19. fejezet
Beszélgetés // Nem várt látogató
Beszélgetés // Nem várt látogató
- Mia... Miaaaaaaa... MIA! - hallottam Adam kiabálását.
- Mi a franc? - rángatóztam egyet, majd legurultam az ágyról.
- Csak szólok, hogy ma suliba kéne menned, és nem szeretném, ha elkésnél! Mozgás, zuhanyozz, öltözz, én addig megcsinálom a kajád. Van ezekre 10 perced!
- Egyáltalán milyen nap van ma, diktátor úr? - kérdeztem gúnyosan.
- Hétfő. Na, siess! - mondta, majd kisietett a szobámból. Nehéz volt 5 perc alatt zuhanyozni. Általában ott szoktam filózni mindenen. Fanta hangos dorombolással jelezte, örül annak, hogy felkeltem és tiszta vagyok. Felvettem Scooby-Doo-s pólómat, s párosítottam egy fehér csőgatyával. Felkaptam a fekete Converse cipőmet is, úgy indultam le reggelizni. Vittem magammal a pulcsimat is, azt pedig a lépcsőn kaptam fel.
- Itt a kajád - szólt Adam unottan. Szó nélkül nekiláttam az ételnek, majd mikor végeztem, elmostam.
Felmentem még fogat mosni, a táskámat is felvettem és elindultam a suliba. Ma kivételesen siettem, mert ehhez volt kedvem. Bekapcsoltam az iPodomat, és maxon hallgattam a zenét.
- Mia! Úgy hiányoztál! - ölelt meg Ellie, majd Eric is követte a példáját.
- Ti is hiányoztatok nekem! - mondtam meghatódva, majd megláttam a közelben Taylort. Rám mosolygott, aztán a fejével biccentett, hogy menjek oda hozzá. Megvontam a vállam, s pillanatok alatt ott termettem mellette.
- Hello Mia! Hol voltál az elmúlt egy hétben? - érdeklődött kedvesen.
- Otthon. - válaszoltam közömbösen.
- Nem lenne ma kedved... - kezdte, de egy lány belevágott a szavába.
- Tayloooor, órára kell mennünk. - nézett rám szúrósan. Én csak felhúztam a szemöldököm, majd inkább távoztam. Ellie tátott szájjal nézett rám.
- Jól láttam, hogy te Taylor Smith-el beszélgettél?! A suli legmenőbb pasija, mindenki hajt rá! És te beszélgettél vele, ráadásul Ő hívott oda téged!
- Most elvárod tőlem, hogy ódákat zengjek arról a gyerekről? - fontam össze kezeimet a mellemnél.
- Illendő lenne! Tudod, milyen szerencsés vagy?! - akadt ki.
- Hagyjuk. Egyébként ki az a csaj, aki elrángatta? - kérdeztem flegmán.
- A csaja. A suli egyik legnagyobb ribije, csak a szülei előtt meg szentnek vallja magát. Vigyázz vele!
- Oké... - fújtam ki a levegőt.
Az első óra elég gyorsan eltelt, mivel szinte csak beszélgettünk az osztályfőnökkel. Két órán keresztül fogalmazást írtunk, aztán az utolsó két óra pedig ének volt.
- Rendben osztály, a feladat az volt, hogy választani kellett egy dalt, amit ma elő fogtok adni, minden kíséret nélkül. - hogy mi? Szúrósan néztem Ellie-re, aki csak eltátogott egy bocsit. Ezért még megfizet.
- Ma ellátogatott a felsőbb osztályból hozzánk Taylor Smith tanuló, akinek ez lukas órája, és nem akar unatkozni. - nemár... Le. Fogok. Égni.
A tanár rohamosan haladt a névsorban a nevem felé. Hát majd improvizálok... Meg is van, mit!
A percek csak suhantak, voltak jó és rossz produkciók is egyaránt.
- A következő Mia Summer! Mit szeretnél énekelni?
- A Queentől a Somebody To Love-ot. - jelentettem ki magabiztosan, majd felálltam a helyemről és a zongorához sétáltam. Leültem, majd elkezdtem énekelni, és leütöttem az első billentyűket.
- Can anybody find me somebody to love?
Each morning I get up I die a little
Can barely stand on my feet
Take a look in the mirror and cry
Lord what you're doing to me
I have spent all my years in believing you
But I just can't get no relief, Lord!
Somebody, somebody
Can anybody find me somebody to love?
Az egészben az volt a vicces, hogy a diákok is bekapcsolódtak, így élvezetes műsort adtam elő. Természetesen ötöst kaptam, majd órák után mehettünk haza.
- Hé, Mia! - szólított meg valaki, majd megláttam a felém futó Taylort - Gratulálok! Nem lenne kedved ma elmenni sétálni, vagy ilyesmi? Szeretnélek jobban megismerni. - villantott rám egy 1000 wattos mosolyt.
- Felőlem. - mosolyogtam vissza. Mintha Eric kissé rossz szemmel nézne rám emiatt... De lehet, hogy csak hallucinálok.
- Akkor megyünk? - kérdezte kedvesen, mire csak bólintottam. Elindultunk egy elhagyatott réthez, az út viszont csendben telt. Mikor odaértünk, leültünk a fűbe, Tay pedig elkezdett kérdezősködni.
- Milyen zenéket szeretsz? Mik a kedvenc bandáid, és kik a kedvenc előadóid?
- Hmm... Szeretem a rockot, a popot, a szinti-popot, a reggaet, egy kicsit a metált. - vigyorogtam - Kedvenc bandáim igazából a '70-es, '80-as és '90-es évekből származnak, mint például a Queen, Depeche Mode, Guns N' Roses, Bon Jovi, The Rolling Stones, Nirvana, ilyenek, de szeretek a maiak közül is. Kedvenc előadóim közé tartozik Michael Jackson, Christina Aguilera, de szeretem Katy Perryt is. Elég sok van, és ha elkezdek rajta gondolkodni, akkor nem jutna eszembe. Te hogy állsz a zenével?
- Én szinte csak rappet hallgatok, de időnként egy kis rock is a lejátszási listámra kerül. Én is bírom azokat a bandákat, amiket mondtál, előadók terén pedig Bob Marley, 2pac, Snoop Dogg, ilyenek. És most meséld el az életed! - utasított nevetve. Bízom abban azért, hogy nem kürtöli világgá...
- Tehát. Mia Summer a nevem, Chicagoban születtem, és ezen nyárig ott is éltem, mígnem eljöttem ide a... Rokonomhoz! Otthon is zenesuliba jártam, már 10 éves korom óta zongorázom és gitározom. A szüleim nem éltek túl jó viszonyban együtt, apa állítólag sokszor megcsalta anyát az üzleti útjain. Viszont előző héten apa örökre elment... - itt elcsuklott a hangom, de azonnal megerősödtem - Van egy nővérem, akivel pedig megcsalt a volt pasim. Énekesi pályára szeretnék lépni, de nagyon vonz az írás. Ennyi lenne, most te jössz! - mutattam rá.
- Rendben, Taylor Gerard Smith vagyok, Párizsból jöttem ide, de mindkét szülőm amerikai. Nincs tesóm, mert aki lett volna, az 5 évesen leukémiában meghalt... - itt lehajtotta a fejét - Szóval. Tavaly költöztünk LA-be, mert a szüleimnek itt volt a jó munkalehetőség, de sajnos ez miatt eléggé elhanyagolnak. Régebben mindig kiközösítettek a suliban, mert elég jó tanultam, ami persze még most is így van, csak kevésbé... - zavartan felnevetett, majd megvakarta a tarkóját - Eddig elég sok kapcsolatom volt, de egyik sem komoly, a lányok általában csak azért járnak velem, mert viszonylag menő vagyok, így ők is feljebb akarnak kerülni a sulis ranglétrán. És ez elszomorít...
- Jaj, ismerem az érzést, otthon is én voltam a népszerű csaj, de Alexen kívül egy komoly kapcsolatom sem volt.
- Jó, hogy van olyan, aki megért.
- Ez csak természetes. - öleltem át. - Na, de nekem mennem kell haza, már várnak. Légy jó! - köszöntem el, majd felálltam a puha fűről.
-Rendben, szia!
Elképesztő gyorsasággal kezdtem futni a buszmegállóhoz. Vettem magamnak egy jegyet, majd leghátulra ültem. Negyed óra múlva haza is értem.
- Adam, megjöttem! - kiabáltam, hisz mondta tegnap, hogy ma itthon lesz.
- Ööö... Mia, bejönnél a konyhába? - kérdezte zavartan. Nem értettem, de engedelmeskedtem.
- Jaj, képzeld, ma tök jó napom volt, és még ötöst s kaptam, aztán... - mondtam önfeledten, de mikor beértem a konyhába, egy nem várt látogató fogadott.
- Mia... Beszélnünk kell! Ülj le. - utasított, mire teljesítettem a parancsot. Ez azért meglepett, nem gondoltam volna, hogy pont Ő jön el...
- Mi a franc? - rángatóztam egyet, majd legurultam az ágyról.
- Csak szólok, hogy ma suliba kéne menned, és nem szeretném, ha elkésnél! Mozgás, zuhanyozz, öltözz, én addig megcsinálom a kajád. Van ezekre 10 perced!
- Egyáltalán milyen nap van ma, diktátor úr? - kérdeztem gúnyosan.
- Hétfő. Na, siess! - mondta, majd kisietett a szobámból. Nehéz volt 5 perc alatt zuhanyozni. Általában ott szoktam filózni mindenen. Fanta hangos dorombolással jelezte, örül annak, hogy felkeltem és tiszta vagyok. Felvettem Scooby-Doo-s pólómat, s párosítottam egy fehér csőgatyával. Felkaptam a fekete Converse cipőmet is, úgy indultam le reggelizni. Vittem magammal a pulcsimat is, azt pedig a lépcsőn kaptam fel.
- Itt a kajád - szólt Adam unottan. Szó nélkül nekiláttam az ételnek, majd mikor végeztem, elmostam.
Felmentem még fogat mosni, a táskámat is felvettem és elindultam a suliba. Ma kivételesen siettem, mert ehhez volt kedvem. Bekapcsoltam az iPodomat, és maxon hallgattam a zenét.
- Mia! Úgy hiányoztál! - ölelt meg Ellie, majd Eric is követte a példáját.
- Ti is hiányoztatok nekem! - mondtam meghatódva, majd megláttam a közelben Taylort. Rám mosolygott, aztán a fejével biccentett, hogy menjek oda hozzá. Megvontam a vállam, s pillanatok alatt ott termettem mellette.
- Hello Mia! Hol voltál az elmúlt egy hétben? - érdeklődött kedvesen.
- Otthon. - válaszoltam közömbösen.
- Nem lenne ma kedved... - kezdte, de egy lány belevágott a szavába.
- Tayloooor, órára kell mennünk. - nézett rám szúrósan. Én csak felhúztam a szemöldököm, majd inkább távoztam. Ellie tátott szájjal nézett rám.
- Jól láttam, hogy te Taylor Smith-el beszélgettél?! A suli legmenőbb pasija, mindenki hajt rá! És te beszélgettél vele, ráadásul Ő hívott oda téged!
- Most elvárod tőlem, hogy ódákat zengjek arról a gyerekről? - fontam össze kezeimet a mellemnél.
- Illendő lenne! Tudod, milyen szerencsés vagy?! - akadt ki.
- Hagyjuk. Egyébként ki az a csaj, aki elrángatta? - kérdeztem flegmán.
- A csaja. A suli egyik legnagyobb ribije, csak a szülei előtt meg szentnek vallja magát. Vigyázz vele!
- Oké... - fújtam ki a levegőt.
Az első óra elég gyorsan eltelt, mivel szinte csak beszélgettünk az osztályfőnökkel. Két órán keresztül fogalmazást írtunk, aztán az utolsó két óra pedig ének volt.
- Rendben osztály, a feladat az volt, hogy választani kellett egy dalt, amit ma elő fogtok adni, minden kíséret nélkül. - hogy mi? Szúrósan néztem Ellie-re, aki csak eltátogott egy bocsit. Ezért még megfizet.
- Ma ellátogatott a felsőbb osztályból hozzánk Taylor Smith tanuló, akinek ez lukas órája, és nem akar unatkozni. - nemár... Le. Fogok. Égni.
A tanár rohamosan haladt a névsorban a nevem felé. Hát majd improvizálok... Meg is van, mit!
A percek csak suhantak, voltak jó és rossz produkciók is egyaránt.
- A következő Mia Summer! Mit szeretnél énekelni?
- A Queentől a Somebody To Love-ot. - jelentettem ki magabiztosan, majd felálltam a helyemről és a zongorához sétáltam. Leültem, majd elkezdtem énekelni, és leütöttem az első billentyűket.
- Can anybody find me somebody to love?
Each morning I get up I die a little
Can barely stand on my feet
Take a look in the mirror and cry
Lord what you're doing to me
I have spent all my years in believing you
But I just can't get no relief, Lord!
Somebody, somebody
Can anybody find me somebody to love?
Az egészben az volt a vicces, hogy a diákok is bekapcsolódtak, így élvezetes műsort adtam elő. Természetesen ötöst kaptam, majd órák után mehettünk haza.
- Hé, Mia! - szólított meg valaki, majd megláttam a felém futó Taylort - Gratulálok! Nem lenne kedved ma elmenni sétálni, vagy ilyesmi? Szeretnélek jobban megismerni. - villantott rám egy 1000 wattos mosolyt.
- Felőlem. - mosolyogtam vissza. Mintha Eric kissé rossz szemmel nézne rám emiatt... De lehet, hogy csak hallucinálok.
- Akkor megyünk? - kérdezte kedvesen, mire csak bólintottam. Elindultunk egy elhagyatott réthez, az út viszont csendben telt. Mikor odaértünk, leültünk a fűbe, Tay pedig elkezdett kérdezősködni.
- Milyen zenéket szeretsz? Mik a kedvenc bandáid, és kik a kedvenc előadóid?
- Hmm... Szeretem a rockot, a popot, a szinti-popot, a reggaet, egy kicsit a metált. - vigyorogtam - Kedvenc bandáim igazából a '70-es, '80-as és '90-es évekből származnak, mint például a Queen, Depeche Mode, Guns N' Roses, Bon Jovi, The Rolling Stones, Nirvana, ilyenek, de szeretek a maiak közül is. Kedvenc előadóim közé tartozik Michael Jackson, Christina Aguilera, de szeretem Katy Perryt is. Elég sok van, és ha elkezdek rajta gondolkodni, akkor nem jutna eszembe. Te hogy állsz a zenével?
- Én szinte csak rappet hallgatok, de időnként egy kis rock is a lejátszási listámra kerül. Én is bírom azokat a bandákat, amiket mondtál, előadók terén pedig Bob Marley, 2pac, Snoop Dogg, ilyenek. És most meséld el az életed! - utasított nevetve. Bízom abban azért, hogy nem kürtöli világgá...
- Tehát. Mia Summer a nevem, Chicagoban születtem, és ezen nyárig ott is éltem, mígnem eljöttem ide a... Rokonomhoz! Otthon is zenesuliba jártam, már 10 éves korom óta zongorázom és gitározom. A szüleim nem éltek túl jó viszonyban együtt, apa állítólag sokszor megcsalta anyát az üzleti útjain. Viszont előző héten apa örökre elment... - itt elcsuklott a hangom, de azonnal megerősödtem - Van egy nővérem, akivel pedig megcsalt a volt pasim. Énekesi pályára szeretnék lépni, de nagyon vonz az írás. Ennyi lenne, most te jössz! - mutattam rá.
- Rendben, Taylor Gerard Smith vagyok, Párizsból jöttem ide, de mindkét szülőm amerikai. Nincs tesóm, mert aki lett volna, az 5 évesen leukémiában meghalt... - itt lehajtotta a fejét - Szóval. Tavaly költöztünk LA-be, mert a szüleimnek itt volt a jó munkalehetőség, de sajnos ez miatt eléggé elhanyagolnak. Régebben mindig kiközösítettek a suliban, mert elég jó tanultam, ami persze még most is így van, csak kevésbé... - zavartan felnevetett, majd megvakarta a tarkóját - Eddig elég sok kapcsolatom volt, de egyik sem komoly, a lányok általában csak azért járnak velem, mert viszonylag menő vagyok, így ők is feljebb akarnak kerülni a sulis ranglétrán. És ez elszomorít...
- Jaj, ismerem az érzést, otthon is én voltam a népszerű csaj, de Alexen kívül egy komoly kapcsolatom sem volt.
- Jó, hogy van olyan, aki megért.
- Ez csak természetes. - öleltem át. - Na, de nekem mennem kell haza, már várnak. Légy jó! - köszöntem el, majd felálltam a puha fűről.
-Rendben, szia!
Elképesztő gyorsasággal kezdtem futni a buszmegállóhoz. Vettem magamnak egy jegyet, majd leghátulra ültem. Negyed óra múlva haza is értem.
- Adam, megjöttem! - kiabáltam, hisz mondta tegnap, hogy ma itthon lesz.
- Ööö... Mia, bejönnél a konyhába? - kérdezte zavartan. Nem értettem, de engedelmeskedtem.
- Jaj, képzeld, ma tök jó napom volt, és még ötöst s kaptam, aztán... - mondtam önfeledten, de mikor beértem a konyhába, egy nem várt látogató fogadott.
- Mia... Beszélnünk kell! Ülj le. - utasított, mire teljesítettem a parancsot. Ez azért meglepett, nem gondoltam volna, hogy pont Ő jön el...
