17. fejezet
Love at first sight
Love at first sight
Reggel kivételesen nem az ébresztőórám keltett, hanem a... Macskám. Ott nyávogott az ajtóm előtt, mert be akart jönni. És a vicces az volt, hogy pont egy perccel azelőtt keltem ki az ágyból, mint ahogy kellett volna. Teljesen humoros, tudom... Mikor megszólalt az idegesítő hangja az órának, lecsaptam és mentem zuhanyozni.
Egy virágmintás ruha mellett döntöttem, amihez felvettem egy cicanacit, a ruhára pedig övet kötöttem. Már az idő is kezd egy kicsit hűvösebb lenni, ezért egy kardigán sem árt... Felkaptam a rózsaszín converse cipőmet, és a rózsaszín hajpántot beletettem enyhén hullámos hajamba Elraktam a táskámba egy rózsaszín sálat a biztonság kedvéért, felvettem a karkötőimet, majd elkezdtem sminkelni. Megettem az íróasztalomon hagyott müzliszeletemet, fogat mostam, felvettem a rózsaszín napszemcsit, s indulásra készen álltam.
Egy virágmintás ruha mellett döntöttem, amihez felvettem egy cicanacit, a ruhára pedig övet kötöttem. Már az idő is kezd egy kicsit hűvösebb lenni, ezért egy kardigán sem árt... Felkaptam a rózsaszín converse cipőmet, és a rózsaszín hajpántot beletettem enyhén hullámos hajamba Elraktam a táskámba egy rózsaszín sálat a biztonság kedvéért, felvettem a karkötőimet, majd elkezdtem sminkelni. Megettem az íróasztalomon hagyott müzliszeletemet, fogat mostam, felvettem a rózsaszín napszemcsit, s indulásra készen álltam.
***
-A francba! -szitkozódtam halkan, mikor leejtettem a tálcámat. Ennyire béna is csak én lehetek!
-Nem kéne egy kis segítség? -hallottam meg egy fiú hangját. Nem néztem fel, csak válaszoltam:
-Hát, ami azt illeti, jól jönne... -lehajolt, s végre ránéztem; gyönyörű zöldes-szürkés szemeiben szinte elvesztem... Hirtelen melegség öntötte el a lelkem, s éreztem, hogy arcom egyre inkább a vörös színt kezdi felvenni. Basszus!
Segített visszarakni a becsomagolt szendvicsemet, almámat és italomat a tálcára, ami az imént csúszott ki a kezemből.
-Egyébként a nevem Taylor. -mondta kissé szégyenlősen. -A tiéd pediig...
-Mia. -mosolyogtam, majd mintha mi sem történt volna, megköszöntem a szívességét, és leültem egy asztalhoz. Akik ismernek tudják, hogy rendkívül jól tudom leplezni az érzéseimet. Csak egy valamit nem értettem... Mit akarok én leplezni?! Hisz nem is tetszik!
-Nem kéne egy kis segítség? -hallottam meg egy fiú hangját. Nem néztem fel, csak válaszoltam:
-Hát, ami azt illeti, jól jönne... -lehajolt, s végre ránéztem; gyönyörű zöldes-szürkés szemeiben szinte elvesztem... Hirtelen melegség öntötte el a lelkem, s éreztem, hogy arcom egyre inkább a vörös színt kezdi felvenni. Basszus!
Segített visszarakni a becsomagolt szendvicsemet, almámat és italomat a tálcára, ami az imént csúszott ki a kezemből.
-Egyébként a nevem Taylor. -mondta kissé szégyenlősen. -A tiéd pediig...
-Mia. -mosolyogtam, majd mintha mi sem történt volna, megköszöntem a szívességét, és leültem egy asztalhoz. Akik ismernek tudják, hogy rendkívül jól tudom leplezni az érzéseimet. Csak egy valamit nem értettem... Mit akarok én leplezni?! Hisz nem is tetszik!
Taylor szemszöge
Nagyjából öt méterre tőlem elejtette egy lány a tálcáját. Úgy éreztem, muszáj neki segítenem.
-Nem kéne egy kis segítség? -kérdeztem, de ő nem nézett fel. Csak válaszolt:
-Hát, ami azt illeti, jól jönne... -lehajoltam hozzá, s ekkor találkozott a tekintetünk. Gyönyörű világos szemei voltak, és az arca is nagyon szép volt. Öcsém! Ugye nem pirulok? Hisz' van barátnőm, de ő annyira gyönyörű... Nem hagyhattam elszalasztani a beszélgetésre kínálkozó alkalmat.
-Egyébként a nevem Taylor. -mondtam lányosan mosolyogva. -A tiéd pediig...
-Mia. -mosolygott, megköszönte az előbbit, majd leült egy asztalhoz... Ezt nem hagyhatom ennyiben!
Kifizettem az ebédet, s leakartam volna ülni vele szembe, csakhogy...
-Taylor, nem jössz hozzánk? -kérdezte drága barátnőm, Chelsey. Erre sajnos nem mondhatok nemet, mert elkezd parádézni, és nyilvánosan lejárat...
-Persze... -sóhajtottam, majd követtem. Még egy utolsó pillantást vetettem a lányra, és elkezdtem enni... Oké! Ez nem utolsó pillantás volt, mivel szinte egész végig őt néztem, s ahogy láttam, néha ő is rám pillantott... Holnap biztos elkezdek vele valamiféle kommunikációs-kapcsolatot létesíteni. Vagy bejelölöm facebook-on.
-Nem kéne egy kis segítség? -kérdeztem, de ő nem nézett fel. Csak válaszolt:
-Hát, ami azt illeti, jól jönne... -lehajoltam hozzá, s ekkor találkozott a tekintetünk. Gyönyörű világos szemei voltak, és az arca is nagyon szép volt. Öcsém! Ugye nem pirulok? Hisz' van barátnőm, de ő annyira gyönyörű... Nem hagyhattam elszalasztani a beszélgetésre kínálkozó alkalmat.
-Egyébként a nevem Taylor. -mondtam lányosan mosolyogva. -A tiéd pediig...
-Mia. -mosolygott, megköszönte az előbbit, majd leült egy asztalhoz... Ezt nem hagyhatom ennyiben!
Kifizettem az ebédet, s leakartam volna ülni vele szembe, csakhogy...
-Taylor, nem jössz hozzánk? -kérdezte drága barátnőm, Chelsey. Erre sajnos nem mondhatok nemet, mert elkezd parádézni, és nyilvánosan lejárat...
-Persze... -sóhajtottam, majd követtem. Még egy utolsó pillantást vetettem a lányra, és elkezdtem enni... Oké! Ez nem utolsó pillantás volt, mivel szinte egész végig őt néztem, s ahogy láttam, néha ő is rám pillantott... Holnap biztos elkezdek vele valamiféle kommunikációs-kapcsolatot létesíteni. Vagy bejelölöm facebook-on.
Mia szemszöge
Taylor tekintetét egyfolytában magamon éreztem... De ahogy látom, van barátnője. Csak azt nem értem, hogy akkor minek néz?! Érthetetlen... Oké, az tény, hogy űberhelyes, de... Ajh!
Elvittem a tálcát, s kicsit dühös állapotban hazamentem. Otthon Adamnek ecseteltem a nap folyamán történteket:
-Mi volt, kedves Mia a suliban? Kaptál valami jegyet? -kérdezte, mint egy pedáns szülő.
-Az a helyzet, hogy kaptam a fizika dolgozatra egy kettest... -vallottam be lehajtott fejjel.
-Hát... Erre csak annyit tudok mondani hogy: LE VAN SZARVA! Fizikus valószínűleg nem leszel... -nevettünk egyet ezen.
-Viszont...
-Ajjaj, ez már nem jól kezdődik... -sóhajtott egyet.
-Tehát, amikor vittem a tálcát a kajáldában, akkor az kiesett a kezemből, és odajött egy Taylor nevű fiú segíteni... -itt félbeszakított
-Helyes?! -kérdezte röhögve
-Na igen... Elég helyes, de ez mellékes... Segített a tálcás-ügyben, és próbált velem beszélgetni, én legalábbis úgy vettem észre, de akkor megjelent a barátnője, és elvitte onnan. És miközben ettem, egész végig azt éreztem, hogy figyel!
-Nyugi van! Arra nem gondoltál, hogy mondjuk... Nem is tudom...
-Az kizárt, hogy tetszem neki! Ma látott először, és amúgy is, van barátnője!
-Mia, a barát/barátnő nem befolyásolja azokat a fellángolásokat, amiket érzünk bizonyos emberek iránt. Lásd: nekem itt van Sauli, de azért néha én is mondom, hogy 'ez de cuki' meg ilyenek! Te olyan kis maradi vagy, már meg ne sértődj! -ütögette meg a fejem.
-Huh, kösz a fejtágítást te állat! -mosolyogtam rá, s vállba bokszoltam.
-Hé! Ez fájt! -simogatta meg azt a bőrfelületét, ahol előbb megütöttem.
-Mert egy puding vagy! Egy rizspuding! -gúnyolódtam vele.
-Höh, persze! Csak szerinted vagyok puding... A rajongóim pedig így szeretnek!
-Húha, te vagy a világ élsportolója, mi? De most inkább megyek tanulni.
-Jó munkát!
Felmentem a szobámba, s elővettem a matekot, amivel fél óra alatt meg is voltam vele. Tanulgattam a bioszt meg a föcit, és az irodalomházival is végeztem.
Itt az ideje, hogy felmenjek egy kicsit facebookra!
Tíz értesítés, nagyjából mindegyik olyasmi, hogy lájkoltak, vagy hozzászólta valamihez. Négy ismerősnek jelölés.
Az utolsónál kicsit meghökkentem... Taylor?! És pont fent van... Legalább így meg tudom nézni a képeit. Ekkor hirtelen meghallottam a már jól ismert "pittyegést".
Taylor Smith üzenete:
"szia!:DD csak azt szeretném kérdezni, hogy..."
Elvittem a tálcát, s kicsit dühös állapotban hazamentem. Otthon Adamnek ecseteltem a nap folyamán történteket:
-Mi volt, kedves Mia a suliban? Kaptál valami jegyet? -kérdezte, mint egy pedáns szülő.
-Az a helyzet, hogy kaptam a fizika dolgozatra egy kettest... -vallottam be lehajtott fejjel.
-Hát... Erre csak annyit tudok mondani hogy: LE VAN SZARVA! Fizikus valószínűleg nem leszel... -nevettünk egyet ezen.
-Viszont...
-Ajjaj, ez már nem jól kezdődik... -sóhajtott egyet.
-Tehát, amikor vittem a tálcát a kajáldában, akkor az kiesett a kezemből, és odajött egy Taylor nevű fiú segíteni... -itt félbeszakított
-Helyes?! -kérdezte röhögve
-Na igen... Elég helyes, de ez mellékes... Segített a tálcás-ügyben, és próbált velem beszélgetni, én legalábbis úgy vettem észre, de akkor megjelent a barátnője, és elvitte onnan. És miközben ettem, egész végig azt éreztem, hogy figyel!
-Nyugi van! Arra nem gondoltál, hogy mondjuk... Nem is tudom...
-Az kizárt, hogy tetszem neki! Ma látott először, és amúgy is, van barátnője!
-Mia, a barát/barátnő nem befolyásolja azokat a fellángolásokat, amiket érzünk bizonyos emberek iránt. Lásd: nekem itt van Sauli, de azért néha én is mondom, hogy 'ez de cuki' meg ilyenek! Te olyan kis maradi vagy, már meg ne sértődj! -ütögette meg a fejem.
-Huh, kösz a fejtágítást te állat! -mosolyogtam rá, s vállba bokszoltam.
-Hé! Ez fájt! -simogatta meg azt a bőrfelületét, ahol előbb megütöttem.
-Mert egy puding vagy! Egy rizspuding! -gúnyolódtam vele.
-Höh, persze! Csak szerinted vagyok puding... A rajongóim pedig így szeretnek!
-Húha, te vagy a világ élsportolója, mi? De most inkább megyek tanulni.
-Jó munkát!
Felmentem a szobámba, s elővettem a matekot, amivel fél óra alatt meg is voltam vele. Tanulgattam a bioszt meg a föcit, és az irodalomházival is végeztem.
Itt az ideje, hogy felmenjek egy kicsit facebookra!
Tíz értesítés, nagyjából mindegyik olyasmi, hogy lájkoltak, vagy hozzászólta valamihez. Négy ismerősnek jelölés.
Az utolsónál kicsit meghökkentem... Taylor?! És pont fent van... Legalább így meg tudom nézni a képeit. Ekkor hirtelen meghallottam a már jól ismert "pittyegést".
Taylor Smith üzenete:
"szia!:DD csak azt szeretném kérdezni, hogy..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése