2.Fejezet:Ez nem lehet igaz...

Hát, sziasztok!:D
Gyors vagyok?Na, szóval, a 2.fejezet már Hollywood-ban íródik.:) Remélem tetszeni fog, és kapok pár kommentet.Nos, jó olvasgatást!
Pusszancs.<333

2.Fejezet:
Ez nem lehet igaz...

Ahogy ott állt előttem, és nyújtotta a kezét, úgy éreztem, hogy rosszul leszek...Az undortól...

~Ööömm...Bocs, hogy még egyszer megkérdem,de hogy hívnak?-kérdezte.
~Bocsi.A nevem Mia Summer.
~Rendben Mia, akkor körbevezetlek, megmutatom a szobádat, és a fürdőszobádat is, az étkezőt, és a medencét is.
~Rendben.
~Oh, milyen faragatlan vagyok, be sem mutatkoztam:Ada...-belevágtam a szavába:
~Tudom, Adam Lambert, nem kell mondani...
~Értem...Egyébként éhes vagy?-kérdezte.
~Nem, dehogy...-ebben a pillanatban felkordult a gyomrom-Na jó, talán egy kicsit...Vagyis nagyon.
~Akkor gyere velem, megmutatom az étkezőasztalt.
~OK.

Ahogy beértünk az étkezőbe, leültetett egy székre.Leülepedett a szemben lévő ülőhelyre, én meg csak csodálkoztam, hogy hol a vacsi?Miért ül még itt?

~Ömm, Adam...Bocs, hogy megkérdem, de hol a vacsora?
~Jaj, jó, hogy eszembe juttattad, azt el kell mondanom, hogy itt inas szolgálja fel a kaját.
~De miért?Nem hiszem, hogy fáradtságos dolog lenne kisétálni a konyhába, nem?-húztam fel a szemöldökömet.
~Hát, tudod, nincs túl sok időm...-magyarázta, hogy mentse magát.
~Itt nem az időbeosztás a hiba, hanem a LUSTASÁG.-mondtam gúnyosan.
~Ki mondta, hogy ÉN lusta vagyok?!
~Hát én, nem hallottad?
~Ó, te lány...-mondta "humorizálva".
~Akkor, térjünk a lényegre:HOL A VACSORÁM?!
~Wilson, kérem hozza a vacsoránkat!-kiáltott inasának.
~Máris, uram!-kiáltott vissza Wilson.
~Meg kell kóstolnod a szakács főztjét...Isteni...
~Állj-állj-állj...Komolyan mondod, hogy szakács főz rád?!-kérdeztem meglepetten.
~Nos, igen...
~Tudod ez mit bizonyít?Hogy nem tudsz főzni!
~Tudok én főzni, nagyon is ügyes vagyok a konyhában!
~Majd meglátjuk...Holnap, te meg én, egy kis töltött csirkét fogunk készíteni...Megnézzük, melyikünké a jobb.Ha legyőzlek, egy hétig te főzöl...Ha én vesztek, én főzök.Érthető?
~Igen.Beleegyezek.
~Kezet rá!-nyújtottam felé a kezemet, amit ő jól megszorongatott.

Miután végeztünk a vacsival, felmentem lezuhanyozni.Ahogy beértem a szobámba, előhalásztam a pizsimet, és elfeküdtem a kényelmes ágyon.Már lehetett vagy este 10...Úgy éreztem, valami kiment a fejemből...Megvan!Elfelejtettem felhívni Lynn-t, és Alex-et...Lynn nem bánná...De Alex...Inkább rácsörgök Lynn-re és beszélek vele.Kerestem a nevét a telefonban.Ekkor esett le, hogy van benne olyan, hogy "Nevek keresése".Most éreztem magam igazán hülyének...Na, mindegy...

~Lynn, szia!
~Wáá, Mia hogy a francba jutott eszedbe neked fél 11-kor hívni?!-kérdezte fáradtan.
~Már ennyi az idő?Uhh...Nos, csak azt szerettem volna mondani, hogy elutaztam, és nem tudom mennyi idő múlva jövök haza...
~Várj.Hova utaztál?
~Hát...Hollywood-ba.-a hangom kifejezetten nyugodt volt.
~ÚRISTEN!!!Hogy kerülsz te oda?!
~Az most nem számít, csak el akartam búcsúzni tőled.Jó éjt Lynn, majd még beszélünk holnap.Puszi!
~OK, puszi szeretlek!

Rájöttem, hogy most már tényleg aludnom kéne...Ahogy betakaróztam, a fejemet egyre nehezebbnek éreztem.Nem telt bele 5 percbe sem, elnyomott az álom.Álmomban egy gyönyörű réten találtam magam, kezemben a gitárommal.Egy vidám dalt játszottam rajta.Egyszer csak megjelent Alex.A gyönyörű napot eltakarták a felhők, a madárcsicsergés elfojtott síkítozásba fulladt, és a fű úgy nézett ki, mintha felgyújtották volna...A dal, amit oly lelkesen játszottam, átváltott egy másik hangzásvilágba, egy sokkal de sokkal szomorúbb zenét játszottam.Arra eszméltem, hogy az ég szétreped, majd a darabok leesnek.Pont a fejemre.Féltem.Ordítottam, és arra ébredtem, hogy az arcom tiszta víz volt, és láttam, hogy valaki próbál nyugtatni.Adam volt.Biztos felébresztette a kiabálásom.Hát, ilyen még nem volt, hogy valaki odajönne hozzám, mikor az éjszaka közepén így ordibálok...

~Minden rendben, Mia?-kérdezte nyugodtan.
~Igen...Igen, minden rendben, csak rosszat álmodtam.Ennyi az egész.
~Mit álmodtál?-a hangja még mindig nyugodt volt.
~Az...Az nem fontos.Most nyugodtan menj aludni.-utasítottam vissza a szobájába.
~Rendben.Jó éjt, Mia!
~Jó éjt!

Miután kiment, nem bírtam tovább aludni.Nem akartam álmodni, abból nem származna semmi jó.Előszedtem a rajzfüzetemet, és egy ceruzát, majd elkezdtem alkotni.Több óráig rajzolgattam, majd elnyomott az álom.
Mikor felkeltem, már volt 10:15.Kisurrantam a konyhába, hogy egyek valamit.Ekkor megjelent a szakács.

~Hölgyem, én azért vagyok itt, hogy főzzek.
~Egy szendvicset csak tudok készíteni magamnak, nem?
~Nem olyan biztos az.-a hangjában érzékeltem egy kis ellenszenvet és gúnyt.
~Azt te csak hiszed...-direkt tegeztem, nem vagyok én olyan konfliktuskerülő...
~Ki engedte meg, hogy tegezzen?!
~Én.-mondtam, és egy gonosz vigyor húzódott a számra.
~Akkor nem szolgálom ki.-az orrát felhúzta-Velem nem beszélhet így egy kislány!
~Cöhh...Az előbb még hölgy voltam.Rendben, nekem mindegy.Legyen szép napja!

Erre csak elment.Hát,az emberek már csak ilyenek...Viszont már elég éhes voltam, hozzá kéne látni a szendvicshez.Miközben készítettem azon járt az eszem, hogy hol lehet Adam.El kéne mennem a városba venni egy új cipőt, és nélküle nem tudnám, hol vannak az üzletek.Fel kéne hívni...Ha meg lenne a száma.Nehezemre esik, de meg kell kérdeznem a szákácsot...Á, ott van...

~Ömm, elnézést, nem tudná megmondani hol találom Adam-et?
~Hát...Talán igen, talán nem...
~Kérem, nagyon szépen kérem, elnézést kérek az előbbiért, de ez most fontos!
~Akarod tudni?
~Igen!-kezdtem kicsit ideges lenni, de nem mutattam...Ki tudja mi lett volna,talán soha nem mondja el.
~Sajtótájékoztatón,majd megy egy fotózásra.Délután itthon is lesz.
~Köszönöm az információt!

Na, szuper...És még a főzésről is lemarad.De mivel öntörvényű vagyok, leszarom elmegyek a városba szétnézni.Úgyis hazatalálok majd...De ez nem lenne helyes...Áh, nem érdekel, lefürdök, felöltözök, és indulok.De inkább mégis itthon maradok pihizni, és lazítani.Ez nekem nagyjából annyi,hogy beülök a TV elé, zenét hallgatok, vagy rajzolgatok, esetleg játszom egy dalt.Most inkább a TV nézéshez volt kedvem.Hát, nem volt benne semmi érdekfeszítően izgalmas műsor.Jobban járok, ha zenét hallgatok.A telefonomon több száz zene megtalálható, több óra, mire meghallgatom mindet.
Még a felénél sem tartottam, hangos dörömbölés hallatszott az ajtóm felől.A zene mondjuk maxon ment, de még így is lehetett hallani, ahogy "kopognak".Ki kéne nyitni az ajtót...Végül is, nem lenne olyan fáradtságos...Inkább kinyitom, úgy érzem, jobban járok...

~Igen?
~Hello, Mia.A szakács mondta, hogy kerestél.-mondta Adam.
~Oh, igen, szerettem volna bemenni a városba, csak nem tudom hol vannak az üzletek.Meg amúgy is eltévednék.
~Hát, ha akarod elmehetünk vásárolni.
~Oké, kéne nekem egy új cipő, egy farmersort, egy új fölső, egy napszemüveg.Csak ennyi.-igazából csak egy cipőre lett volna szükségem, de a többi mind kell!
~Rendben, akkor induljunk!
~Hé, nem várod meg míg normális ruhába vedlek át?Sminkelni is kell, lezuhanyozni ilyen női dolgok!
~Rendben, adok fél órát, addigra kész legyél!
~Értettem uram.-mondtam mosolyogva.

A fürdő elfoglalva, a sminkpaletta előkészítve ahogy a ruha is.Amint lefürödtem, elkezdtem sminkelni, ami egy fehér csillogó szemhéjfestékből, púderalapozóból, és szájfényből állt.A hajammal is kéne kezdeni valamit.Kivasalom.Ennyi, kész, el van döntve.Miután bedugtam a hajvasalót, bementem a szobába, felöltöztem, majd újra visszamentem a fürdőbe.Ahogy vasaltam a hajam, megégettem a fülem mögött.

~Auuu, basszus!-kiáltottam-*Cenzúrázott beszéd.x).*

Hát, ezzel megvolnék, kisebb égési sérülésekkel...Nos, ki kéne mennem a nappaliba.Ahogy leértem a lépcsőn megpillantottam Adam-et a kanapén.

~Mehetünk?
~Úristen a szívbajt hozod rám...-a hangja eléggé ijedt volt.
~Bocsi...
~Semmi gond, de azért mehetünk.
~Oké.:D

Kimentünk a garázsba, majd beszálltunk az autóba.Az ablakok sötétítettek voltak, és kényelmes bőrülésbe huppantam bele.Útközben jobbára a zenéről beszélgettünk.
Megmutatta az üzletet, ahol a legjobb áruk vannak.Ő is bejött velem, de én mindig előre rohantam.Egyszer, Adam megtorpant.Valamit nagyon nézett a távolban.

~Na, nem jössz?
~De, megyek...
~Mi van ott?
~Semmi különös...
~Akkor mire várunk még?!

(...hazaérkezés, fürdés, alvás stb....xD)
Amint reggel kikászálódtam az ágyból, mentem is le az étkezőbe, csillapítanom kellett az éhség-érzetem.Az étkezőben Adam ült, és ideges arccal olvasta az aznapi lapot.

~Mit írtak ezek a szemetesládák?-kérdeztem bágyadtan.
~Olvasd.

Megnéztem az újság elejét.Címlapsztori:"Adam Lambert mégsem meleg?Éveken át hazudott a nagyvilágnak?Ki ez a titokzatos hölgy?"
Erre nem tudtam semmit kinyögni.Csak legbelül suttogtam:'Ez nem lehet igaz...'