19. fejezet - Beszélgetés // Nem várt látogató

Na, mi ez? Csak nem egy FEJEZET?!:DD
Jó olvasást mucik.^^

19. fejezet
Beszélgetés // Nem várt látogató

- Mia... Miaaaaaaa... MIA! - hallottam Adam kiabálását.
- Mi a franc? - rángatóztam egyet, majd legurultam az ágyról.
- Csak szólok, hogy ma suliba kéne menned, és nem szeretném, ha elkésnél! Mozgás, zuhanyozz, öltözz, én addig megcsinálom a kajád. Van ezekre 10 perced!
- Egyáltalán milyen nap van ma, diktátor úr? - kérdeztem gúnyosan.
- Hétfő. Na, siess! - mondta, majd kisietett a szobámból. Nehéz volt 5 perc alatt zuhanyozni. Általában ott szoktam filózni mindenen. Fanta hangos dorombolással jelezte, örül annak, hogy felkeltem és tiszta vagyok. Felvettem Scooby-Doo-s pólómat, s párosítottam egy fehér csőgatyával. Felkaptam a fekete Converse cipőmet is, úgy indultam le reggelizni. Vittem magammal a pulcsimat is, azt pedig a lépcsőn kaptam fel.
- Itt a kajád - szólt Adam unottan. Szó nélkül nekiláttam az ételnek, majd mikor végeztem, elmostam.
Felmentem még fogat mosni, a táskámat is felvettem és elindultam a suliba. Ma kivételesen siettem, mert ehhez volt kedvem. Bekapcsoltam az iPodomat, és maxon hallgattam a zenét.
- Mia! Úgy hiányoztál! - ölelt meg Ellie, majd Eric is követte a példáját.
- Ti is hiányoztatok nekem! - mondtam meghatódva, majd megláttam a közelben Taylort. Rám mosolygott, aztán a fejével biccentett, hogy menjek oda hozzá. Megvontam a vállam, s pillanatok alatt ott termettem mellette.
- Hello Mia! Hol voltál az elmúlt egy hétben? - érdeklődött kedvesen.
- Otthon. - válaszoltam közömbösen.
- Nem lenne ma kedved... - kezdte, de egy lány belevágott a szavába.
- Tayloooor, órára kell mennünk. - nézett rám szúrósan. Én csak felhúztam a szemöldököm, majd inkább távoztam. Ellie tátott szájjal nézett rám.
- Jól láttam, hogy te Taylor Smith-el beszélgettél?! A suli legmenőbb pasija, mindenki hajt rá! És te beszélgettél vele, ráadásul Ő hívott oda téged!
- Most elvárod tőlem, hogy ódákat zengjek arról a gyerekről? - fontam össze kezeimet  a mellemnél.
- Illendő lenne! Tudod, milyen szerencsés vagy?! - akadt ki.
- Hagyjuk. Egyébként ki az a csaj, aki elrángatta? - kérdeztem flegmán.
- A csaja. A suli egyik legnagyobb ribije, csak a szülei előtt meg szentnek vallja magát. Vigyázz vele!
- Oké... - fújtam ki a levegőt.
Az első óra elég gyorsan eltelt, mivel szinte csak beszélgettünk az osztályfőnökkel. Két órán keresztül fogalmazást írtunk, aztán az utolsó két óra pedig ének volt.
- Rendben osztály, a feladat az volt, hogy választani kellett egy dalt, amit ma elő fogtok adni, minden kíséret nélkül. - hogy mi? Szúrósan néztem Ellie-re, aki csak eltátogott egy bocsit. Ezért még megfizet.
- Ma ellátogatott a felsőbb osztályból hozzánk Taylor Smith tanuló, akinek ez lukas órája, és nem akar unatkozni. - nemár... Le. Fogok. Égni.

A tanár rohamosan haladt a névsorban a nevem felé. Hát majd improvizálok... Meg is van, mit!
A percek csak suhantak, voltak jó és rossz produkciók is egyaránt.
- A következő Mia Summer! Mit szeretnél énekelni?
- A Queentől a Somebody To Love-ot. - jelentettem ki magabiztosan, majd felálltam a helyemről és a zongorához sétáltam. Leültem, majd elkezdtem énekelni, és leütöttem az első billentyűket.
- Can anybody find me somebody to love?
Each morning I get up I die a little
Can barely stand on my feet
Take a look in the mirror and cry
Lord what you're doing to me
I have spent all my years in believing you
But I just can't get no relief, Lord!
Somebody, somebody
Can anybody find me somebody to love?
Az egészben az volt a vicces, hogy a diákok is bekapcsolódtak, így élvezetes műsort adtam elő. Természetesen ötöst kaptam, majd órák után mehettünk haza.
- Hé, Mia! - szólított meg valaki, majd megláttam a felém futó Taylort - Gratulálok! Nem lenne kedved ma elmenni sétálni, vagy ilyesmi? Szeretnélek jobban megismerni. - villantott rám egy 1000 wattos mosolyt.
- Felőlem. - mosolyogtam vissza. Mintha Eric kissé rossz szemmel nézne rám emiatt... De lehet, hogy csak hallucinálok.
- Akkor megyünk? - kérdezte kedvesen, mire csak bólintottam. Elindultunk egy elhagyatott réthez, az út viszont csendben telt. Mikor odaértünk, leültünk a fűbe, Tay pedig elkezdett kérdezősködni.
- Milyen zenéket szeretsz? Mik a kedvenc bandáid, és kik a kedvenc előadóid?
- Hmm... Szeretem a rockot, a popot, a szinti-popot, a reggaet, egy kicsit a metált. - vigyorogtam - Kedvenc bandáim igazából a '70-es, '80-as és '90-es évekből származnak, mint például a Queen, Depeche Mode, Guns N' Roses, Bon Jovi, The Rolling Stones, Nirvana, ilyenek, de szeretek a maiak közül is. Kedvenc előadóim közé tartozik Michael Jackson, Christina Aguilera, de szeretem Katy Perryt is. Elég sok van, és ha elkezdek rajta gondolkodni, akkor nem jutna eszembe. Te hogy állsz a zenével?
- Én szinte csak rappet hallgatok, de időnként egy kis rock is a lejátszási listámra kerül. Én is bírom azokat a bandákat, amiket mondtál, előadók terén pedig Bob Marley, 2pac, Snoop Dogg, ilyenek. És most meséld el az életed! - utasított nevetve. Bízom abban azért, hogy nem kürtöli világgá...
- Tehát. Mia Summer a nevem, Chicagoban születtem, és ezen nyárig ott is éltem, mígnem eljöttem ide a... Rokonomhoz! Otthon is zenesuliba jártam, már 10 éves korom óta zongorázom és gitározom. A szüleim nem éltek túl jó viszonyban együtt, apa állítólag sokszor megcsalta anyát az üzleti útjain. Viszont előző héten apa örökre elment... - itt elcsuklott a hangom, de azonnal megerősödtem - Van egy nővérem, akivel pedig megcsalt a volt pasim. Énekesi pályára szeretnék lépni, de nagyon vonz az írás. Ennyi lenne, most te jössz! - mutattam rá.
- Rendben, Taylor Gerard Smith vagyok, Párizsból jöttem ide, de mindkét szülőm amerikai. Nincs tesóm, mert aki lett volna, az 5 évesen leukémiában meghalt... - itt lehajtotta a fejét - Szóval. Tavaly költöztünk LA-be, mert a szüleimnek itt volt a jó munkalehetőség, de sajnos ez miatt eléggé elhanyagolnak. Régebben mindig kiközösítettek a suliban, mert elég jó tanultam, ami persze még most is így van, csak kevésbé... - zavartan felnevetett, majd megvakarta a tarkóját - Eddig elég sok kapcsolatom volt, de egyik sem komoly, a lányok általában csak azért járnak velem, mert viszonylag menő vagyok, így ők is feljebb akarnak kerülni a sulis ranglétrán. És ez elszomorít...
- Jaj, ismerem az érzést, otthon is én voltam a népszerű csaj, de Alexen kívül egy komoly kapcsolatom sem volt.
- Jó, hogy van olyan, aki megért.
- Ez csak természetes. - öleltem át. - Na, de nekem mennem kell haza, már várnak. Légy jó! - köszöntem el, majd felálltam a puha fűről.
-Rendben, szia!
Elképesztő gyorsasággal kezdtem futni a buszmegállóhoz. Vettem magamnak egy jegyet, majd leghátulra ültem. Negyed óra múlva haza is értem.
- Adam, megjöttem! - kiabáltam, hisz mondta tegnap, hogy ma itthon lesz.
- Ööö... Mia, bejönnél a konyhába? - kérdezte zavartan. Nem értettem, de engedelmeskedtem.
- Jaj, képzeld, ma tök jó napom volt, és még ötöst s kaptam, aztán... - mondtam önfeledten, de mikor beértem a konyhába, egy nem várt látogató fogadott.
- Mia... Beszélnünk kell! Ülj le. - utasított, mire teljesítettem a parancsot. Ez azért meglepett, nem gondoltam volna, hogy pont Ő jön el...

*Sóhaj...*

Bizonytalan ideig - mint eddig... - nem lesz friss. Azt hittem nyáron több időm, kedvem, meg ihletem lesz, de nem. Ezzel a 19. fejezettel annyi gondom van... A részek pedig rövidek, összecsapottak.
Viszooooooooooooont, van egy jó hírem is, ami mindjárt itt lesz...*gonosz kacaj*
Tehát, sajnálom, lehet, hogy még ezen a héten hozom, de nem vagyok benne biztos... Majd meglátjuk.

Facebook oldal + vélemény az emberekről.

Halihóó.:DD Csináltam egy facebook oldal.^-^ a link: http://www.facebook.com/alicefreelove like!:DD
Most térjünk vissza a címre; az emberek többsége nagyon furcsa számomra..o.O most leírok egy példát:

Valamelyik héten sulinap volt az iskolában, ahol különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk az osztályoknak. Nekem ehhez semmi kedvem nem volt, meg lusta is vagyok, szóval alapból gáz a helyzet. Volt egy olyan feladat, hogy egy mikrobuszt kellett húznia az osztálynak, persze nem ült benne sofőr, aki lefékezné a járművet az esetleges bakiknál. Hát, elhúztuk a kocsit a kellő távolságra, futottunk, majd megint húzni kellett. Az egyik kiscsaj, -akit megjegyzem, senki nem bír a közösségünkben- pedig hát... Az autó alá került. Nem részletezném, mert na, de mostanra már jól van. Naszóval, azt a lányt ugye senki nem csípi, ahogy én sem, sokszor kibeszéltük. Dögség, de nem érdekel, ki mit mond.:')
Ahogy ugye megtörtént vele ez a baleset, a 12 lányból 9-en sírtak. Persze, én nem, csak kisebb sokkhatás ért. Két lány,akiknek nem mondom meg a nevüket, annyira túljátszották ezt a dolgot, hogy áá... Majdnem felpofoztam őket. De a legszebb az egészben, hogy ők is utálják a csajt, akivel ez történt... Idézem néhány osztálytársam:
"Jaj istenem, miért pont ő? Olyan kis vékony!" blablabla... Eddig utáltátok, nem?oO Én sajnálom, hogy ez történt vele, de nem kaptam hisztériarohamot...
Aztán most mindenki húdeszereti, kinyalná a seggét, ha lehetne... Kétszínűség rulz. Kedden bementünk 3-an a lányvécébe, persze csak mi voltunk bent, erre megszólal az a lány, aki kb. a legjobban utálta:
'Én bánom, hogy annyiszor kibeszéltük Xy-t.' már elnézést a kifejezésért, de: basszameg, egy baleset kellett ahhoz, hogy ezt megbánja?oO Erre rávágtam, hogy én nem bánok semmit sem, mivel tényleg nem érzek bűntudatot... Igen, most lehet szar embernek nevezni, de nem izgat. Mondtam még neki, hogy jövőre meg ugyanez lesz; kibeszéli őt, meg utálja. Jövőhéten lesz a 2 napos osztálykirándulás, ahova persze a baleset elszenvedője nem jön. Ma ebbe belegondoltunk az egyik barátnőmmel:
Ha ez nem történt volna Xy-nal, nevezzük így, akkor aki 'megbánta a dolgokat' az ugyanúgy azt kívánná, hogy ne jöjjön. Én attól nem szeretem jobban, hogy ez történt vele, csak sajnálom, mert az életkörülményei sem túl jók szegénynek, de nem fogom attól kinyalni a seggét... ha kell segítség neki, ott leszek. Ettől még nem vagyok kétszínű, szerintem...bár ezt döntsétek el Ti.
Ez a helyzet arra emlékeztet, mikor bejelentették, hogy meghalt Michael Jackson. Mindenki húúúúdeimádja, halála előtt meg nevezték pedofilnak, melegnek, s különböző betegségek hordozójának. Én szerettem életében is, és most is imádom, mert legendának tartom, akárcsak Freddie Mercuryt.

Összességében: gyűlölöm a kétszínű embereket. Xy-nak is ez a baleset kellett ahhoz, hogy mindenki megbánjon mindent?! Hagyjuk már...-.-"

18. fejezet - A macska az egyetlen...

18. fejezet
A macska az egyetlen, aki jobban szeret téged saját magadnál

Drágáim! Végre friss.:$$ Tudom, sokat késtem vele, de időm sem volt, meg ihletem se..:S oké, ihlet volt..xdd A cím az igazából nem így lenne, mivel eredetileg a 'macska' szó helyett 'kutya' van, de én nem bírom a kutyákat.:'D
Ééééés; túlléptük az 1000 kattintást! Imádlak titeket!:* ♥
Amúgy; új blog! Eric Saade történet.;)) Ma hozom ott is a részt.: D
Ha valakit érdekel, itt a link: http://dont-change-me-baby.blogspot.com/
Szívesen fogadom itt is a látogatókat, meg a kommentelőket -ami egyenlő a látogatóval.oO-.
CUPP!♥

Hirtelen felkaptam a fejem; hisz csak álmodtam az egészet! Mondjuk, elég érdekes álom volt... Vagy mégsem volt a tudatalattim vágya ez a nap? Az tuti, hogy mindenre pontosan emlékszem, viszont az íróasztalomnál feküdtem a fára, és ez azt jelenti, hogy a fele biztos valóság. Még facebookba sem vagyok bejelentkezve, tehát ez az üzenet nem létezik.
Gyorsa bepötyögtem az e-mail címemet, és a jelszavamat, majd szembesültem a 10 értesítéssel, 2 üzenettel, és 5 ismerősnek jelöléssel. Az értesítők lájkokból álltak, az üzenetek küldői pedig a régi barátaim. De az egyik jelölésen tényleg megakadt a szemem: Taylor Smith. Huh... Elfogadtam, majd meghallottam, hogy csörög a telefonom. Anyu.
-Jaj, Mia, istenem, szörnyű dolog történt! -sírta, de alig kapott levegőt -Tegap fel akartam hívni apádat, hogy megbeszélhetnénk a dolgokat, de nem vette fel! Egész éjjel próbáltam hívni, de semmi! Aztán ma értesítettek a munkatársai, hogy amikor utazott Houstonba.... -megrémültem...
-Ugye nem lett semmi baja? -kérdeztem már elcsukló hangon.
-Kicsim... Apa kocsijának nekiment egy részeg kamionos, aki ráadásul olajat szállított! -kiabálta... Hirtelen kiesett a kezemből a mobil. Mivel eddig álltam, most erőtlenül zuhantam a földre. Nem akartam sírni.
Felvettem a földről a készüléket, majd kimentem a szobából. Úgy éreztem magam, mintha valami jeges kéz szorítaná össze a szívem, a gyomromba pedig kést döfnének... Miért velem történik ilyen szörnyűség? A rohadt életbe! Először rájöttem, hogy a pasim megcsalt, aztán anya kidobta aput, majd ez a baleset is... Nem kívánom ezt az érzést senkinek, és ha valaki netalántán azt hinné, hogy én most sajnáltatom magam, az téved! Oké, egy kicsit tényleg olyan, mintha ezt tenném, de basszus!
A lépcsőforduló utáni távot már gurulva tettem meg, aminek hatására Adam felkelt a kanapéról. Az arckifejezésemből rögtön levághatta a szitut... Újabb tragédia a Summer családban...
-Mia, mi történt? -kérdezte aggódva. -Hozzak neked valamit? Tea? Kakaó?
-Apu... nincs többé... -makogtam, de éreztem, ahogy a könnyek mardossák a szemem. Arcom eltorzult, az összes fájdalom most összpontosult bennem. Két másodperc múlva már Adam inge csurom víz lett, én pedig valahogy a kanapéra kerültem...

Mia szemszöge (E/3)

Hogy meddig aludt, maga sem tudhatta... Viszont egy hűvös légáramlat észhez térítette. A szemeit nem akarta kinyitni, hisz a világgal sem volt kedve szembenézni. Hirtelen megérezte, hogy egy kis súlyú szőrrel borított puha valami szétterpeszkedik rajta, majd hangos dorombolásba fogott a szőrpamacs. Mia kinyitotta a szemeit, majd elmosolyodott; Fantát látta. Megsimogatta, mire a cica elkezdett hízelegni, majd a lány elkezdte kényeztetni a macskát.

Az elkövetkezendő egy hétben, amit otthon töltött, alig evett valamit. Adam sem volt sűrűn otthon, mert vagy a stúdióban, vagy próbákon, esetleg megbeszéléseken tartózkodott. Nem volt igazán nagy kedve egyedül hagyni a lányt, de az albumon dolgozni kell...
Mia viszont elvolt a cicusával, szeretgette, amit a macska is szeretettel viszonzott, majd elérkezett a csütörtöki nap, avagy a temetés. A lány talpig feketébe öltözve kisétált az állomásra, majd felszállt a vonatra.

Mia szemszöge, a temetés után

-Cicc, cicc, Fanta! Hazaérteem! -kiáltottam mosolyogva a macskám után, mire az hangos nyávogássál jelezte; örül, hogy hazajöttem. Adam újfent nem volt itthon, ezért nekem kellett feltalálnom magam. Ettem két darab melegszenyót, majd bekapcsoltam a hifit, kerestem egy jó CD-t, és elkezdtem "bulizni". Nagyjából 2 óra múlva Adam is hazatalált. Elég fáradt volt, ezért gondoltam, összedobok neki valamit. Melegszendvics, muhaha. Mikor kész lett, bevittem neki a nappaliba.
-Jaj, köszi, rendes vagy. -mondta két ásítás között.
-Szívesen. Amúgy ma hánykor keltél?
-5-körül, mert még volt egy kis papírmunka... Figyu, nem tudnál segíteni? -kérdezte kérlelően.
-Attól függ, miben... -válaszoltam enyhe félelemérzettel.
-Csak egy kis papírmunka... Nem sok. Tééényleg, van twittered? -tette fel a kérdést mosolyogva.
-Nincs. -mondtam unottan.
-Akkor lesz! -felpattant, felszaladt a szobájába, s lehozta a gépét. -Naszóval... Mi legyen a neved? Maradjunk az egyszerű MiaSummer-nél, vagy kreatívkodsz?
-Nem lehetne két 'a'-betűvel? És valam "lentvonal" közé. -kuncogtam.
-Oké... Tehát, Miaa_Summer. Jó?
-Tökéletes.
Megcsináltuk a twitter fiókomat, bekövettem néhány embert, aztán nekiláttam a munkának...

17. fejezet - Love at first sight

17. fejezet
Love at first sight

Reggel kivételesen nem az ébresztőórám keltett, hanem a... Macskám. Ott nyávogott az ajtóm előtt, mert be akart jönni. És a vicces az volt, hogy pont egy perccel azelőtt keltem ki az ágyból, mint ahogy kellett volna. Teljesen humoros, tudom... Mikor megszólalt az idegesítő hangja az órának, lecsaptam és mentem zuhanyozni.
Egy virágmintás ruha mellett döntöttem, amihez felvettem egy cicanacit, a ruhára pedig övet kötöttem. Már az idő is kezd egy kicsit hűvösebb lenni, ezért egy kardigán sem árt... Felkaptam a rózsaszín converse cipőmet, és a rózsaszín hajpántot beletettem enyhén hullámos hajamba Elraktam a táskámba egy rózsaszín sálat a biztonság kedvéért, felvettem a karkötőimet, majd elkezdtem sminkelni. Megettem az íróasztalomon hagyott müzliszeletemet, fogat mostam, felvettem a rózsaszín napszemcsit, s indulásra készen álltam.

***

-A francba! -szitkozódtam halkan, mikor leejtettem a tálcámat. Ennyire béna is csak én lehetek!
-Nem kéne egy kis segítség? -hallottam meg egy fiú hangját. Nem néztem fel, csak válaszoltam:
-Hát, ami azt illeti, jól jönne... -lehajolt, s végre ránéztem; gyönyörű zöldes-szürkés szemeiben szinte elvesztem... Hirtelen melegség öntötte el a lelkem, s éreztem, hogy arcom egyre inkább a vörös színt kezdi felvenni. Basszus!
Segített visszarakni a becsomagolt szendvicsemet, almámat és italomat a tálcára, ami az imént csúszott ki a kezemből.
-Egyébként a nevem Taylor. -mondta kissé szégyenlősen. -A tiéd pediig...
-Mia. -mosolyogtam, majd mintha mi sem történt volna, megköszöntem a szívességét, és leültem egy asztalhoz. Akik ismernek tudják, hogy rendkívül jól tudom leplezni az érzéseimet. Csak egy valamit nem értettem... Mit akarok én leplezni?! Hisz nem is tetszik!

Taylor szemszöge

Nagyjából öt méterre tőlem elejtette egy lány a tálcáját. Úgy éreztem, muszáj neki segítenem.
-Nem kéne egy kis segítség? -kérdeztem, de ő nem nézett fel. Csak válaszolt:
-Hát, ami azt illeti, jól jönne... -lehajoltam hozzá, s ekkor találkozott a tekintetünk. Gyönyörű világos szemei voltak, és az arca is nagyon szép volt. Öcsém! Ugye nem pirulok? Hisz' van barátnőm, de ő annyira gyönyörű... Nem hagyhattam elszalasztani a beszélgetésre kínálkozó alkalmat.
-Egyébként a nevem Taylor. -mondtam lányosan mosolyogva. -A tiéd pediig...
-Mia. -mosolygott, megköszönte az előbbit, majd leült egy asztalhoz... Ezt nem hagyhatom ennyiben!
Kifizettem az ebédet, s leakartam volna ülni vele szembe, csakhogy...
-Taylor, nem jössz hozzánk? -kérdezte drága barátnőm, Chelsey. Erre sajnos nem mondhatok nemet, mert elkezd parádézni, és nyilvánosan lejárat...
-Persze... -sóhajtottam, majd követtem. Még egy utolsó pillantást vetettem a lányra, és elkezdtem enni... Oké! Ez nem utolsó pillantás volt, mivel szinte egész végig őt néztem, s ahogy láttam, néha ő is rám pillantott... Holnap biztos elkezdek vele valamiféle kommunikációs-kapcsolatot létesíteni. Vagy bejelölöm facebook-on.

Mia szemszöge

Taylor tekintetét egyfolytában magamon éreztem... De ahogy látom, van barátnője. Csak azt nem értem, hogy akkor minek néz?! Érthetetlen... Oké, az tény, hogy űberhelyes, de... Ajh!
Elvittem a tálcát, s kicsit dühös állapotban hazamentem. Otthon Adamnek ecseteltem a nap folyamán történteket:
-Mi volt, kedves Mia a suliban? Kaptál valami jegyet? -kérdezte, mint egy pedáns szülő.
-Az a helyzet, hogy kaptam a fizika dolgozatra egy kettest... -vallottam be lehajtott fejjel.
-Hát... Erre csak annyit tudok mondani hogy: LE VAN SZARVA! Fizikus valószínűleg nem leszel... -nevettünk egyet ezen.
-Viszont...
-Ajjaj, ez már nem jól kezdődik... -sóhajtott egyet.
-Tehát, amikor vittem a tálcát a kajáldában, akkor az kiesett a kezemből, és odajött egy Taylor nevű fiú segíteni... -itt félbeszakított
-Helyes?! -kérdezte röhögve
-Na igen... Elég helyes, de ez mellékes... Segített a tálcás-ügyben, és próbált velem beszélgetni, én legalábbis úgy vettem észre, de akkor megjelent a barátnője, és elvitte onnan. És miközben ettem, egész végig azt éreztem, hogy figyel!
-Nyugi van! Arra nem gondoltál, hogy mondjuk... Nem is tudom...
-Az kizárt, hogy tetszem neki! Ma látott először, és amúgy is, van barátnője!
-Mia, a barát/barátnő nem befolyásolja azokat a fellángolásokat, amiket érzünk bizonyos emberek iránt. Lásd: nekem itt van Sauli, de azért néha én is mondom, hogy 'ez de cuki' meg ilyenek! Te olyan kis maradi vagy, már meg ne sértődj! -ütögette meg a fejem.
-Huh, kösz a fejtágítást te állat! -mosolyogtam rá, s vállba bokszoltam.
-Hé! Ez fájt! -simogatta meg azt a bőrfelületét, ahol előbb megütöttem.
-Mert egy puding vagy! Egy rizspuding! -gúnyolódtam vele.
-Höh, persze! Csak szerinted vagyok puding... A rajongóim pedig így szeretnek!
-Húha, te vagy a világ élsportolója, mi? De most inkább megyek tanulni.
-Jó munkát!
Felmentem a szobámba, s elővettem a matekot, amivel fél óra alatt meg is voltam vele. Tanulgattam a bioszt meg a föcit, és az irodalomházival is végeztem.
Itt az ideje, hogy felmenjek egy kicsit facebookra!
Tíz értesítés, nagyjából mindegyik olyasmi, hogy lájkoltak, vagy hozzászólta valamihez. Négy ismerősnek jelölés.
Az utolsónál kicsit meghökkentem... Taylor?! És pont fent van... Legalább így meg tudom nézni a képeit. Ekkor hirtelen meghallottam a már jól ismert "pittyegést".
Taylor Smith üzenete:
"szia!:DD csak azt szeretném kérdezni, hogy..."

16. fejezet - Bízz magadban!

16. fejezet
Bízz magadban!

Nem, nem és nem! Semmi nincs, amit ma hordani tudnék! Egy kész csődtömeg vagyok... Ekkor viszont a kezembe akadt egy rózsaszín, leopárdmintás pánt nélküli ruha. Hmm... Ez jó lesz mára! Az idő amúgy is szép. Kikészítettem még egy sarut, a hajamat pedig kivasaltam és feltupíroztam. Adam ma korán kelt, így csinált nekem a sulira szendvicset, hát nem édes?
Kisminkeltem magam és leültem a kanapéra. Lynnre várok még. Miközben várakoztam elővettem az egyik könyvem, hogy átnézzem a leckét. Megtanultam, de sosem lehetünk elég felkészültek.
Miután végeztem eme tevékenységemmel Lynn is megjelent a lépcső aljában, teljes díszben. Mint mindig most is nőies, elegáns, de ugyanakkor fiatalos; Egy barackszínű tunikában, sötét csőfarmerben, na meg magassarkúban feszített indulásra készen.

Beértünk a suliba, mikor becsöngettek. Elkezdtem szaladni a terem felé, ahol épp voltunk, s az ajtót szinte feltéptem. A tanár még nem volt bent, szerencse, hogy nem látta ezt az attrakciót... Na ugye, az első órám irodalom volt, ahol a 20. század irodalmáról beszélgettünk, meg a Shakespear-ről. Mivel egy és ugyanaz a dráma- és irodalomtanár, így drámaórára a feladat adott; 'Hamlet', vagy 'Rómeó és Júlia'... Marhajó, mondhatom... Elindultunk tesire ahol bementünk a fiúöltözőbe. A lányban olyan bűz van... A fiúk ugye kint tesiznek, mi pedig kimegyünk az uszodába, juppí! Még szerencse, hogy hoztam bikinit.
Átöltöztem, megfogtam a törölközőt és bementem az uszodába. Úgy örülök, hogy nem pasi tanítja a tesit... A hajam -meglepő módon- nem lett vizes, így bátran léptem be a rajzterembe. Rajztörténelem, festők és szobrászok élete, blabla... Akkor jó, ha csinálunk is valamit, nem csak magolunk!
Ezután még volt két angol, egy ének, és egy zene óra. Hogy mindenkinek tiszta legyen: énekórán énekelünk, zenét hallgatunk, zeneórán pedig zenetörténelem, zenélés. Ma nem volt kedvem az itteni kosztot elfogyasztani, így rögtön haza is mentünk.

***

Körülbelül az egész napomat unalmasan töltöttem el, így amint hazaértem beültem a tévé elé. Nagyjából 10 perc múlva dörömböltek az ajtómon. Nagy nehezen feltápászkodtam, s Ellie-t láttam magam előtt.
-Szia! Nincs kedved sétálni egyet? -kérdezte kiskutyaszemekkel.
-Hát... Amúgy is csak unatkozom, szóval miért ne? -még beordítottam egy olyat, hogy "elhúztam" és már úton is voltunk.

-Hova is megyünk? -kérdeztem, mikor már fél órája úton voltunk.
-Majd megtudod!
Még 10 perc séta után elértünk egy... Karaoke klubhoz?! Hova hozott ez engem?!
-Meglepetéééés! -veregetett hátba.
-Te most komolyan énekeltetni akarsz? -akadtam ki.
-Igen! -mosolygott rendületlenül.
Köpni-nyelni nem tudtam. Élőben még nem énekeltem ember! Beléptünk a klubba, ahol minden tekintet ránk szegeződött, de egy pillanat alatt visszatértek szemeik a színpadon vonagló Tina Turner dalt éneklő csajhoz.
Miután végzett a kis 'Tina' Ellie fellépett a színpadra, odaadta a pendrive-ot a klub tulajdonosának és megmondta a dal címét. Tudta fejből, de a súgógépet a biztonság kedvéért bekapcsolták. Az elején elcsúszott, és a hangja sem a legjobb, de ezen lehet változtatni! Csak gyakorolnia kéne az éneklést és profi énekesnő válna belőle.
Eljött az én időm. Egy Katy Perry számot énekeltem. Mekkora mázli, hogy van ott hangszeres kíséret is, mert tudod ki hozott pendrive-ot... -pl. Ellie-

***

Nem is sikeredett rosszul, legalább is a tömeg tapsolt...!

-Miért nem mondtad, hogy tudsz énekelni? -kérdezte nevetve Ellie.
-Hát... Van ilyen! -legyintettem. -De akkor sem vagyok tehetséges!
-Dehogynem! Csak bízz magadban, te csaj!
-Azt hiszem, igazad van! -öleltem meg, majd kisétáltunk az épületből.



Ellie hangja és dala:














Mia dala és hangja:

15. fejezet - Jubileumi rész.:3

Wow, újra az éterbe robban Alice, és boldogan közli, hogy végre-valahára: 15. fejezet!!!
Ez nem rendes rész, csak a későbbiekhez valamiféle előzetes.(?) Ilyet legközelebb majd a 25.-nél tartok, mivel ez olyan jóóó.:3
Véleményeket kérek a történet eddigi alakulásáról. Fejlődtem-e valamit a kezdetek óta? Jó az alaptörténet? Megismertétek eléggé a karakterek személyiségét, vagy még nem tökéletes? Kommenteket kérek, mert különben...:DD Oké, ez nem változtat a fejezetek gyakoriságán, de szükségem van a véleményekre. Készültem viszont egy meglepivel, amíg készül a 16. feji, addig legyen min gondolkozni.:'D Mi a véleményetek...?:DDD
Egy távolabbi rész (részlet):

Mia Summer szemszöge

A tűz gyönyörű; meleget ad, miközben a lángcsóvák csodálatos táncát élvezhetjük. Viszont öl.
Épp' egy hűvös, késő-őszi napon történt meg a baj. Sétálgattam az utcán, mikor sikoltozást hallottam. Elkezdtem futni a hang irányába, s olyan öt perc alatt odaértem egy... Égő házhoz. Egy kislány sírt az ablakban, s mivel a terület elhagyatott volt, így ez senkinek nem tűnt fel. Bepánikoltam. Előkaptam a mobilom, s tárcsáztam a tűzoltóság számát.
-Kérem, azonnal jöjjenek a Pearl Road 11/A-hoz! -a hangom remegett, nehéz volt megőriznem a hidegvérem, miközben a kislány sírt...
-Rendben, egy fél óra múlva ott vagyunk!
-Ömm, rendben... -fél óra?! Addigra az a szegény kislány bent ég!
Valamilyen hang arra késztetett, hogy bemenjek, és kimentsem onnan azt a kisgyereket. Berúgtam a már félig összeégett ajtót, a sálamat az orrom elé tartottam. Kerestem azt a szobát, ahol volt a gyerek -nagyjából 10 percen keresztül. Addigra a füst már bőven bejutott a szervezetembe, tiszta oxigénhez nem jutottam. Még megnéztem utoljára egy szobát, ami szinte sértetlennek tűnt. Belöktem nagy nehezen az ajtót, s kit láttam? Azt a kislányt! Az anyja valószínű elment valahova pihenni, mert nem láttam szükséges dolgokat a -szerintem- szobájában. Mivel a szoba az emeleten volt, így a gyerek nem tudott kiugrani. Gépiesen, a maradék erőmet összeszedve ledobáltam a plüsseit, ruháit és ágyneműit, mire a kislány leugrott. A tűz már akkor szinte az ablakban volt. Én is le akartam volna ugrani, de a lángok már nem engedték. Kifutottam a szobából, de elbuktam valamiben, s onnan már nem tudtam felkelni... Még láttam valakinek -bizonyára tűzoltónak- a lábait, de már minden elsötétült...