Facebook oldal + vélemény az emberekről.

Halihóó.:DD Csináltam egy facebook oldal.^-^ a link: http://www.facebook.com/alicefreelove like!:DD
Most térjünk vissza a címre; az emberek többsége nagyon furcsa számomra..o.O most leírok egy példát:

Valamelyik héten sulinap volt az iskolában, ahol különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk az osztályoknak. Nekem ehhez semmi kedvem nem volt, meg lusta is vagyok, szóval alapból gáz a helyzet. Volt egy olyan feladat, hogy egy mikrobuszt kellett húznia az osztálynak, persze nem ült benne sofőr, aki lefékezné a járművet az esetleges bakiknál. Hát, elhúztuk a kocsit a kellő távolságra, futottunk, majd megint húzni kellett. Az egyik kiscsaj, -akit megjegyzem, senki nem bír a közösségünkben- pedig hát... Az autó alá került. Nem részletezném, mert na, de mostanra már jól van. Naszóval, azt a lányt ugye senki nem csípi, ahogy én sem, sokszor kibeszéltük. Dögség, de nem érdekel, ki mit mond.:')
Ahogy ugye megtörtént vele ez a baleset, a 12 lányból 9-en sírtak. Persze, én nem, csak kisebb sokkhatás ért. Két lány,akiknek nem mondom meg a nevüket, annyira túljátszották ezt a dolgot, hogy áá... Majdnem felpofoztam őket. De a legszebb az egészben, hogy ők is utálják a csajt, akivel ez történt... Idézem néhány osztálytársam:
"Jaj istenem, miért pont ő? Olyan kis vékony!" blablabla... Eddig utáltátok, nem?oO Én sajnálom, hogy ez történt vele, de nem kaptam hisztériarohamot...
Aztán most mindenki húdeszereti, kinyalná a seggét, ha lehetne... Kétszínűség rulz. Kedden bementünk 3-an a lányvécébe, persze csak mi voltunk bent, erre megszólal az a lány, aki kb. a legjobban utálta:
'Én bánom, hogy annyiszor kibeszéltük Xy-t.' már elnézést a kifejezésért, de: basszameg, egy baleset kellett ahhoz, hogy ezt megbánja?oO Erre rávágtam, hogy én nem bánok semmit sem, mivel tényleg nem érzek bűntudatot... Igen, most lehet szar embernek nevezni, de nem izgat. Mondtam még neki, hogy jövőre meg ugyanez lesz; kibeszéli őt, meg utálja. Jövőhéten lesz a 2 napos osztálykirándulás, ahova persze a baleset elszenvedője nem jön. Ma ebbe belegondoltunk az egyik barátnőmmel:
Ha ez nem történt volna Xy-nal, nevezzük így, akkor aki 'megbánta a dolgokat' az ugyanúgy azt kívánná, hogy ne jöjjön. Én attól nem szeretem jobban, hogy ez történt vele, csak sajnálom, mert az életkörülményei sem túl jók szegénynek, de nem fogom attól kinyalni a seggét... ha kell segítség neki, ott leszek. Ettől még nem vagyok kétszínű, szerintem...bár ezt döntsétek el Ti.
Ez a helyzet arra emlékeztet, mikor bejelentették, hogy meghalt Michael Jackson. Mindenki húúúúdeimádja, halála előtt meg nevezték pedofilnak, melegnek, s különböző betegségek hordozójának. Én szerettem életében is, és most is imádom, mert legendának tartom, akárcsak Freddie Mercuryt.

Összességében: gyűlölöm a kétszínű embereket. Xy-nak is ez a baleset kellett ahhoz, hogy mindenki megbánjon mindent?! Hagyjuk már...-.-"

18. fejezet - A macska az egyetlen...

18. fejezet
A macska az egyetlen, aki jobban szeret téged saját magadnál

Drágáim! Végre friss.:$$ Tudom, sokat késtem vele, de időm sem volt, meg ihletem se..:S oké, ihlet volt..xdd A cím az igazából nem így lenne, mivel eredetileg a 'macska' szó helyett 'kutya' van, de én nem bírom a kutyákat.:'D
Ééééés; túlléptük az 1000 kattintást! Imádlak titeket!:* ♥
Amúgy; új blog! Eric Saade történet.;)) Ma hozom ott is a részt.: D
Ha valakit érdekel, itt a link: http://dont-change-me-baby.blogspot.com/
Szívesen fogadom itt is a látogatókat, meg a kommentelőket -ami egyenlő a látogatóval.oO-.
CUPP!♥

Hirtelen felkaptam a fejem; hisz csak álmodtam az egészet! Mondjuk, elég érdekes álom volt... Vagy mégsem volt a tudatalattim vágya ez a nap? Az tuti, hogy mindenre pontosan emlékszem, viszont az íróasztalomnál feküdtem a fára, és ez azt jelenti, hogy a fele biztos valóság. Még facebookba sem vagyok bejelentkezve, tehát ez az üzenet nem létezik.
Gyorsa bepötyögtem az e-mail címemet, és a jelszavamat, majd szembesültem a 10 értesítéssel, 2 üzenettel, és 5 ismerősnek jelöléssel. Az értesítők lájkokból álltak, az üzenetek küldői pedig a régi barátaim. De az egyik jelölésen tényleg megakadt a szemem: Taylor Smith. Huh... Elfogadtam, majd meghallottam, hogy csörög a telefonom. Anyu.
-Jaj, Mia, istenem, szörnyű dolog történt! -sírta, de alig kapott levegőt -Tegap fel akartam hívni apádat, hogy megbeszélhetnénk a dolgokat, de nem vette fel! Egész éjjel próbáltam hívni, de semmi! Aztán ma értesítettek a munkatársai, hogy amikor utazott Houstonba.... -megrémültem...
-Ugye nem lett semmi baja? -kérdeztem már elcsukló hangon.
-Kicsim... Apa kocsijának nekiment egy részeg kamionos, aki ráadásul olajat szállított! -kiabálta... Hirtelen kiesett a kezemből a mobil. Mivel eddig álltam, most erőtlenül zuhantam a földre. Nem akartam sírni.
Felvettem a földről a készüléket, majd kimentem a szobából. Úgy éreztem magam, mintha valami jeges kéz szorítaná össze a szívem, a gyomromba pedig kést döfnének... Miért velem történik ilyen szörnyűség? A rohadt életbe! Először rájöttem, hogy a pasim megcsalt, aztán anya kidobta aput, majd ez a baleset is... Nem kívánom ezt az érzést senkinek, és ha valaki netalántán azt hinné, hogy én most sajnáltatom magam, az téved! Oké, egy kicsit tényleg olyan, mintha ezt tenném, de basszus!
A lépcsőforduló utáni távot már gurulva tettem meg, aminek hatására Adam felkelt a kanapéról. Az arckifejezésemből rögtön levághatta a szitut... Újabb tragédia a Summer családban...
-Mia, mi történt? -kérdezte aggódva. -Hozzak neked valamit? Tea? Kakaó?
-Apu... nincs többé... -makogtam, de éreztem, ahogy a könnyek mardossák a szemem. Arcom eltorzult, az összes fájdalom most összpontosult bennem. Két másodperc múlva már Adam inge csurom víz lett, én pedig valahogy a kanapéra kerültem...

Mia szemszöge (E/3)

Hogy meddig aludt, maga sem tudhatta... Viszont egy hűvös légáramlat észhez térítette. A szemeit nem akarta kinyitni, hisz a világgal sem volt kedve szembenézni. Hirtelen megérezte, hogy egy kis súlyú szőrrel borított puha valami szétterpeszkedik rajta, majd hangos dorombolásba fogott a szőrpamacs. Mia kinyitotta a szemeit, majd elmosolyodott; Fantát látta. Megsimogatta, mire a cica elkezdett hízelegni, majd a lány elkezdte kényeztetni a macskát.

Az elkövetkezendő egy hétben, amit otthon töltött, alig evett valamit. Adam sem volt sűrűn otthon, mert vagy a stúdióban, vagy próbákon, esetleg megbeszéléseken tartózkodott. Nem volt igazán nagy kedve egyedül hagyni a lányt, de az albumon dolgozni kell...
Mia viszont elvolt a cicusával, szeretgette, amit a macska is szeretettel viszonzott, majd elérkezett a csütörtöki nap, avagy a temetés. A lány talpig feketébe öltözve kisétált az állomásra, majd felszállt a vonatra.

Mia szemszöge, a temetés után

-Cicc, cicc, Fanta! Hazaérteem! -kiáltottam mosolyogva a macskám után, mire az hangos nyávogássál jelezte; örül, hogy hazajöttem. Adam újfent nem volt itthon, ezért nekem kellett feltalálnom magam. Ettem két darab melegszenyót, majd bekapcsoltam a hifit, kerestem egy jó CD-t, és elkezdtem "bulizni". Nagyjából 2 óra múlva Adam is hazatalált. Elég fáradt volt, ezért gondoltam, összedobok neki valamit. Melegszendvics, muhaha. Mikor kész lett, bevittem neki a nappaliba.
-Jaj, köszi, rendes vagy. -mondta két ásítás között.
-Szívesen. Amúgy ma hánykor keltél?
-5-körül, mert még volt egy kis papírmunka... Figyu, nem tudnál segíteni? -kérdezte kérlelően.
-Attól függ, miben... -válaszoltam enyhe félelemérzettel.
-Csak egy kis papírmunka... Nem sok. Tééényleg, van twittered? -tette fel a kérdést mosolyogva.
-Nincs. -mondtam unottan.
-Akkor lesz! -felpattant, felszaladt a szobájába, s lehozta a gépét. -Naszóval... Mi legyen a neved? Maradjunk az egyszerű MiaSummer-nél, vagy kreatívkodsz?
-Nem lehetne két 'a'-betűvel? És valam "lentvonal" közé. -kuncogtam.
-Oké... Tehát, Miaa_Summer. Jó?
-Tökéletes.
Megcsináltuk a twitter fiókomat, bekövettem néhány embert, aztán nekiláttam a munkának...