3.Fejezet:Paparazzi

Halisztok!*-* Itt a friss fejezet, csak nektek csak most.;D Csatoltam a történethez egy új szereplőt is, mint látjátok.Ennyi lennék, jó olvasgatást, és kérem a teremtőt, adjon pár kommentet.XD.
Pusszancs.<3333

3.Fejezet:
Paparazzi

Elkezdtem olvasni a cikket.Ami állt benne, az nem más volt, mint egy hatalmas nagy hazugság...

"Adam Lambert, a nyíltan meleg sztár, aki az American Idol 8. szériájának "csak" második helyezettje hazudott volna a nagyvilágnak?A minap egy hölggyel mutatkozott, akivel látszólag elég jól megértették egymást.A lányka sugárzó mosolya nyerhette volna el~ Lambert szívét?Vagy az örökké pörgős természete?Ezt sajnos mi nem tudhatjuk.A következő számban kiderítjük, mivel Adam interjút ad a TV-ben.Hogy ebből mi lesz, azt nem lehet tudni..."

~Hát ez a cikk csodálatos...Hogy képzelik, hogy csak úgy írnak mindenfélét az emberek magánéletéről?!-teljesen fel voltam háborodva, pedig az efféle szituációkban én őrzöm meg a hidegvérem.
~Mindegy, ma mindent megcáfolok, ez így rendben lesz.Akarsz jönni az interjúra?
~Nem, kihagyom.Inkább itthon maradnék, ha lehet.
~Akkor viszont beszéljük meg mit mondjak.
~Hát...Valami olyasmit kéne, hogy egy távoli rokonod vagyok, például Lengyelországból származom, és most már meglátogattalak.Ennyi lenne.:)
~Ez nem rossz, majd ott rögtönzök, és kiegészítem a sztorit.És a nevedet is megváltoztatnám, ha nem bánod.
~Nem, dehogy.Szerinted meggyőző leszel?xD
~Hát remélem.Ha nem hiszik el, akkor majd folyamatosan letagadunk mindent.Majd csak leszállnak a témáról.
~Remélem is.Nem akarom, hogy a jövőben csesztessenek engem.-ezzel a mondattal befejezve hagytam el a helyiséget.

Úgy döntöttem, felmegyek lezuhanyozni, aztán öltözni, majd egész napos semmittevés következik.
Ahogy beléptem a fürdőbe, megláttam egy óriási tócsát.Megpróbáltam kikerülni, de ez a merényletem sikertelen volt.Elcsúsztam a kövön, és balszerencsétlenségemre bevágtam a kád szélébe, majd hangosan felordítottam, végül puffanással a földre hulltam.

Adam szemszöge                                   

Az emeletről hangos kiáltást hallottam.Felrohantam a lépcsőn, de közben el is estem.Ahogy beértem Mia szobájába, nem találtam, így arra tippeltem, a fürdőben lesz.Egy pillanatra elgondolkodtam, benyissak, vagy ne?Végül úgy döntöttem, bemegyek.Amit ott láttam, az nem volt túl szép...A padlókő véres volt, Mia pedig a földön feküdt eszméletlen állapotban.Mentőt hívjak?Vagy egyenesen bevigyem a kórházba?Inkább az utóbbi.Felkaptam, mint egy könnyű csomagot, majd robogtam vele a kocsimhoz.Szépen lefektettem a hátsó ülésre.
Várjunk...Én most hallucinálok, vagy tényleg egy vakuvillanást láttam?Na szép...Ha még ide is követnek azok a szemetek, akkor komolyan nem lesz magánéletem?!Ahogy vége lett a gondolatmenetemnek, már láttam a kórházat.Kivettem a kocsiból, majd rohantam a pulthoz.

~Elnézést, szeretnék kérni egy orvost, aki megvizsgálja őt!
~Rendben uram, de nem nagyon van szabad orvos, lehet, hogy várnia kell egy kis időt.-a hangja halálosan nyugodt és nemtörődöm volt.
~De nem lehet ezzel várni!
~Rendben, pillanat.-ezzel megnézett valamit a számítógépén.-Hmm...Doctor Riff most épp szabad.
~Remek, akkor hívja, hogy vizsgálják meg a lányt!
~Jó, értem.-ezzel felhívta a doktort.-Dr. Riff, kérem fáradjon a 14.-es kórterembe!
~Azt nem óhajtaná elmesélni nekem, hogy hol találom ezt a kórtermet?
~Egyenesen előre, majd forduljon balra.A folyosó végén találja!
~Köszönöm a segítséget...
~Viszlát.

Oké.14-es kórterem...Meg is van!Bekopogok,, benyitok, köszönök, majd a doktor megvizsgálja, és kimegyek.Csak nem lesz semmi komoly...

(kopp xd) ~Jó napot doktor úr.
~Áh, önnek is...Úristen, mi történt a kis hölggyel?-kérdezte szörnyülködve.
~Azt nem tudom, de vizsgálja meg, kérem!
~Máris.De arra kérem, most menjen ki!
~Hát...Rendben.-egyeztem bele végül.

Körülbelül negyed óráig vizsgálgatta.Mikor kijött, megmondta az eredményeket.

~Sajnálom, de meg kell műteni.
~Annyira súlyos?
~Hát...Betört a koponyája, és össze kell varrni a bőrt.
~Tehát meg kell műteni.
~Pontosan.Ha nem bánja, most előkészítem a műtéthez szükséges eszközöket.
~Persze, menjen csak.
(...)
A műtét kb. 1-2 órás lehetett.

~Hogy sikerült a műtét, uram?

I'm your biggest fan I'll follow you until you love me

Papa-paparazzi

Baby there's no other superstar you know that I'll be

Your papa-paparazzi

Hát ez ilyen rövidke lett, de ilyen is kell néha, nem.?:DD

2.Fejezet:Ez nem lehet igaz...

Hát, sziasztok!:D
Gyors vagyok?Na, szóval, a 2.fejezet már Hollywood-ban íródik.:) Remélem tetszeni fog, és kapok pár kommentet.Nos, jó olvasgatást!
Pusszancs.<333

2.Fejezet:
Ez nem lehet igaz...

Ahogy ott állt előttem, és nyújtotta a kezét, úgy éreztem, hogy rosszul leszek...Az undortól...

~Ööömm...Bocs, hogy még egyszer megkérdem,de hogy hívnak?-kérdezte.
~Bocsi.A nevem Mia Summer.
~Rendben Mia, akkor körbevezetlek, megmutatom a szobádat, és a fürdőszobádat is, az étkezőt, és a medencét is.
~Rendben.
~Oh, milyen faragatlan vagyok, be sem mutatkoztam:Ada...-belevágtam a szavába:
~Tudom, Adam Lambert, nem kell mondani...
~Értem...Egyébként éhes vagy?-kérdezte.
~Nem, dehogy...-ebben a pillanatban felkordult a gyomrom-Na jó, talán egy kicsit...Vagyis nagyon.
~Akkor gyere velem, megmutatom az étkezőasztalt.
~OK.

Ahogy beértünk az étkezőbe, leültetett egy székre.Leülepedett a szemben lévő ülőhelyre, én meg csak csodálkoztam, hogy hol a vacsi?Miért ül még itt?

~Ömm, Adam...Bocs, hogy megkérdem, de hol a vacsora?
~Jaj, jó, hogy eszembe juttattad, azt el kell mondanom, hogy itt inas szolgálja fel a kaját.
~De miért?Nem hiszem, hogy fáradtságos dolog lenne kisétálni a konyhába, nem?-húztam fel a szemöldökömet.
~Hát, tudod, nincs túl sok időm...-magyarázta, hogy mentse magát.
~Itt nem az időbeosztás a hiba, hanem a LUSTASÁG.-mondtam gúnyosan.
~Ki mondta, hogy ÉN lusta vagyok?!
~Hát én, nem hallottad?
~Ó, te lány...-mondta "humorizálva".
~Akkor, térjünk a lényegre:HOL A VACSORÁM?!
~Wilson, kérem hozza a vacsoránkat!-kiáltott inasának.
~Máris, uram!-kiáltott vissza Wilson.
~Meg kell kóstolnod a szakács főztjét...Isteni...
~Állj-állj-állj...Komolyan mondod, hogy szakács főz rád?!-kérdeztem meglepetten.
~Nos, igen...
~Tudod ez mit bizonyít?Hogy nem tudsz főzni!
~Tudok én főzni, nagyon is ügyes vagyok a konyhában!
~Majd meglátjuk...Holnap, te meg én, egy kis töltött csirkét fogunk készíteni...Megnézzük, melyikünké a jobb.Ha legyőzlek, egy hétig te főzöl...Ha én vesztek, én főzök.Érthető?
~Igen.Beleegyezek.
~Kezet rá!-nyújtottam felé a kezemet, amit ő jól megszorongatott.

Miután végeztünk a vacsival, felmentem lezuhanyozni.Ahogy beértem a szobámba, előhalásztam a pizsimet, és elfeküdtem a kényelmes ágyon.Már lehetett vagy este 10...Úgy éreztem, valami kiment a fejemből...Megvan!Elfelejtettem felhívni Lynn-t, és Alex-et...Lynn nem bánná...De Alex...Inkább rácsörgök Lynn-re és beszélek vele.Kerestem a nevét a telefonban.Ekkor esett le, hogy van benne olyan, hogy "Nevek keresése".Most éreztem magam igazán hülyének...Na, mindegy...

~Lynn, szia!
~Wáá, Mia hogy a francba jutott eszedbe neked fél 11-kor hívni?!-kérdezte fáradtan.
~Már ennyi az idő?Uhh...Nos, csak azt szerettem volna mondani, hogy elutaztam, és nem tudom mennyi idő múlva jövök haza...
~Várj.Hova utaztál?
~Hát...Hollywood-ba.-a hangom kifejezetten nyugodt volt.
~ÚRISTEN!!!Hogy kerülsz te oda?!
~Az most nem számít, csak el akartam búcsúzni tőled.Jó éjt Lynn, majd még beszélünk holnap.Puszi!
~OK, puszi szeretlek!

Rájöttem, hogy most már tényleg aludnom kéne...Ahogy betakaróztam, a fejemet egyre nehezebbnek éreztem.Nem telt bele 5 percbe sem, elnyomott az álom.Álmomban egy gyönyörű réten találtam magam, kezemben a gitárommal.Egy vidám dalt játszottam rajta.Egyszer csak megjelent Alex.A gyönyörű napot eltakarták a felhők, a madárcsicsergés elfojtott síkítozásba fulladt, és a fű úgy nézett ki, mintha felgyújtották volna...A dal, amit oly lelkesen játszottam, átváltott egy másik hangzásvilágba, egy sokkal de sokkal szomorúbb zenét játszottam.Arra eszméltem, hogy az ég szétreped, majd a darabok leesnek.Pont a fejemre.Féltem.Ordítottam, és arra ébredtem, hogy az arcom tiszta víz volt, és láttam, hogy valaki próbál nyugtatni.Adam volt.Biztos felébresztette a kiabálásom.Hát, ilyen még nem volt, hogy valaki odajönne hozzám, mikor az éjszaka közepén így ordibálok...

~Minden rendben, Mia?-kérdezte nyugodtan.
~Igen...Igen, minden rendben, csak rosszat álmodtam.Ennyi az egész.
~Mit álmodtál?-a hangja még mindig nyugodt volt.
~Az...Az nem fontos.Most nyugodtan menj aludni.-utasítottam vissza a szobájába.
~Rendben.Jó éjt, Mia!
~Jó éjt!

Miután kiment, nem bírtam tovább aludni.Nem akartam álmodni, abból nem származna semmi jó.Előszedtem a rajzfüzetemet, és egy ceruzát, majd elkezdtem alkotni.Több óráig rajzolgattam, majd elnyomott az álom.
Mikor felkeltem, már volt 10:15.Kisurrantam a konyhába, hogy egyek valamit.Ekkor megjelent a szakács.

~Hölgyem, én azért vagyok itt, hogy főzzek.
~Egy szendvicset csak tudok készíteni magamnak, nem?
~Nem olyan biztos az.-a hangjában érzékeltem egy kis ellenszenvet és gúnyt.
~Azt te csak hiszed...-direkt tegeztem, nem vagyok én olyan konfliktuskerülő...
~Ki engedte meg, hogy tegezzen?!
~Én.-mondtam, és egy gonosz vigyor húzódott a számra.
~Akkor nem szolgálom ki.-az orrát felhúzta-Velem nem beszélhet így egy kislány!
~Cöhh...Az előbb még hölgy voltam.Rendben, nekem mindegy.Legyen szép napja!

Erre csak elment.Hát,az emberek már csak ilyenek...Viszont már elég éhes voltam, hozzá kéne látni a szendvicshez.Miközben készítettem azon járt az eszem, hogy hol lehet Adam.El kéne mennem a városba venni egy új cipőt, és nélküle nem tudnám, hol vannak az üzletek.Fel kéne hívni...Ha meg lenne a száma.Nehezemre esik, de meg kell kérdeznem a szákácsot...Á, ott van...

~Ömm, elnézést, nem tudná megmondani hol találom Adam-et?
~Hát...Talán igen, talán nem...
~Kérem, nagyon szépen kérem, elnézést kérek az előbbiért, de ez most fontos!
~Akarod tudni?
~Igen!-kezdtem kicsit ideges lenni, de nem mutattam...Ki tudja mi lett volna,talán soha nem mondja el.
~Sajtótájékoztatón,majd megy egy fotózásra.Délután itthon is lesz.
~Köszönöm az információt!

Na, szuper...És még a főzésről is lemarad.De mivel öntörvényű vagyok, leszarom elmegyek a városba szétnézni.Úgyis hazatalálok majd...De ez nem lenne helyes...Áh, nem érdekel, lefürdök, felöltözök, és indulok.De inkább mégis itthon maradok pihizni, és lazítani.Ez nekem nagyjából annyi,hogy beülök a TV elé, zenét hallgatok, vagy rajzolgatok, esetleg játszom egy dalt.Most inkább a TV nézéshez volt kedvem.Hát, nem volt benne semmi érdekfeszítően izgalmas műsor.Jobban járok, ha zenét hallgatok.A telefonomon több száz zene megtalálható, több óra, mire meghallgatom mindet.
Még a felénél sem tartottam, hangos dörömbölés hallatszott az ajtóm felől.A zene mondjuk maxon ment, de még így is lehetett hallani, ahogy "kopognak".Ki kéne nyitni az ajtót...Végül is, nem lenne olyan fáradtságos...Inkább kinyitom, úgy érzem, jobban járok...

~Igen?
~Hello, Mia.A szakács mondta, hogy kerestél.-mondta Adam.
~Oh, igen, szerettem volna bemenni a városba, csak nem tudom hol vannak az üzletek.Meg amúgy is eltévednék.
~Hát, ha akarod elmehetünk vásárolni.
~Oké, kéne nekem egy új cipő, egy farmersort, egy új fölső, egy napszemüveg.Csak ennyi.-igazából csak egy cipőre lett volna szükségem, de a többi mind kell!
~Rendben, akkor induljunk!
~Hé, nem várod meg míg normális ruhába vedlek át?Sminkelni is kell, lezuhanyozni ilyen női dolgok!
~Rendben, adok fél órát, addigra kész legyél!
~Értettem uram.-mondtam mosolyogva.

A fürdő elfoglalva, a sminkpaletta előkészítve ahogy a ruha is.Amint lefürödtem, elkezdtem sminkelni, ami egy fehér csillogó szemhéjfestékből, púderalapozóból, és szájfényből állt.A hajammal is kéne kezdeni valamit.Kivasalom.Ennyi, kész, el van döntve.Miután bedugtam a hajvasalót, bementem a szobába, felöltöztem, majd újra visszamentem a fürdőbe.Ahogy vasaltam a hajam, megégettem a fülem mögött.

~Auuu, basszus!-kiáltottam-*Cenzúrázott beszéd.x).*

Hát, ezzel megvolnék, kisebb égési sérülésekkel...Nos, ki kéne mennem a nappaliba.Ahogy leértem a lépcsőn megpillantottam Adam-et a kanapén.

~Mehetünk?
~Úristen a szívbajt hozod rám...-a hangja eléggé ijedt volt.
~Bocsi...
~Semmi gond, de azért mehetünk.
~Oké.:D

Kimentünk a garázsba, majd beszálltunk az autóba.Az ablakok sötétítettek voltak, és kényelmes bőrülésbe huppantam bele.Útközben jobbára a zenéről beszélgettünk.
Megmutatta az üzletet, ahol a legjobb áruk vannak.Ő is bejött velem, de én mindig előre rohantam.Egyszer, Adam megtorpant.Valamit nagyon nézett a távolban.

~Na, nem jössz?
~De, megyek...
~Mi van ott?
~Semmi különös...
~Akkor mire várunk még?!

(...hazaérkezés, fürdés, alvás stb....xD)
Amint reggel kikászálódtam az ágyból, mentem is le az étkezőbe, csillapítanom kellett az éhség-érzetem.Az étkezőben Adam ült, és ideges arccal olvasta az aznapi lapot.

~Mit írtak ezek a szemetesládák?-kérdeztem bágyadtan.
~Olvasd.

Megnéztem az újság elejét.Címlapsztori:"Adam Lambert mégsem meleg?Éveken át hazudott a nagyvilágnak?Ki ez a titokzatos hölgy?"
Erre nem tudtam semmit kinyögni.Csak legbelül suttogtam:'Ez nem lehet igaz...'

1.Fejezet - Fogadj be!

1.Fejezet:

Fogadj be!

Nos, igen. Én vagyok az, a nagyképű és pofátlan Mia Summer nevű lány, Jamie és Lisa Summer gyermeke. Van egy drága nővérkém, kinek neve Jewel. Imádom őt, csak néha kiállhatatlan... Ahogy most így gondolkodtam, rájöttem, hogy fel kéne ébredni... A földszintről tojásrántotta illatát éreztem.... Mmmm.... Ahogy így elálmélkodtam, hirtelen betoppant a nővérem.

~Hát jó reggelt te kis álomszuszék!
~Naaa, Jewel, hagyj aludni! Nem látod, hogy fáradt vagyok?!
~Csak szólni akartam, hogy anyu üzeni, gyere enni. Rántottát készített.
~Jó, rendben, mindjárt megyek...
~Most.
~Kérlek szépen drágaságos nővérkém, hagyj békén. Érteem?
~Jól van, csak valamit még meg akarok üzen... -a végét elharapta, mintha nem akarná, hogy tudjam.
~Mit akarsz? -kérdeztem,már-már idegesen.
~Semmi... Nincs semmi mondanivalóm...
~Akkor megkérnélek valamire. MOST AZONNAL HÚZZ KI A SZOBÁMBÓL!
~Jó... -mondta ijedten.

Na, végre kiment. Kíváncsi voltam, hogy mit akart üzenni, de a végén már csak a reggelire koncentráltam. Felvettem a lilás-kékes köntösöm, és megindultam a lépcsőn. Mikor leértem, meglepődve láttam, hogy apám is ott ül, és falatozik. Ilyen még nem volt, már régen a munkahelyén kéne lennie. Mindegy, nem is foglalkoztam tovább ezzel a gondolattal. Egyszer csak megszólalt anyám:

~Jó reggelt kincsem, hogy aludtál? -kérdezte enyhén szomorúan.
~Hát egész jól. Te?
~Ömm... Én jól... Kész a reggeli!

Elkezdtünk enni. Anyám és apám kifejezetten szomorú volt. Próbáltak mosolyogni mikor rám néztek, de ez nem volt túl őszinte. A reggeli csendben telt, de miután befejeztük az evést, felmentem zuhanyozni. Úgy döntöttem,bemegyek kicsit a városba.Vásárolgatni,vagy fagyizni?Esetleg üldögélni a parkban?Nos,legyen mind!De egyedül csak nem mehetk.Az úgy dögunalom...Inkább felhívom Lynn-t,ő biztos velem tartana.

~Haló?Lynn?
~Igen...Te vagy az,Mia?-kérdezte meglepetten.

~Igen,én.Arra gondoltam,nem jönnél-e velem vásárolni,aztán beülni egy fagyira,majd kiülni egy padra a parkban.No?
~Persze,hogy megyek,ezt nem hagynám ki!Körülbelül olyan fél óra múlva a belvárosban?
~Rendben,nekem megfelel.Akkor majd találkozunk.Puszii.
~Pusszancs.

Oké.Van fél órám,hogy lezuhanyozzak,felöltözzek,és sminkeljek.Egy egyszerűnek mondható szettet választottam.(kép)Ahogy ezzel elkészültem,felkentem magamra egy kis alapozót,a számra gyöngyházfényű szájfény került,a szempilláimat átfestettem,és kész is voltam.Lementem köszönni.

~Na,sziasztok,én mentem a városba Lynn-el!-kiáltottam a nappaliban ülőknek.
~Rendben,jó mulatást csajee!-ordítozta Jewel...Nem is várhattam tőle különb köszönést.:D
~Rendben kicsim,legyetek jók!-mondta anyám és apám szinkronban.
~Pá-pá!

Mikor kiléptem az ajtón,megcsapta az arcomat a forró szellő.Jó érzés volt.Az út körülbelül 10 perces lehetett.Amint beértem a belvárosba,megpillantottam Lynn-t.Egy rózsaszín-narancs csíkos maxiruhában volt,és egy rózsaszín strandpapucsban (kéép).

~MIAAA!!!-rohant felém.
~LYNN!!!-hasonlóan tettem én is.Megöleltük egymást.
~Akkor,hol kezdjük?-kérdezte.
~Először a plázában.Aztán levezetésképp beülünk majd fagyizni,és kiülünk a parkba.Így jó?
~Tökéletes!-mosolygott.

A vásárlás tartott olyan másfél óráig.Pedig azt terveztem,hogy az egész program lesz ennyi idő.De nem bántam,nagyon jó cuccokal gazdagodtam.A fagyizóban 10 percet töltöttünk,még dumálgattunk 1 órán keresztül a parkban.Majdnem 3 órás volt ez akiruccanás,de megérte.Még gyorsan elmentünk venni nekem körömlakkot...Szép neonosat.Ekkor már hullák voltunk.

~Úristen,leszakad a lábam,és még haza is kell érnem...-panaszkodott Lynn.
~Áhh,nekem rosszabb,én messzebb lakom...
~Na,mindegy,én hazaindulok-mondta barátnőm.
~Szerintem én is.Na szia,puszi,nyufi!<3
~Szia,szeretlek-imádlak,puszó!<3

Ahogy közelítettem a házunkhoz,egy minibuszt láttam a kapu előtt.Először arra gondoltam,hogy apu megy el néhány hétre egy másik országba dolgozni.Mikor odaértem,megpillantottam anyut.a szeme enyhén könnyes volt.

~Öööö...Szia anyu...Mi ez a busz itt?Apu megint utazik?
~Szia kicsim,és hogy válaszoljak a kérdésedre:nem.Nem apu utazik...
~Akkor ki?-kérdeztem félve.
~Kicsim...Te!Te fogsz utazni.-A könnyek már-már teljesen elöntötték a szemét.
~De...De miért?Rosszat tettem?
~Nem,kicsim,te "jó" kislány vagy...Ezt...Ezt az ügyet már jóval ezelőtt el kellett volna intézni...Csak haladékot kértem...hogy még éld itthon az életed...-a könnyek már elárasztották az arcát,és hangosan sírt.
~Mit értesz azon,hogy "ezt már jóval ezelőtt el kellett volna intézni"?Mit kellett elintézni?
~Ki kellett volna küldeni egy másik városba...Egy "hírességhez",hogy felkaroljon...Emlékszel arra a kisebb tehetségkutatóra?A tehetséges gyerekeket kiviszik...
~Örülök,hogy tehetségesnek gondolnak,de hova is visznek ki?
~Hollywoodba...
~És egyedül megyek...?Vagy Jewel is jön?
~Nem kicsim,egyedül mész...
~Akkor felmegyek és pakolok,felhívom a barátaimat búcsúzni,és Alex-et is...
~Rendben kincsem,menj.

Ahogy felértem,becsaptam az ajtót.Sírni akartam.De egy könnycsepp sem gyűlt össze a szememben.Kitártam a szekrényajtót,és elkezdtem pakolni,ami kemény 2 teli bőröndöt eredményezett...Plusz egy nagy táskát az egyéb dolgok tárolására.Mikor kimentem,anyám,apám és nővérkém meglepett tekintetére tévedt a szemem.

~Ömmm...Ez nem az,aminek látszik...-mondtam humorizálva.
~Semmi baj kicsim...Megértjük,hogy sok a holmid.Segítünk bepakolni.-mondta apám.
~OK.Akkor,indulok...-a hangomban még én is hallottam a szomorúságot.
~Rendben bogárkám...Menj Isten hírével.-anyu már nem bírta tovább,akaratlanul is elsírta magát.
~Sziasztok,szeretlek titeket,hiányozni fogtok...-ekkor már én is bőgtem.
~Viszlát szívem,és jó utat!
~Szija,hugim!:)

Még átöleltük egymást,majd beszálltam a minibuszba.Nem volt olyan rossz érzésem,elvégre Hollywood-ba megyek!Egy ismeretlenhez....Hurrá...
Az út nagyjából 7-8 órás lehetett,aminek a felét végigaludtam.Mikor megérkeztünk,nem akartam hinni a szememnek...Ekkora házban fogok lakni egy híresség társaságában?!(A házikó :D)
Ez túl szép ahhoz,hogy igaz legyen...És igazam is volt...Egy nem várt személy nyújtott nekem kezet,amitől a vér megfagyott az ereimben,és csak bambulni tudtam...Ez nem lehet igaz...Pont Ő az az ember?!Kísértetiesen nyugodt hangján szólt hozzám:

~Hello,fáradj beljebb!Mi a neved?

"Az életed üres,
Ha nem látsz tisztán,
Hallgass a szívedre,
És meglátod,mi a hibád!"

Bemutatkozó.:D

Sziasztok!*.* Ha tudni akarjátok, ez a fejezet arról szólna, hogy bemutatom Mia karakterét (aki ugyebár a főszereplő lánykánk) .Lesz benne sok ellentmondás, mivel nekem ez az álomkarakterem.:D Nos, lesz benne meglepi, ami szerintem csavar a történet szépségén. Na de nem untatlak titeket, olvassátok az én kis kedvencemet.:D
Pusszancs.<3333

Mia Summer (E/1)

Utálom, ha valaki kétszínű. Mindenkinek ugyanaz a bárgyú vigyor ül a képén, mintha nem is lenne saját életük. Én sajnos nem tehetek semmit értük, pedig megpróbáltam. Mindent megpróbáltam, mégsem sikerült. Rájöttem, hogy csak ők segíthetnek saját magukon. Öntörvényű, lázadó kamasz vagyok, ennek ellenére nem bulizom, és nem iszom a padlóra magam, dohányozni sem dohányzom... Már 10 éves korom óta zongorázom, és gitározom (most vagyok 17). Tavaly felléptem egy sulis "tehetségkutatón", bár nem én nyertem, kitüntettek a jó hangomért, és tehetségemért.:) Már gondolkodtam azon, hogy induljak az American Idol-ban, de túl sok mindent fel kellett volna adnom, ezért ezt a tervemet elvetettem. Apropó, az Idollal kapcsolatban még valami: minden évadot megnéztem, ami csak volt, kiskoromban ott gubbasztottam a kanapén, és vártam. A 8. évad kifejezetten tetszett, de egy valamit még tudni kell rólam:nem nagyon bírom, annak az Adamnek a búráját. Sajnálom,de ez van. Viszont a hangja Isteni (elmondom egyszerűbben:a hangját bírja, Adamet nem. Ezt érteni?). A pasikkal elég jó a viszonyom, van egy "stabil" kapcsolatom, és egy megbízható fiú-haverom. Nagyjából ennyi lennék.:) Pussz.

Csak hogy tudd...

Nos, Sziasztok!Ez az első blogom, amit kizárólag én terveztem, ez ugyebár látszik is belőle.:D
Ez az "irkafirka" már régóta megvan a fejemben, csak még nem volt bátorságom megosztani senkivel.Mint látjátok, ez egy olyan blog, amiben a főszereplő egy tizenéves lány, és a híres énekes,Adam Lambert.Félreértés ne essék, a blog nem olyan lesz, hogy a főszereplő belezúg Adambe.Ez teljesen más, majd meglátjátok milyen.Na, azt szeretném még itt leírni, hogy minden fejezet végére egy idézetet írok, amit én költök majd, mint tanulság.(Vagynem.XDD) Nem szaporítom a szót tovább, csak ennyit szerettem volna leírni.
Pusszancs.<333