2012. április 6., péntek

13. fejezet - Drámák kereszttüzében

13. fejezet
Drámák kereszttüzében

-Mia, ideje felkelned, már így is késésben vagy! -rontott be hozzám Lynn. Muszáj pont ilyenkor zavarnia?!
-Hisz még csak háromnegyed hét! Utálom, ha ilyen vagy! -róttam meg.
-Tudod mit, behozom a reggeli teádat meg sütidet. Oké?
-Rendben... -kicsit furcsállottam a kedvességét, de tetszett az ajánlata.
A magam részéről inkább lezuhanyoztam és felvettem egy 'I <3 Hamburger' feliratú felsőt, egy piros csőfarmert, és a kedvenc nyakláncomat ama medállal, amit Tommytól kaptam. Azóta valahogy javult a kapcsolatunk, de lehet, hogy ezt csak én gondolom így. Lynn csak nem akarja ezek szerint felhozni a kajámat, így kénytelen vagyok lemenni érte. Lementem és mit láttam?! Begubózott a tévé elé, és néz valami beteg szappanoperát. Kösz már, tényleg!
-Köszönöm, hogy felhoztad a reggelimet, én is szeretlek! -álltam a képernyő elé. -Amúgy, a felnőttek még alszanak?
-Igen. De kérlek, állj félre! -erre nem válaszoltam semmit, csak megettem a reggelit és felmentem megcsinálni a hajam.

***

-Mia, jössz ebédelni? -zökkentett ki gondolatmenetemből Lynn. Épp egy helyes pasit nézek, erre megzavar! Pff...
-Hát persze! -mondtam, majd leültünk egy asztalhoz.
-Hello, ideülhetünk? -kérdezte egy szőke lány, aki egy barna hajú fiúval volt.
-Nyugodtan! Amúgy a nevem Mia, ő pedig Lynn. -mutatkoztam be, majd leültek és a lány megszólalt:
-Az én nevem Ellie Riff, ő pedig Eric Riff. -mosolyogtak ránk. Valamiért bevillant az orvosom neve...
-Oh, engem egy William Riff nevű orvos műtött! Véletlenül nem a rokonotok? -kérdeztem kíváncsian.
-De! Tudod, ő az apánk.
-Nagyszerű! -nevettem fel.

Lisa Summer szemszöge

Idegesen dübörögtettem az asztalon a körmeim, miközben a férjemet vizslattam.
-Te meg mit bámulsz?! Ha azt hiszed, minden mozdulatomat követheted, akkor tévedsz! Igenis elmegyek a haverom legénybúcsújára, ha akarod, ha nem! Évek óta ki sem mozdultam, csak dolgoztam, hogy nektek jobb legyen, erre így hálálod meg?! Nevetséges vagy Lisa...
-Szerinted én mit csinálok, ha te éppen egy üzleti úton vagy?! Ülök a seggemen és lesek ki a fejemből?! Hónapokig távol vagy, én pedig szinte éjjel-nappal dolgozom, hogy a gyerekeimnek jó legyen, de te ezt semmibe veszed! Mit gondolsz, hónapokig várjuk, hogy a pénz az ölünkbe pottyanjon és aztán jól vagyunk? Szerintem a lányok sem rajonganak ezért az életmódért...Kezdünk nagyon elhidegülni egymástól, és ez nem jó! -emeltem fel a hangom. Ebben a pillanatban pittyegni kezdett a mobilom.Erick volt az, a férjem munkatársa, akit mellesleg utál. Az üzenetet megnyitva elképedtem. Arcom színe halálsápadtra váltott, majd rákvörösre, s dühösen néztem Jamesre. Hogy tehette ezt velem?!
-Ezt mivel magyarázod, te seggfej?! -mutattam a telefonom kijelzőjére. Az üzenet tárgya egy kép volt, amin tisztán látszódott, hogy akivel egy életre szerződtem volna, valami kis szutyokkal enyeleg. Tudom, hogy 40 évesen is jól néz ki és várható volt ez a ballépés, de akkor is, elöntött a méreg. Először ő is sápadt lett, de hirtelen a piros minden árnyalatában kezdett játszani az arca, mikor leöntöttem egy jókora pohár vízzel. Most legszívesebben kiheréltem volna egy életlen késsel, de ehelyett a számat használtam:
-Azonnal összeszeded a cuccaidat és elhúzol innen jó messzire, mert ha most rögtön nem tűnsz el a szemem elől nem állok jót magamért! -kiabáltam teli torokból, s adtam neki egy jó nagy pofont!

Jewel szemszöge

Hallgatózni csúnya dolog, de most nem érdekelt. Kihallgattam anyuék beszélgetését, de... Mi van?! Apa megcsalta anyát? Ezt csak a legnagyobb seggfejek teszik! Oké, Alex is seggfej, mivel megcsalta a húgom, és én is egy rohadék vagyok, mert hagytam magam, de olyan szenvedélyes az a srác! Ahogy a keze bebarangolja az ember testét, s apró csókokkal halmozza el kedvesét...
-Azonnal összeszeded a cuccaidat és elhúzol innen jó messzire, mert ha most rögtön nem tűnsz el a szemem elől nem állok jót magamért! -kiabálta anya, majd összerezzentem. Apa elmegy innen? De az nem lehet!
Felszaladtam a szobámba, s leültem az ágyamra. Elkezdtem pityeregni, majd olyan fél óra múlva a kocsi motorja elkezdett zúgni. Kinéztem az ablakon, de most már tényleg elkezdtem sírni. Ilyen nincs!

***

Két óra sírás után úgy döntöttem; akármennyire is utál most Mia, én írok neki egy levelet, hogy azonnal húzzon haza, nem érdekel, hogy hol van!
,,Mia, ahogy tudsz, gyere haza! Szükség van rád! Tudom, hogy utálsz, de nem rólam van szó! J."

Mia szemszöge
Éppen pakoltam be a könyveim a táskámba, mikor pittyegett a telefonom. Sms... Jeweltől?! Na, erre kíváncsi vagyok... Megnyitottam az üzit, s ez állt benne:
,,Mia, ahogy tudsz, gyere haza! Szükség van rád! Tudom, hogy utálsz, de nem rólam van szó! J."
Ez tényleg fontos lehet! Hétvégén ahogy tudok, hazamegyek Chicagoba!
-Adaaaaaaaaam! -kiabáltam, miközben lerohantam a földszintre.
-Mi az? -kérdezte furcsállva.
-Hétvégén muszáj Chicagoba mennünk! Valami nagy baj van otthon!
-És ezt te honnan tudod?
-A nővérem most küldött egy sms-t. Na, akkor elviszel? -néztem rá kiskutyaszemekkel.
-Hát persze, szívesen! -mosolygott rám, majd visszafordult a kajájához.
Vajon mi történhetett? Valószínűleg nem véletlenül írt a nővérem...

Nincsenek megjegyzések: