12. fejezet-
Repül az idő
Mia szemszöge
kb. 3-4 héttel később
Na igen, kicsit előrébb jutottunk az időben. Holnap augusztus 29., Isaac szülinapja. Én csak felköszöntöm, mivel aznap elég sok dolgom lesz; meg kell venni a füzeteimet, egy táskát, meg persze valami órarendet, és még be is kéne íratni a suliba. Adam mondta, hogy elvisz minket -mármint Lynnt és engem- és ott beíratkozhatunk. Zenei tagozatra fogunk járni, hiszen Lynn is imádja a zenét. Zongorázni én tanítottam meg, azóta pedig már van egy szintetizátora is. De ez teljesen mellékes, hisz holnap sűrű napunk lesz. Még szerencse, hogy az első nap csak tolltartót meg füzetet és órarendet kell vinni... jézusom, már 11 óra?! Elég sokáig tudok gondolkozni, az már igaz... inkább alszom, gyűjtöm az energiát.
***
-Mia, kelj föl, kilenc óra, készülj el, kajálj meg és mehetünk beíratkozni! -ébresztett Lynn, aki csak úgy bejött a szobámba. Eleget tettem a kérésének, lezuhanyoztam, felvettem egy fehér topot meg egy fekete csőfarmert, reggeliztem valamit, a hajamat megfésültem, kivasaltam és felgumiztam egy copfba a fejem tetején. Egy halvány sminket még kentem magamra, és felvettem a violinkulcs medálú nyakláncomat, amit Tommytól kaptam. Tettem el pénzt egy táskába, meg a telefon és iPod, légpuszit küldtem a tükörképemnek, és beültem Lynn mellé a kocsiba. Olyan 10 perc múlva oda is értünk. Óriási suli volt, s mikor beléptünk, tátva maradt a szánk. Belül még hatalmasabb. Olyan fél órán keresztül csak az igazgatóit kerestük, mire Lynn megtalálta, és odahívott minket -mivel szétoszlottunk, és úgy kerestük. Bekopogtunk, mire jött a "szabad!" válasz, és beléptünk a helységbe. Remélem nem kell ide gyakran járnom... *Kac kac*
-Üdvözlöm önöket, én vagyok az igazgatónő, -nem mondoood?! -a gyerekek csak szólítsanak Mrs. Brown-nak. Vagyis ön is, fiatalúr! -kac kac.
-Jó napot asszonyom, csak azért jöttem, mert be szeretném íratni ezt a két lányt. -mutatott ránk Adam.
-Remek, mi a nevük? -kérdezte a 40-es éveiben járó nő.
-A nevem Mia Summer, ő pedig Lynn Hill. -mondtam halvány mosollyal az arcomon, mire a z igazgató elénk tolt egy papírt, és adott tollakat. Szülő álírása, fuck yea...! Erre nem gondoltam, bár most Adam a gondviselőnk, tehát ő írta alá.
Még elküldött minket valami emberhez, hogy vegyük át a tankönyveket, és adott egy-egy papírt a termek elhelyezkedéséről. Ez nem is ment olyan lassan... Kifizettük a könyveket, majd elhúztunk venni füzeteket, lapokat, mappákat, színes ceruzákat, stb... Még én vettem saját pénzből Isaac-nak egy plüssmacit, meg egy cuki karkötőt -igen, karkötőt, problem?- aztán mentünk haza. Még csak délután 5 felé járt az idő, príma... holnap után meg évnyitó. Picsába!
Az évnyitó napján, haha.
-Hol az ingem? És a szoknyám? Te jó isten, hogy áll a hajam?! -nagyjából ezek a mondatok repkedtek Lynn szobájában folyamatosan.
-Hallod, talán keresd a gardróbban, felakasztva az egyik vállfára! -ordítottam neki, mire ő csak egy "köszi"-t kiabált vissza, a szoknyája pedig hát... az nem volt neki, így odaadtam az enyémet. Én csak egy fekete 'álfarmert' vettem fel, így nem is tudnak leszólni, mivel nem is farmer, és feket. Haha.
A hajamat már reggel megmostam, tehát csak kivasaltam, és hagytam, had omoljon a vállamra. Még felvettem egy fekete magassarkút, kihúztam a szemem szemceruzával és tussal, felkaptam a kis oldaltáskámat amiben a telefonom és a pénzem lapult, majd igyekeztem le a lépcsőn. Furcsa, Lynn előbb kész volt, mint én, pedig ő göndörítette a haját.
Az inge szépen kiemelte az alakját, a térdig érő szoknya pedig a lábait hangsúlyozta ki.
-Jól nézel ki Lynn, akkor mehetünk? -kérdeztem mosolyogva.
-Mehetünk, egyébként te is jól nézel ki, pöttömke. -gúnyolódott édesen, s kiléptünk a házból. Gyalog mentünk, s 20 perc alatt oda is értünk a sulihoz. Már a gyerekek nagy része kint volt, mi pedig megkerestük az osztályfőnökünket. Kedves nő volt, de szigort sugárzott a megjelenése. Az egész "ceremónia" mindössze 1 óra alatt zajlott le. Bájos, mi?
Bementünk a termünkbe, az o.fő pedig elmondta, hogy holnap mit kell hozni. Kaja, pia, tolltartó és füzet, na meg órarend.
Hazaérve csak lemostam a sminket, átöltöztem, és ettem valamit, amivel olyan 2 óra is elment... megjegyezném, 6 óra van, nekem meg még be kell csomagolni a könyveimet.
Ezzel is megvoltam jó 3 óra alatt, tehát kilenc óra volt. Azért tartott ilyen sokáig, mert Lynn könyveit is én csomagoltam, és még fel is kellett takarítanom a munkából származó szemetet. Végre tusolhattam, és aludhattam egy jót...
***
Reggel az órám úgy visított, mint valami disznó mikor ölik... komolyan. Valahogy feltápászkodtam az ágyból. Fél hét van, és én már ébren vagyok, ez nagy szó! Letusoltam, ami olyan negyed órát vett igénybe. A tisztálkodást követően felvettem egy türkizzöld csőfarmert, és egy fehér topot. Nem néztem ki olyan szörnyen, tehát kivasaltam a hajam, összecopfoztam a fejem tetején, és indultam is le reggelizni. Csak egy szendvicset ettem, azután felmentem még fogat mosni. 7:20. Király vagyok. Lynn is elkészült már, csak bepakolja a kis táskájába a túlélőfelszerelést, amit én is megtettem. 7:25-kor végre elindultunk, és beértünk háromnegyed nyolcra. Pacsi érte! Beültünk a termünkbe, s mikor megszólalt a csengő, a tanár késés nélkül belépett. A terem közepére invitált minket, majd Lynn kezdte a bemutatkozást:
-Hello mindenki, a nevem Lynn Hill, Chicagoban éltem a szüleimmel és testvéreimmel míg ide nem költöztem. Csak szólitsatok Lynn-nek, vagy aminek akartok... -mondta, és átadta nekem a szót.
-Öhm, Mia Summer vagyok, én is Chicagoban éltem, szeretek zenélni, zenét hallgatni, meg csak úgy énekelni, ami azért jó egy zeneis osztályban. Ennyi, leülhetnénk? -kérdeztem reménykedve a tanárt.
-Foglaljatok helyet, lediktálom az órarendet! -utasított minket, majd leültünk, és buzgón írni kezdtünk. Szerdán nulladik órában tesi. Franc! Utálom a nulladik órát, de Chicagoban legalább rajz volt... chh...
Még átbeszéltük a balesetvédelmet, a házirendet és egyéb fontos dolgokat. Megkaptuk az ellenörzőnket, aminek az elejére beírtuk az adatainkat, meg a tanárok neveit, és hogy mit fognak nekünk tanítani. Egy héten négyszer van énekóra, ami nagyon is jó, és kétszer rajz, amit szintén imádok.
Hazaérve csak lerogytam a kanapéra, majd mikor eme tevékenységemet meguntam, felmentem a szobámba, bepakoltam holnapra, és szép lassan elnyomott az álom. Aludtam vagy 4-ig, de Ad szólt, hogy kaja, amire muszáj voltam felkelni...
Az osztályom végül is jó fej, de van benne egy kissé ribancos csaj, valami Chelsey, vagy ilyesmi... nem is izgat nagyon... Inkább csak tűnődtem az ágyamban, és olvasgattam, esetleg rajzolgattam vagy firkáltam. Már tudom mi hiányzik ebből a szobából! Túl élettelen, nem olyan, mint én. Holnap rábeszélem Adamat, hogy vegyünk csíkos tapétát, meg néhány puffot, aztán meg majd valahogy berendezem a szobámat - újra.
---------------------------------------------
Na, ez ilyen rövid, meg pöppet unalmas, de már a köviben halad előbbre a cselekmény. Amúgy teljesen király vagyok, egy ültő helyemben megírtam a 12. fejit.*-* pacsit nekem!
