15. fejezet - Jubileumi rész.:3

Wow, újra az éterbe robban Alice, és boldogan közli, hogy végre-valahára: 15. fejezet!!!
Ez nem rendes rész, csak a későbbiekhez valamiféle előzetes.(?) Ilyet legközelebb majd a 25.-nél tartok, mivel ez olyan jóóó.:3
Véleményeket kérek a történet eddigi alakulásáról. Fejlődtem-e valamit a kezdetek óta? Jó az alaptörténet? Megismertétek eléggé a karakterek személyiségét, vagy még nem tökéletes? Kommenteket kérek, mert különben...:DD Oké, ez nem változtat a fejezetek gyakoriságán, de szükségem van a véleményekre. Készültem viszont egy meglepivel, amíg készül a 16. feji, addig legyen min gondolkozni.:'D Mi a véleményetek...?:DDD
Egy távolabbi rész (részlet):

Mia Summer szemszöge

A tűz gyönyörű; meleget ad, miközben a lángcsóvák csodálatos táncát élvezhetjük. Viszont öl.
Épp' egy hűvös, késő-őszi napon történt meg a baj. Sétálgattam az utcán, mikor sikoltozást hallottam. Elkezdtem futni a hang irányába, s olyan öt perc alatt odaértem egy... Égő házhoz. Egy kislány sírt az ablakban, s mivel a terület elhagyatott volt, így ez senkinek nem tűnt fel. Bepánikoltam. Előkaptam a mobilom, s tárcsáztam a tűzoltóság számát.
-Kérem, azonnal jöjjenek a Pearl Road 11/A-hoz! -a hangom remegett, nehéz volt megőriznem a hidegvérem, miközben a kislány sírt...
-Rendben, egy fél óra múlva ott vagyunk!
-Ömm, rendben... -fél óra?! Addigra az a szegény kislány bent ég!
Valamilyen hang arra késztetett, hogy bemenjek, és kimentsem onnan azt a kisgyereket. Berúgtam a már félig összeégett ajtót, a sálamat az orrom elé tartottam. Kerestem azt a szobát, ahol volt a gyerek -nagyjából 10 percen keresztül. Addigra a füst már bőven bejutott a szervezetembe, tiszta oxigénhez nem jutottam. Még megnéztem utoljára egy szobát, ami szinte sértetlennek tűnt. Belöktem nagy nehezen az ajtót, s kit láttam? Azt a kislányt! Az anyja valószínű elment valahova pihenni, mert nem láttam szükséges dolgokat a -szerintem- szobájában. Mivel a szoba az emeleten volt, így a gyerek nem tudott kiugrani. Gépiesen, a maradék erőmet összeszedve ledobáltam a plüsseit, ruháit és ágyneműit, mire a kislány leugrott. A tűz már akkor szinte az ablakban volt. Én is le akartam volna ugrani, de a lángok már nem engedték. Kifutottam a szobából, de elbuktam valamiben, s onnan már nem tudtam felkelni... Még láttam valakinek -bizonyára tűzoltónak- a lábait, de már minden elsötétült...