláttunk a vacsinak. Persze utána én mosogattam, majd miután végeztem, mindenki bement a nappaliba. Ad és Sauli beültek a kanapéra, Sammel pedig előkészültünk az 'előadásra'. Én hoztam magamnak egy kis széket, Sam pedig lehozta a gitárt.
-Akkor kezdhetünk? -kérdezte, mire csak bólintottam, és elkezdett játszani, majd én is bekapcsolódtam. Teljesen korrekt volt a dal, és nem is rontottam el, ez haladás! A végén Adam megszólalt:
-Jesszus! Ez nagyon jó volt, tök erőteljes a hangod. Oké, már hallottalak énekelni, de ez valami csúcs-szuper volt! Igazán ajánlanék neked egy menedzsert... -mondta csillogó szemekkel. Sauli csak ült, és bámult ki a fejéből, nem mintha érdekelne a véleménye. Na, legalább azt is elmondhatom magamról, hogy Adam Lambert megdicsért! Ez nagy szó. Igen nagy szó...

10. Fejezet-E.T.

10.Fejezet:
E.T.

Mia szemszöge

-Alex?!-ismételtem újra. -Hogyan kerülsz te ide?!-kérdeztem kiabálva, mire mindenki rám nézett.
-Ööö, Mia, nem lehetne ezt kint megbeszélni?Tudod sok a szem-és fültanú... -mondta zavartan.
-Rendben, de ajánlom, hogy mindenre választ adj! -erre csak bólintott, majd kimentünk az épületből.

Alex szemszöge (E/3)

Kisétáltak az ajtón, majd lassan kiengedte tüdejéből a forró levegőt. Érezte két nappal ezelőtti tettének következményeit -az arcán csattant egy nap pofon Mia keze által.
-Újra megkérdem, te idióta; mi a fenét keresel itt?!
-Tudod, a nővéred el akart jönni, és... -az arca lángolt -egyrészt a szégyentől, másrészt a félelemtől. Egyszer látta a lány egyik nagy düh rohamját, ami akkor is az arcán csattant, és méregdrága Cabrio-ján. Akkor szó szerint meg tudta volna ölni -volt- barátnőjét, de nem tette; csak szép nyugodtan lehordta mindennek, ami a lány lelkében mély sebeket okozott.
-Tudod mit gondolok? Hogy te nem is szereted a nővéremet! Csak kellett neked valaki, akivel esténként hempereghetsz, mert én amúgy nem voltam vevő ezekre a dolgokra! De erre ő is rá fog ébredni, s akkor véged! -ordította a lány magából kikelve. Alex nem tudta, hogy jól a képébe röhögjön-e, vagy otthagyná magában fortyogni. Tanácsos lenne elmenni a helyszínről, mielőtt még kap egy jó nagy pofont -újra. Hisz a hotel csak fél órányira van innen, Jewel pedig amúgy is keresheti.
-Figyelj, te szerencsétlen! Gondolj amit akarsz, de tudom, hogy csak féltékeny vagy, mert most a nővéredé vagyok!
-Én? Féltékeny?! Na ne röhögtess! Te nem is ismersz engem igazán! Az a három év pedig soknak bizonyult volna ahhoz, hogy mindent tudj rólam! Tudod mi van? Az, hogy kb. egy hónapja élek egy pasival, aki meleg, de még így is többet tud rólam, mint te! Most aztán húzd innen a seggedet melegebb éghajlatra, mert én többet nem akarlak látni, te szemétláda! -kiabált a lány idegesen. Nem csoda, hisz igen felkavarták az események, és már alapjáraton is egy kicsit idegbeteg szegény... ez Alexet nem hatotta meg -idegesen kifújta a levegőt, majd távozott a helyszínről. ,,Na, ezt is megéltem!"

Mia szemszöge

Legszívesebben elénekeltem volna Alexnek Lily Allan-től a "Fuck You"-t, vagy valami egyéb gyönyörűséges dalt. De nem tettem. Csak füstölögve bementem az épületbe, s mikor Lynn megpillantott, egyből rájött -irány haza!
-Mia, mi történt? Én csak ordítozást hallottam odakintről...
-Alex itt van, vagy volt, és ááá...
-Alex? Itt? És nem sírtál, vagy valami, mikor megláttad?
-Ami azt illeti, csak haragot éreztem gyűlölettel keverve... -mondtam közömbösen.
-Hmm...te ezek szerint nagyon erős csaj vagy! Mások már sírógörcsöt kaptak volna, de te! Wow...-mondta kissé lelkesen.
-Biztos. Adamék hol vannak?
-Otthon. Tommy is nálunk van, és ahogy hallottam épp Activity-ztek... -kuncogott.
-Höh. Akkor menjünk mi is. Én veled leszek egy csapatban, ők meg úgy hárman. -nevettem fel. -Te hoztál váltóruhát?
-Aha, meg neked is, hiszen te olyan feledékeny és nemtörődöm vagy!
-Annyira ismersz... -mondtam gúnyosan.
-Tudom. -mosolygott rám.

Negyed órával később

-Hahaa! Nyertünk! Vesztesek vagytok fiúk. Pedig ti többen is voltatok! -kiáltottam diadalittasan a játék végén.
-Nagyon poénos, tényleg! Az az egy emberke mit számít?! Ti nők vagytok! Jobb a logikátok... -fakadt ki Adam mű-szomorúságot színlelve.
-Jó kifogás... -mondtam, s felmentem a szobámba. Mikor felértem, megakadt a szemem a dalszöveges füzetemen. Mivel Lynnek külön szobája van, ezért nem zavart senki.

Tekinteteddel megbabonázol!
Egy angyal vagy? Netán maga az ördög?
Érintésedtől a fellegekben járok,
Miután izzó testemet elhagyom.

Teljesen értelmes, tudom. Még azt sem tudom, hogy hogyan pattant ki a fejemből. Talán az az álompasi, aki a lelki szemeim előtt lebeg -talán Ő késztetett eme dalrészlet megírásához.
Jött a többi szakasz, amely így íródott le:

Azt mondják aggódnom kellene.

Más vagy mint ők, jövőből jött szeretőm.

Ahogy más a DNS-ed is,

Nem is érthetnek meg igazán.

Eljöttél egy idegen világból,

Egy másik dimenzióból.

Felnyitottad a szemem,

Vezess be a fénybe, gyere!

Csókolj, csókolj most meg!

Érezni akarom szerelmed,

Fertőzz meg hát vele!

Meg is van a dal címe! 

'E.T. ; Földönkívüli'

Igazából a felénekléssel sem volt gond, de néhány hangot nem találtam el, esetleg a rímek nem voltak elég jól kiénekelve, ezért felhívtam drága unokatestvéremet, Sam-et, hogy nem tudna-e átugran L.A.-be.

-Sziiiiaaa, Mia! Milyen különleges ok miatt kerestél fel?
-Nem tudnál eljönni LA-be? -kérdeztem reménykedve.
-Persze, majd rögtön, mi?! Amúgy minek? Már este van, lövik a pizsit. -kuncogott- Csak mondd, hogy milyen ügyben kellek, és holnap a legkorábbi vonattal elindulok.
-Csak írtam valami dalféleséget, és kéne a segítséged. De amúgy köszi, holnap majd mindent megbeszélünk. Oké?
-Rendben, de most megyek is, mivel még nem fejeztem be az egyik projectemet. Szia, jó éjt! -köszönt el, majd én is ezt tettem, és lefeküdtem aludni, közben pedig csak a dalom járt az eszemben -és a suli.
Ahogy anya mondaná; 'Mindig légy önmagad, és ne játssz a ribancok kezére!'



ez se lett túl hosszú, de na, a suli miatt nem is lesznek nagyon nagy terjedelműek a fejezetek...((:
a kövi jövőhét szombatra/vasárnapra várható! esetleg péntek este..:]

Részlet a 10.fejezetből.:))

Legszívesebben elénekeltem volna Alexnek Lily Allan-től a "Fuck You"-t, vagy valami egyéb gyönyörűséges dalt. De nem tettem. Csak füstölögve bementem az épületbe, s mikor Lynn megpillantott, egyből rájött -irány haza!

-Mia, mi történt? Én csak ordítozást hallottam odakintről...

-Alex itt van, vagy volt, és ááá...

-Alex? Itt? És nem sírtál, vagy valami, mikor megláttad?

-Ami azt illeti, csak haragot éreztem gyűlölettel keverve... -mondtam közömbösen.

-Hmm...te ezek szerint nagyon erős csaj vagy! Mások már sírógörcsöt kaptak volna, de te! Wow...-mondta kissé lelkesen.

-Biztos. Adamék hol vannak?

-Otthon. Tommy is nálunk van, és ahogy hallottam épp Activity-ztek... -kuncogott.

-Höh. Akkor menjünk mi is. Én veled leszek egy csapatban, ők meg úgy hárman. -nevettem fel. -Te hoztál váltóruhát?

-Aha, meg neked is, hiszen te olyan feledékeny és nemtörődöm vagy!

-Annyira ismersz... -mondtam gúnyosan.

-Tudom. -mosolygott rám.



Majd hozom valamikor -de ma oroszlánkirályt nézek!;DD

DÍJ!*--* (Legjobb ,,sztár story" díj.:3)

Úristen!Megkaptam életem első díját, amit nagyon köszönök Rose-nak!:3

Szabályok:

1. Köszönd meg *lö pipa*
2. Másold le a szabályokat, hogy a te díjazottjaid is láthassák őket *lö pipa*
3. Rakd ki a képet is a blogodra *lö pipa*
4. Add tovább a díjat 5 embernek *lö pipa*
5. Írj magadról/a történetedről/a főszereplőről 5 dolgot *lö pipa*

Magamról 5 dolog:

1.) Igazából teljesen idegbeteg vagyok -ezt anyámtól örököltem- és ha robbanok, akkor nagyot robbanok.: |
2.) Otthon tartunk 6 macskát.O__O"<3
 3.) A tanulmányi átlagom egyáltalán nem sexi.:// Igazából angolból kéne nagyon ráhajtani, mert 20 témakörből vizsgázni megint nem sexi.: |
4.) Imádom Getter Jaani zenéjét.*--* ,,Vajgödör":DD -bennfentes vicc-
5.) Az igazi nevem Ingrid. Én személy szerint nem szeretem, de segáz. : ||

A főszereplőről 5 dolog (Mia):

1.) A történetben majd jobban megismeritek benne a rosszat, és mivel nagyrészt magamról mintáztam, így ő is teljesen idegbeteg néha.
2.) Ha bekerül a suliba, meglepő módon jól fog tanulni.o.O"
3.) Nem fog sokáig bánkódni Alex miatt, ezt elhihetitek.;))
4.) Hatalmas Queen és M.J. rajongó, az Idolban majd énekel szerintem tőlük valamit.:3 #KözösFellépés?!;D
5.) Kicsit beképzelt, meg öntelt néha, de ezekkel a rossz tulajdonságaival együtt kell imádni.

A történetről 5 dolog:

1.) Most azt hiszitek, hogy Mia tökre utálja Tommyt, igaz?Akkor jól hittétek, mert tényleg gyűlöli..
2.) Úgy a 11.-12. fejezet környékén lesz egy nagyon durva fordulat...most várhattok addig is.*trololoooo*
3.) Garantálok nektek valamit; izgalomból sosem szeretnék hiányt tudni a töriben.Tehát megpróbálok megpróbálok mindegyik fejibe némi izgalmat belecsempészni.:3
4.)Igyekszem a friss minden hétvégén feltenni...ha ez nem megy, akkor sorry.://
5.) A befejezés már teljesen megszületett az agyamban, kissé meglepő lesz-szerintem.;DD

Akiknek továbbküldöm:

Alexa Lambert.^^
Kicsiláány.
GlitteryKittyCat
Pattii.*-*
Maria Lucy

9. Fejezet:Behind the mask...

9. Fejezet:
Behind the mask...

-Hé, kelj fel Mia, éhen halok!-panaszkodott egy női hang.Lynn, hát persze, Cicagoban is mindig ő keltett, ha nálunk aludt.
-A francba, Lynn!Álmos vagyok...Van még lent pizza, menj és szolgáld ki magad...! -mondtam nyűgösen, mire ő megdobott egy párnával.
-Jó, de neked is jönnöd kell!-mondta nevetve.
-Rendben, de te melegíted meg a kaját.És teríts is meg, addig felöltözöm, meg ilyenek.Oké?-kérdeztem tőle komolyan
-Értettem főnök!-mondta mosolyogva, majd kiment a szobából.Én hozzáláttam a készülődéshez.

Lynn szemszöge

Mire még ez a csaj elkészül...az vagy fél évszázad.Addig legalább tudok tv-zni!
Megmelegítettem a pizzát, majd leültem a kanapéra, s bekapcsoltam a készüléket.Felugrott hozzám Mia macskája -aki egyébként nagyon aranyos- és kapott az ételből.Bő fél óra múlva végre Mia is le óhajtott jönni.
-Kaja az asztalon, mellesleg adtam enni a macskádnak.-szóltam neki.
-Köszi mindent.-mosolygott, majd lehuppant mellém.-Amúgy mennyi az idő?

-Fél kettő múlt 11 perccel.Vagyis mindjárt háromnegyed kettő.
-Szép teljesítmény...Amúgy ma lesz az a bál, ugye?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Aha, tehát kezdjünk szerintem készülődni.Tökéletesen kell kinéznünk ma este!-lelkendeztem.
-Ugyan minek?
-Mert te mondtad, hogy nem akarsz elvegyülni.Ráadásul még el is kéne hozatnom a ruhámat.
-Milyen a ruhád?
-Majd meglátod.-nevettem.

Mia szemszöge

Lynnel körülbelül két órán át szenvedtünk a kozmetikusnál, és a manikűrösnél, meg masszőrnél, és egyéb helyeken.Mikor hazaértünk elkezdtünk végre készülődni.Lynn begöndörítette a hajamat, ami egy jó óráig tartott.
Én is ugyanezt tettem vele, majd kisminkeltük egymást; én egy halvány rózsaszínes, csillogó szemsminket kaptam barátnőmtől, csillogó szájfénnyel, míg ő pezsgőszínű árnyalatot vitt fel magának a szemére, barackszín szájfénnyel.Felhívta azt a céget, ahonnan a ruháját kellett volna elhoznia, de nem tette mert lusta.Olyan egy óra múlva meg is jelentek a ruhával.Gyönyörű fehér volt, mint egy igazi esküvői ruha.
Miután megnéztem a ruháját, bevonultunk a szobáinkba.Én felvettem az én ruhámat, Lynn pedig az övét.Mikor kiléptünk, felsikoltottuk.Mindketten tényleg gyönyörűek voltunk!Igen, még én is ezt mondom magamról, mivel most tényleg szépnek éreztem magam.Lynn a ruhája derekára kötött egy szegecses szalagot, ami hanyag eleganciát kölcsönzött a pánt nélküli ruhakölteményének.Egyszerűen gyönyörű volt.

-Lynn, nem kéne egy bálba valami partner?-kérdeztem tőle.
-Jaj, majd lesz!Amúgy a limuzin negyed óra múlva itt lesz.
-Limuziin?!-hüledeztem.
-Igen.Egyébként Adam is jön a bálba.Ma reggel beszéltem vele.Azt mondta, nem is másnapos annyira.
-Naa, legalább majd felismerek valakit.
-Álarcban?Te jedi vagy?-kérdezte nevetve.
-Igen, egy jedi vagyok, nem egyértelmű?!De a vicctől eltekintve; én bárhol és bármikor felismerem Adam-et.
-Te tudod.Figyu, nézzünk tévét!-ajánlotta fel.
-Oké.-leültünk, majd egy jó 10 perc múlva dudáltak kint.Ez biztos a limuzin.Lekacsoltuk a tévét, kimentünk, s beültünk a járgányba.Ott ült Adam is, meg Tommy is.Utóbbi nem tudom hogy került oda, de no problem!
-Sziasztok lányok!Egyébként csak azért vagyunk itt, hogy a bálon legyen akivel tudjatok táncolni.Meg a szalagavatón kívül még egy puccos bálon sem voltam, tehát ez így most jól jött.Egyébként nagyon jól néztek ki!
-Köszönjük, Adam!Ti is jól festetek.-mondtam mosolyogva.
Még 10 perc kocsiút után megérkeztünk a bál színhelyére, vagyis a városi sportcsarnokba.Beléptünk az ajtón, s majdnem mindenki végigmért minket.Igen, a többi lánynak slampos volt a ruhája, de a miénkben volt egy kis extra.Odamentünk a svédasztalhoz, és csipegettünk a kajákból.Egyszer odajön hozzánk egy fiú:
-Felkérhetlek téged táncolni?-kérdezte, s rám nézett.Én Lynnre néztem, de ő bólintott egyet.
-Persze!-vágtam rá utána.Elkezdődött a zene -ami egyébként nagyon jó volt- mi pedig táncoltunk; először csendesen, aztán már elkezdtünk beszélgetni:
-Egyébként mi a neved?-kérdeztem a fiútól.
-Azt nem árulom el!-vágta rá rögtön.
-Miért nem?Akkor viszont már ilyen alapon én sem mondom meg!
-Rendben.Amúgy van barátod?

-Nincs, két napja szakított velem.Telefonon.És ráadásul a nővéremmel csalt.-ekkor lefagyott a mosoly az arcáról.-Minden rendben?-kérdeztem végül.
-Ööö, persze, minden oké!Vége a számnak, most visszamennék az eredeti páromhoz...majd még találkozunk...!
-Rendben...
-Nos, Mia kivel táncoltál?-kérdezte Adam.
-Nem tudom, a nevét nem árulta el.De olyan ismerős volt!-fakadtam ki.
-Oh, egy fél óra múlva mindenkinek le kell venni a maszkot!Én és Tommy akkor már nem leszünk itt.Nem akarom, hogy a rajongók lerohamozzanak minket...

-Megértem.Mondjuk én nem tudtam, hogy van ilyen ,,maszklevevős" cucc.De kösz, hogy figyelmeztettél!-mosolyogtam.
-Igazán nincs mit.

Fél óra múlva...

Adam és Tommy már régen hazahúztak.Amellett a pasi mellett álltam, aki felkért táncolni, s olyan ismerős volt.Időközben megszólalt egy pasas a mikrofonba:
-Háromra mindenki vegye le az álarcát!1...2...3!
Nyugodtan levettem a maszkot, s velem egy időben a fiú is.Egymásra néztünk, majd a döbbenettől nem tudtunk megszólalni olyan fél percig...ez mégis hogyan...?!
-Mia?!
-Alex?!-képedtem el teljesen...


Nos, itt a friss.:DD Egyébként gondolkodtam, s rájöttem:bevezetek egy rendszert.Megpróbálom a frisst minden szombaton hozni.!!Jó szórakozást!Pusziii.<3333

ahogy ígértem.;))

Előzetes

Wanda Bones egy teljesen átlagos lány, apja Francia, anyja pedig kanadai.Már 19 éves, ezért elmegy egy népszerű Los Angeles-i egyetemre.
Külsőleg is átlag; barna haj, világos szem, csupán 155 cm.Egy szürke kisegérnek tartja magát, de mikor bekerülöm a hőn áhított felső iskolába, megismerkedik két lánnyal, akikkel szinte elválaszthatatlanok lesznek./a két lány neve Alice és Sophie/
Wanda még sosem tapasztalta, milyen az igazi szerelem, bár az egyetem alatt meglát egy fiút, ki rögtön elcsavarja a fejét.Egy ideig csak szemezgetnek, majd mosolyognak egymásra.
Fél év után az iskola egy álarcosbált rendez, amelyre minden tanulónak kötelessége megjelenni.Wandának semmi kedve az efféle hajcihőhöz, inkább otthon lenne és takarítana, de barátnői nem hagyják békén; belerángatják az egész bálozós-dologba.
Azon az ominózus estén minden megváltozik, újabbnál újabb kérdések ütik föl fejüket a lány elméjében.

Vajon lehet valami valaha is Wanda és a barna herceg között?Meg fogja érezni a lány a szerelem ízét?Vajon az egyetem kihozza belőle a szuper-womant?Olvassatok, és megtudjátok!;)


Sleepwalker...; jó olvasgatást, aranyvirágok,:33

8. Fejezet:Happy Birthday, Mia!

8. Fejezet
Happy Birthday, Mia!

-Jó reggelt Mia, meglepiii!!!-hallottam meg Adam lelkes hangját- ami nem túl halk, nekem meg pláne így reggel!
-Mi van?-kérdeztem szemrehányóan.
-Elfelejtetted?Ma van a szülinapood!- jesszus!Augusztus 1.?!Már csak egy hónap van hátra a nyári szünetből!
-Mi?Te jó ég!Már csak egy hónap, és suli?-hüledeztem.
-Igen, de maradj az ágyadban, nézd meg a reggeli programot, a Spongebobot, és addig behozom az ünnepi reggelit!
Spongebob és reggeli?Mámor.Bekapcsoltam a Tv-t, és néztem a KEDVENC sorozatom.Adam betoppant egy óriási tál palacsintával, majd elém rakta egy tálcára, ahogy a narancslevet is.
-Oh, köszi.-mosolyogtam rá.Spongebob és palacsinta?Dupla mámor!
Mikor elköltöttem a reggelim, néztem tovább a maratont kb. fél 1-ig.Aztán végre felöltöztem egy fehér feliratos pólóba, és felvettem egy piros csőgatyát, beleszórtam a táskámba a legszükségesebb dolgokat, majd indultam is le, hogy felvegyem a balerinacipőmet.
-És mond csak, hol van Sauli?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Tudod, ő most elment mára egy ööö...helyre!
-Oké...Mondjuk nem izgat, csak furcsállom, hogy nem látom melletted.
Mivel még bementünk a plázába egy kerülőúton az út hosszabb volt, de így tudtunk beszélgetni.Adam azt mondta, lesz egy nagyon nagy meglepije, de nem árulja el, hogy mi...
Mikor végre odaértünk a plázához, szinte felvásároltuk azt a boltot, ahol különböző bandákról lehet kiegészítőket gyűjteni.Én személy szerint majdnem az összes Queen-es cuccot megragadtam, mivel én nagyon imádom ezt az együttest.Freddie Mercury egy legenda volt.Még élhetett volna...És persze ott van még Michael Jackson is.A jó embereknek miért kellett meghalniuk?Érthetetlen.É-R-T-H-E-T-E-T-L-E-N.
Körülbelül egy óráig vásároltunk, s mikor végeztünk, elmentünk egy étterembe, s közben gondolkodtam.

-Ezután hova megyünk?
-Hmm...majd meglátod!-hát kösz szépen, ezzel sokat segítettél a helyzetemen...
A bevásárlás után kocsikáztunk negyed órát, mikor végre odaértünk a ,,majd meglátod!" nevű helyre.Egy nagy garázs, valami luxusvilla garázsa.De az is elképesztően nagy volt.Bementünk, de konkrétan az orromig sem láttam, olyan sötét volt.Majd hirtelen minden kivilágosodott.
-MEGLEPETÉÉÉS!!!-kiáltotta az egész banda, és persze Allison is.Tommyt persze nem láttam.Vagy ennyire utál, vagy valahol festi a haját/körmét...A garázs egyébként nagyon hangulatos volt, szép, tiszta, bár voltak a díszítések, de nem rontották el az összképet.
-Jézusom!Hát ti?!
-Tudod, csiripelték a madarak, hogy ma van a szülinapod drága.-szólt Allison.-Oké, csak 2 madár!
-És ki az a 2?Adam és Sauli?
-Adam talált.-kacsintott Ally- De a másik nem.
-Akkor?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Gyere.-intett a kezével felém.- Megmutatom.-mondta, majd megkért, hogy csukjam be a szemem.Megtettem.Ajtónyitódást hallottam, majd Ally elvette a kezét a szemem elől.- 1, 2, 3...Nyithatod!
-JESSZUS, LYNN!- odaszaladtam hozzá, majd a nyakába ugrottam.Az örömtől még a könnyem is kicsordult.
-Jaj, Mia, boldogot!No, de a meglepi legjobb része csak most jön.Adam, kérlek!
-Tehát...Lynn szülei belátták, hogy ő már majdnem felnőtt, ezéért...- pont most kell haboznia?!
-Jaj, nyögd már ki!-fakadtam ki, majd vállba bokszoltam.
-Oké...tehát.Lynn hozzánk költözik!
-Hogy miii?!Ez most komoly?!Istenem, imádom ezt a napot!
-Igen drága, ez komoly.-mosolygott Lynn.
-De...de hogy terveltétek ezt ki?
-Jaj, tudod sok mindenre jó ez a kis csicsergő.-vette elő a telefonját.
-Te lennél a másik madár?
-Én bizony.-mosolygott, majd megölelt.- De van még valami...
-Na?
-Ez itt.-mutatott valami nagy, téglalap alakú dobozra.- Nézd meg, mi van benne!
-Rendben.-kibontottam nagy nehezen a dobozt, majd kiemeltem belőle valami rózsaszín dolgot.-Basszus!Ez...Ez gyönyörű!Köszönöm!-öleltem meg barátnőmet.
-Nagyon szívesen, de ne szoríts ennyire, mert a végén nem lesz kit imádni!
-Rendben.De minek is vetted?
-Ohh...csak úgy...
-Naa.
-Nem kedveskedhetek neked egy ilyen szép rucival?
-Lynn.-tettem csípőre a kezem.
-Oké..holnap lesz egy álarcosbál, itt LA-ben.-mondta a tipikus ,,megadom magam" arckifejezésével.
-Remek, de nekem ebből mi hasznom?
-Gyere el velem!Találsz a dobozban egy álarcot is.
-Én?Egy bálon?Vicces vagy, te lány!-mondtam nevetve.
-Ne röhögj, igenis eljössz!Vagy azt akarod, hogy hazamenjek?-vágta be a mű-durcát.
-.Jhaj..-sóhajtottam.-Nem bánom, megyek...
-Jeessz, szupii, kööszii, imádlak!!-kiabált, majd a nyakamba ugrott.
-De jössz nekem egyel!
-Oké, értem...szerintem együnk!
-Benne vagyok!-kiáltott fel Adam.Felvágtuk a tortát, bár én elég keveset ettem.De kaptam 6 tábla csokit!Ezzel majd elleszek egy ideig...
Már lehetett olyan 5 óra.Egyébként tiszta jól elvoltunk.Lynnel bementünk egy kisebb helyiségbe, s én rögtön felhasználtam a kreativitásomat a ruhán.Túl...túl láthatatlan lennék benne.És vajon mi a teljesen szerensés véletlen?Elhoztam a nagy, fekete virágos csatot, amit ruhára is fel lehet tűzni!A ruha egyébként rendelkezett ujjakkal, amiktől sikeresen megszabadultam, a szoknya részénél feltűztem, és varrtam hozzá egy kesztyűt, ami szintén fekete volt.Kész is lettem a textíliával olyan 7 óra körül, majd Adamékkel hazamentünk.Nem akartam nagy bulit, de Ad és Sauli a ,,tiszteletemre" elmentek szórakozni valami bárba a bandatagokkal.
Mi addig Lynnel GaGa estét csináltunk.Lefordítom: Lady GaGa zenékre beöltöztünk extrém durva cuccokba.Már a könny is kicsordult a szemünkből, olyan jót nevettünk!Fél 8-kor valaki csengetett.Mivel vagy negyed órával ezelőtt rendeltünk pizzát, gondoltuk a futár lesz az.Kinyitottam az ajtót, majd legnagyobb meglepetésemre Tommy állt előttem egy kisebb dobozzal.
-Ööö...szia, boldogot!-adta át a kis dobozt.Kinyitottam, majd sikítottam egyet!
-Jó isten, hogy volt...istenem, köszönöm!!!-kiáltottam, majd egy puszit nyomtam az arcára, csak úgy ösztönösen.Egyébként egy kis medál-szerűséget kaptam, amit karkötőre, és nyakláncra is fel lehet tenni.De könyörgöm!Azt az istenért nem gondoltam volna, hogy egy Thomas Sabo darabot ad!Lehet kicsit megijedt tőlem/tőlünk de ez van.A pizza is már megérkezett, persze 3 dobozt rendeltünk, és maradt egy fél doboznyi.Tudunk enni!Lynn kifaggatott a kapcsolati státuszomról, de jól esett valakinek elmondani ezeket!
Összegzésül ez a nap jó volt, bár hajnali 3-kor sikerült elaludni.Nem számít, köszönök mindent!


Köszönöm az előző fejezethez ,,Rose" kommentjeit.;DD Bár cseppet rövid, az a lényeg, hogy VAN!;DD

új ötlet.!!: D

Hát hali all.:'D
Rég jelentkeztem, de no para, a friss 3/4-e már kész.:3
Nos, mint a címben olvastátok, új ötletem támadt.Van egy barátnőm, (nevet nemmondok.:"D) és neki van egy elég kacifántos ,,love-story"-ja.Igazából nem találtak még egymásra, csak lesik egymást, de én kiszínezem.xDD
Majd az előzetest bérakom ide is, meg a másik 2-re is.:))
Addig is legyetek rosszak.!:DD
pusziiii.<333 *-*

7. Fejezet:Sauli

7. Fejezet:
Sauli

Reggel motorzúgásra lettem figyelmes...Már ilyen korán nem hagyják aludni az embert.Remek.Különben is, fáradt vagyook!Egy újabb észrevétel; a rántotta isteni illata...Hmmm.
Ajtócsapódás a földszinten.Hurrá, még nyitogasd az ajtót is, köszi szépen.Okcsá.
Ránéztem az órára; fél tíz.Koráán vaaaaaan!Nem érdekel, lemegyek a földszintre, és panaszt teszek!Bizony.
Felvettem a papucsomat, és trappolva, "dühödt" arckifejezéssel bementem a konyhába és...Basszus!Valami alacsony akárki van itt.Biztos vízvezeték szerelő.
-Ömm...Jó reggelt Mia.
-Hello, gyere egy kicsit.
-Okés.
-Ki a franc ez?A szerelők nem szoktak egy sztár lakásában kávét szürcsölni.-felnevetett.
-Jaj, engedd meg, hogy bemutassam neked Saulit!
-Sauli?Az meg ki a szösz?
-Ott ül, légy illedelmes, és mutatkozz be.-aaahh...
-Helloka, a nevem Sauli Koskinen.
-Mia Summer.Hogy kerül ide?-és nevetnek.Ma már mindenki rajtam röhög?
-Én vagyok Adam barátja.Te hogy kerülsz ide?
-Itt lakom.
-Hehe.Olyan vicces vagy.
-Sauli, ő tényleg itt lakik.Már vagy 1 hónapja.
-Ahaa, az már más...És ő ki neked?
-Nos, volt valami "program", ami arról szólt, hogy a tehetséges fiatalokat "száműzik" egy híres emberhez, aki vagy sztárt farag belőlük, vagy nem tudom.
-Még szerencse, hogy nem fiút kaptál.-nevetett fel Sauli.Meg persze Adam.Nos, én nem vagyok híve a "meleg-humornak", tehát visszamentem a szobámba felöltözni.
Miután végeztem e tevékenységemmel, bekapcsoltam a laptopom.Rögtön: YouTube.Igen, aki nagyon naprakész, az talán már tegnap is feltett pár videót.És aki mondjuk nagyon unatkozott, az még kommentelt is.És valaki tényleg unatkozott!
,,Hmmm.Nekem igazán tetszett ez a koncert.:D bár az az új csaj nem a legjobb, a hangja még képzetlen, de nem rossz!:))"
Oké, köszönöm, ez lendített egy csöppet az egómon.Nagyszerű, éhes vagyok.
Lementem, és meglepetésemre nem volt a konyhában senki.Kentem magamnak lekváros kenyeret, közben elgondolkodtam erről a pasiról...Hát nem a legszebb egyed, de Adam ízlése korántsem olyan jó mint az enyém.Úgy örülök, hogy a pasik szobája, és az én szobám között van vagy 7 méter.Legalább tudok éjszaka aludni...Köhömm.Azt hiszem, felhívom Alex-et, mert eddig a kicseszett telómon nem volt pénz, de most már tudunk beszélni.Tárcsáztam, és kicsöng.Még mindig.Méég mindig.És még mindig.Anyádba, oké?
És végre felvette.
-Miapicsáééérhívszilyenkorááán?!
-Én is szeretlek...
-Mondjad.-hát köszönöm, ez aaaaannyira kedves volt.
-Csak szerettem volna hallani a hangod.Mert tudod, nekem van barátom is, aki te vagy, és hiányoztál.
-Aha.
-Ennyi?-grimaszoltam, persze ezt úgysem látja, de hé.Mi vagyok én?
-Aham.Mellesleg, mi a szitu?Van hol laknod?
-Most itt élek Adammel, egy bazinagy villában, és...
-Kivel?!
-Háát, Ada....
-Ki a franc az?Te megcsalsz valami normálatlannal?Hogy merted?!-a háttérben egy női hangot hallottam: -Alex, szard már le, és gyere visszaaaa...-Ez a hang...Olyan ismerős.Lynn?Nem, ő nem.Az ő hangja egy kicsit magasabb.Akkor...
-Te...-ajkaimat összepréseltem, elárasztott a düh.
-Mi én?V-v-áá-rj...Nem érek rá...Rendben, most kimondom: igazából te egy utolsó ribanc vagy, az életben nem jártam volna veled.Mindig csak te, te, te, te és te, már nagyon untam, hogy folyton sajnáltattad magad, önző vagy, nagyképű és türelmetlen.Figyelj, tőlem maradhatsz annál a valakinél életed végéig, mert mi a nővéreddel nem látunk szívesen...Upsz, kikotyogtam a titkot?Semmi baj, már nem számít, ahogy te sem számítasz már nekem.Ezt veheted amolyan szakításnak.Ugye milyen jó színész vagyok?
-Te...te eljátszottad évekig, hogy szeretsz, pedig nem is így volt?Most már minden világos.És, mi van az én nővéremmel?Ti komolyan...?-egy könnycsepp gördült le az arcomon, aztán egyre több.A telefonom kiesett a kezemből, majd én is másodperceken belül a földre rogytam.Ott feküdtem magzatpózban a hűtő előtt percekig, vagy akár órákig.

Sauli szemszöge

-Figyu, szerintem én eszem valamit.-mondtam mosolyogva, majd elindultam.
-Egyél, én addig lustulok.
-Rendben.- dobtam egy csókot neki, és indultam is le a lépcsőn.Mikor beléptem a konyhába, olyan látvány fogadott, amit inkább kihagytam volna.Először éreztem úgy, hogy jobb nem hozzáérni vagy hozzászólni, de most nem hallgattam az eszem értelmesebb felére.
-Élsz, te lány?
-Nem...-mondta elfúló hangon, kezeit az arcára helyezte, és elkezdett sírni.
-Nem tudom, mit kellene tenni ilyenkor, de idehívom Adam-et.
-Hagyd csak, már mindegy...
-Egy pillanat és jövök.
Nabasszus...Vajon mi történhetett vele?Meghalt valakije?Vagy semmi előzmény nélkül előtört belőle a depresszió?
-Adam, segítened kell...-mondtam kifulladva.A lépcsőn igenis ki lehet fulladni!
-Mi a baj?-kicsit megijedhetett.
-Gyere.-lefutottunk a lépcsőn, ő pedig szembesült egy lelkileg kettétört Miával.Ő is ugyanúgy megijedt, mint én.Adam megfogta, és becipelte a nappaliba.
-Hagyjatok békén, már teljesen mindegy minden...-szólt ránk.
-Mia, mi történt?Sauli, csinálsz egy bögre teát neki?
-Kakaót!
-Igen, persze.-majd kimentem a konyhába.

Mia szemszöge

-Te-tehát az történt, h-hogy felhívtam a pasimat, vagyis mos már a volt pasimat, és...csak egyszerűen lehordott mindennek, csak kihasznált, és tudod kivel csalt meg?A tulajdon nővéremmel!Tudod mennyire rossz ez?
-Ja, kislány...Én is voltam már túl szerelmi csalódáson.Várj, itt a kakaó.- nyújtotta át nekem az édes nedűt, majd folytatta- Pár nap múlva elfelejted.
-Tudod mennyi évig voltunk együtt?Három éve, érted?Ez tinikorban nagy rekord!De titokban a nővéremmel volt egész idő alatt.Három éven keresztül elhitette velem, hogy szeret, én vagyok az egyetlen, de nem így volt, és igazából, lehet, hogy a haragom keveredik a fájdalommal, de ez most nem számít!Belül én már soha nem leszek olyan, mint amilyennek megismertél...-hüppögtem
-Mia, te vagy a legaranyosabb, legcéltudatosabb kiscsaj, akit egész eddigi életemben láttam, neked minden sikerül majd egyszer, ezt elhiheted!Mi vidítana fel?-kérdezte mosolyogva.
-Most?Semmi...Talán egy ölelés...-ekkor Adam és Sauli úgy megszorongattak két oldalról, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.Ez jól esett.-Oké, köszi, de most szükségem van egy kis vásárlásra.
-Pláza?-Sauli szeme felcsillant.Ez most jót, vagy rosszat jelent?
-Pláza!-adtam ki az utasítást.
Felugrottam a kanapéról, majd felmentem a szobámba.Az arcomat rendbe hoztam, felvettem egy fehér 'Keep calm and wear mustache' feliratú pólót, amire még egy bajuszt is nyomtattak, csak az írás miatt.Még Lynn vette nekem a 15.-ik szülinapomra.Ezenkívül még magamra kaptam egy csőfarmert, és egy baglyos nyakláncot.Mert most ilyen semmilyen hangulatom van.Mondjuk azt a pólót imádom.Kivasaltam a hajam, összefontam egy laza copfba, és felül feltűztem.Megcsináltam a sminkemet.Oké, csak alapozó volt rajtam, meg egy kis szempillaspirál, mert a természetesség a legfontosabb.
Bepakoltam egy XXL-es táskámba a legszükségesebb dolgokat, gondolok itt pénztárcára, iPodra, telefonra, egy képre rólam és Lynnről, lakáskulcs, meg egy kis bicska.Igen ez feltétlenül szükséges, mert mi van, ha megtámadnak?Az ágyékon rúgás nem elég, bár pár percre lefoglalja a támadót.
Elméláztam kicsit, miközben vártam, hogy a facebook betöltsön a mobilomon.Mi lesz velem?Vajon ha új suliba kerülök, lesznek barátaim?Remélem nem leszek problémás, bár rá akarok hajtani a tanulásra.Egy olyan elhatározásra jutottam, amit nehéz lenne most megtenni; a suliba energiabombaként belépni, mintha tele lennék önbizalommal, mosolyogva, hogy az összes kölyök rám figyeljen már először.Én vágyom erre.A színészkedés mindig is ment, de ezt most nem akarom megjátszani.A facebookon megváltoztattam a kapcsolati sztátuszt ,,Egyedülállóra", mert unatkoztam csöppet.Végül vetettem egy pillantást a tükörre.Mostanában rákattantam arra, hogy légpuszit küldök a tükörképemnek, ez most is így volt.Ideje lemenni.Adam és Sauli a kanapén ülve lestek valami baromságot a Tv-ben, azt hiszem meccset.Elmormogtam egy olyasmi mondatot, hogy "Pasik...", erre persze mind a ketten rám néztek.Vették az adást, és feltápászkodtak, én közben felkaptam a balerinacipőmet.Végre elindultunk, én pedig hátulra szorultam, mert Mr.Adam-szerelmesmeleg-Lambert a kedvesével akart marhulni elől...Cuki, nem?Tisztára.
Adam először megállt az első Starbucks kávézónál, és olyan fél óra múlva kijött három pohárral.Ő meg Sauli "rendes" kávét ittak, nekem pedig tejeskávét hozott, mert én igazából utálom ezt a valamit, de tejjel és cukorral megiszom.
Végre beértünk a plázába.És...ugye mindenkinek megvan Avril Lavigne legújabb kollekciója a fejecskékben?Nos, ott csakis ilyen ruhákat árultak!És én csak álltam,  majd pár perc után majdnem az összes ruhát felpróbáltam, miközben Adam-et és Saulit megrohamozták a rajongók.Rendben, ez engem hidegen hagyott, viszont valami kis rajongó nekem esett.A szeme feketével kihúzva, haja feltupírozva, és kék csíkok belefestve.Sok vas az arcán, tehát cseppet sem nézett ki vonzónak.
-Te vagy az a kiscsaj, aki Adam pót-szintetizátorosa volt?-a szemeiben haragot láttam, de nem értettem mire föl ez a viselkedés.
-Ööm.Igen, de miért is?
-És hogy lettél az?Egyáltalán honnan ismered?
-Téged ez hol érdekel?Jó, azt vágom, hogy rajongó vagy, de attól még nem kell megfojtanod.-céloztam a nyakamat szorongató kezeire.
-Sosem lesz a tiéd Adam!-úr isten...ez most komolyan beszél?Csak hangosan kiröhögtem.
-Adam meleg, és ott van neki Sauli.És bocsáss meg, hogy szétrombolom az álomvilágod, de ahogy egy lányé sem, a tiéd sem lesz Adam.És hát körülbelül kinézel 15 évesnek, ott a korkülönbség, szóval kuss.Semmi esélyed.S-E-M-M-I.-ebben a pillanatban már nem a kezeit éreztem, hanem a földet.
-Ha legközelebb látlak, nem leszek ilyen kíméletes...-felcsapta fejét, és peckesen távozott.És nem hiszem el, hogy Adam nem látta ezt az egészet.Mondjuk én sem látom őt.Inkább visszatérek a ruhapróbához...amivel végeztem 1 óra múlva.Sok cuccal gazdagodtam.Bementem egy Converse cipőboltba, majd megláttam egy olyan darabot hogy...hűha!Egy fekete darab.AC/DC, mindenkinek megvan ez a banda, ugye?
Aztán még vettem lilát, rózsaszínt, fehéret, még egy feketét, pirosat, sárgát, zöldet, kockásat, mintásat, mindenfélét!
Jöttek a magassarkúk.Vettem egy fűzőset, feketét, köveset, majd egy glitteres pinket.*___*
A cipőkkel megvoltam, a ruhákkal is, de éhes vagyok.Tehát betértem egy kisebb étterembe, és rendeltem rántott húst, meg sült krumplit, és egy pohár jeges teát.Miután végeztem az evéssel, úgy döntöttem, bemegyek a játékterembe, és beülök az egyik kanapéra, felveszem a napszemüvegem, és alszom.Valószínű nem fog feltűnni senkinek, hogy ott én alszom, főleg nem Adamnek...Tartsatok önsajnáltatónak, nem izgat, túl vagyok egy komoly "kapcsolaton", ráadásul telefonon szakítottak velem, és igazán szükségem van egy lelki támaszra.
Beértem ebbe a már emlegetett játékterembe, leültem a leghátsó kanapéra, az iPodomat pedig bekapcsoltam, és halkra vettem a zenét.A látszatot fent kell tartani!Még vetettem egy utolsó pillantást a telefonomra: 2 óra múlt 8 perccel.Jóéjt!

Mikor felébredtem, az órám 8 órát mutatott.Te jó ég!Gyorsan felkaptam a szatyrokat, a táskámat, és már húztam is az egész plázából.(...)
Már egy órája bolyongok, és még nem találtam meg a hazavezető utat.És már sötét van.Plusz valaki követ.Ez szép.Lépteimet megszaporáztam, és sikertelenül próbáltam találni egy taxit.A "követő" pedig egyre gyorsabban jött, majd pár perc múlva egy erős szorítást éreztem a karomon.
-Engedjen el!-kiabáltam a pasasnak, merthogy pasas volt.Persze rám sem hederített, és még jobban szorított.Háttal állt nekem, én pedig rúgtam egyet (hátra) és pont a legérzékenyebb pontját találtam el.Elkezdtem rohanni, már amennyire a sok cucctól ez lehetséges, és kotorásztam a táskámban.Hosszas keresgélés után megtaláltam a telefonom, és a bicskát.Én mondtam, hogy kelleni fog!
Futott utánam, majd újra megragadta a karom, de én a combjába szúrtam az éles fegyvert, és kihúztam belőle.Gyorsan tárcsáztam Adam számát, aki 2 csörgés után felvette.
-Adam, gyere értem, itt vagyok a plázától kb. 5 kilométerre, de siess, mert valaki megtámadott!
-Azonnal ott leszek, ne félj!
Basszus, hogy ne félnék?Megint elindult, bár kicsit sántikált.
Körülbelül 5 perc múlva megláttam Adam kocsiját, odafutottam, és beszálltam.
-Amúgy ti hová tűntetek?
-Bementünk egy olyan üzletbe, ahol férficuccokat árultak, aztán mikor végeztünk a vásárlással Sauli erősködött, hogy menjünk haza, de én előtte meg akartalak keresni, mondjuk Sauli azt mondta, nem lesz semmi bajod, menjünk haza...
-...És hazamentetek...nélkülem.- Adam erre csak sóhajtott egyet, majd bekanyarodtunk az utcánkba.
-Amúgy jó sok mindent vettél.Majd csekkolhatom?
-Majd ha hazaértünk igen.- vetettem felé egy halvány mosolyt, majd a házakat néztem, és végre otthon voltunk.
-Itthonvagyuunk!-ordított Adam, én pedig ledobtam a cuccokat a földre.- Most átnézem a dolgaidat!
Miközben lesegette a holmikat, a szeme úgy csillogott, mint egy gyereknek, aki vödörszámra kapja az édességet.Ehh...
-Úúúú, ez de cukii, áh, hol vetted?Nekem miért nem vettél?!És mennyibe került?-olyan kis vicces.A szám mosolyra húzódott.
-Holnap tőlem visszamehetünk az üzletbe, rajtam ne múljon.-ekkor betoppant a szobába Sauli.
-Ööö..Adam, beszélhetnénk?
-Persze, mondjad.
-Úgy értem négyszemközt.Csak mi KETTEN.
-Öö, rendben, mindjárt visszajövök, ne mozdulj!-erre csak bólintottam, ők pedig bementek a konyhába.Mivel kíváncsi természet vagyok, nem hagyhattam ki a hallgatózást.Rossz szokás, de engem nem nagyon izgat, mi a jó és mi nem..
-...de engem meg nem izgat, hogy neked mondjuk útban van!
-Hosszú távon nem tesz jót a kapcsolatunknak ez a lány, értsd már meg!Miért nem lakik hotelben, miért kellett egyáltalán befogadnod?
-Ahj, én úgy tekintek rá, mint húgomra.Te kidobnád a saját tesódat egy hotelba?
-Nem, de alig egy hónapja ismered, addig nem sok mindent tudhatsz meg róla, baszd meg!-köszi baszd meg...
Szép lassan és halkan felsétáltam a szobámba, és úgy döntöttem; megkoronázom ezt a napot egy új Facebook profilképpel.Le is fotóztam magam, bekapcsoltam a laptopot, és feltöltöttem a képet.
Bejelentkeztem, fénykép lecserélése, aztán képaláírás hozzáadása
Mia Summer
~I'm okay-just not today..
1 új értesítés: Lynn Hill és további 5 ember kedveli a képedet.
Hozzászólogattak, hogy szép.Mondjuk, nem értem mi szép egy kissé leharcolt, reménytelen arcban.A képaláírást el sem olvasták, mint ahogy soha.1 új komment:
Lynn Hill mi az, hogy nem mosolyogsz?:OO majd holnap besz.:))
Mia Summer oksa, holnap mindenképp...:) majd elmondok egy dolgot, amit CSAK veled beszélhetek meg...://
Még visszaírt valami olyasmit, hogy "akkor kajak beszélnünk kell.!! :o", majd a gépet zenehallgatásra hasznosítottam, ami vagy 10 óráig nem fejeződött be.Aztán tusoltam, még Fantának is adni kellett enni!
Lementem a lépcsőn, csak lazán, pizsiben, és kiadtam neki egy nagy tál konzervet.Adamék már fent voltak a szobában, és a ,,Vita után a legjobb a szex!" módszernek szentelték az estét.
Én a magam részéről játszottam a macskával vagy 2 órát, aztán kb. fél egy körül elaludtam.
Másnap reggel pedig...