14. fejezet - Bocsáss meg!

14. fejezet
Bocsáss meg!

Elérkezett a hétvége, s ahelyett, hogy kinézném a csíkos tapétát, itt ülök Adammel a kocsiban és Chicago felé tartunk. Remek...
Denverben felszálltunk egy gépre, ahol szinte az egész utat végigunatkoztam. Oké, vittem egy magazint, de ez semmiben sem töltötte ki azokat a hosszú órákat. Meg úgy alapból semmi kedvem hazamenni. Jewellel találkozni meg pláne nem szeretnék! Egy áruló. Elárult engem. Tudta, hogy én Alexel jártam, de ő ezt figyelembe sem vette... Köszönöm! Ó, most körülbelül olyan jelenetet rendeztem az agyamba, ami szappanoperába illik.
Rendeltem magamnak coca colát meg egy szendvicset, majd miután elfogyasztottam az ételemet, elaludtam.

***

-Mia, megérkeztünk Chicagoba! Itthon vagy kislány! -ütögetett Adam. Aranyos gesztus.
-Jóvan' má', kelek...
-Most kábé úgy nézel ki, mint egy másnapos, aki valamit szívott! Már bocs! -rötyögött magában.
-Olyan együtt érző vagy, komolyan... -ironizáltam, s közben megigazgattam a hajam.
Még negyed órás kocsikázás után végre otthon voltam!
-Végre! -kiáltottam, majd nagyot szippantottam a levegőbe. Benyitottam, s anyámat láttam az egyik konyhaszéken ülni. Amint meglátott rögtön elmosolyodott és felállt, hogy üdvözöljön.
-Csepp manó! -adott egy puszit az arcomra.
-Anyu!
-Szia, te lennél Adam? -kérdezte anya mosolyogva.
-Igen, ön pedig Lisa... ugye?
-Igen. -mosolygott anyu.
-Szerintem én felmegyek a szobámba. -mutattam a lépcső irányába. Mindketten csak bólintottak egyet, én pedig megindultam a lépcsőn. Tisztáznom kell pár dolgot a nővéremmel...!
Kopogtam az ajtaján, mire kinyitotta azt.
-Jaj, Mia, figyelj, sajnálom, hogy annyi szenvedést okoztam, gondolnom kellett volna rád!
-Hé, semmi baj! Alex nagy csábító... De azért még mindig haragszom rád...
-Kérlek bocsáss meg! Nehéz ellenállni egy ilyen fiúnak... El akarok tőle szakadni, mivel nem tudom, hogy mire képes...
-Hát valahogy mégis el kell tőle válnod... Ezt nem féltékenységből mondom, tapasztalat. De mi is volt az igazi oka, hogy hazahívtál?
-Szerintem anyu és apu el fognak válni... Apa megcsalta anyát, erről bizonyíték is van. -mondta lehajtott fejjel.
-De anya nem látszott szomorúnak... Tarts parasztnak, de ezzel mindenkinek jobb lesz. -mondtam közömbösen
-Szerintem egyrészt azért nem szomorú, mert megszabadult egy 'tehertől', másrészt így nem kell még egy fogyasztóra költeni. Apa amúgy sem nagyon van itthon, anya keresi a pénzt, na meg én. Apa csak hónapokkal később szokott hazakerülni, de utána rögtön elmegy bulizni.
-Ez igaz, az biztos!
-Na, és hogy mennek a dolgok a suliban? -kérdezte mosolyogva.
-Eddig jól, van két barátunk eddig Lynnel. Ellie és Eric Riff. Nagyon kedvesek velünk, és lehet velük hülyülni sokat.
-Lemegyünk?
-Igen! -csettintettem egyet.
Anya és Adam épp egy magazint bújtak, hogy meglessék a legújabb trendet. Hát nem bájos?
-Ma itt alszotok? -kérdezte anyu.
-Igen, hisz' már fél 5, és hülyeség lenne órákig utazgatni. Ugye nem baj Adam? -kérdeztem kiskutyaszemekkel.
-Dehogy baj! Már ha nektek nem... -nézett anyára és Jewelre.
-Semmi akadálya. Csak beszéljétek meg, ki aludjon a kanapén...
-Majd én alszom! -ajánlottam. Szerettem mindig is a kanapén szunyókálni. Egy-egy pizsiparti alkalmával gyakran aludtam el ott.
-Felőlem... -mondta Adam.

***

-Nézünk valami filmet? -kérdeztem, mire bólogattak. Az egyik kedvenc filmemet néztük, de a háromnegyedén már bealudtam. Szerencsére pont a kanapén lestük, ahol amúgy is szunyókáltam volna.
Konkrétan Skrillex-el álmodtam... Azt, hogy ő valami gyilkos-szerűség, és 5 perc alatt kinyír mindenkit, de engem nem ölt meg és anyut sem, meg még egy random kölyköt sem, mert mi egyezséget kötöttünk... Én meg ölelgettem... Huhh.
Másnap kilenckor elindultunk, s hazaértünk hatra... Jewellel tisztáztam a dolgokat, amik most nem is állnak rosszul.
Az idő mindent eldönt...


Fuu! Ez nagyon rövid lett, de nemsokára 15 fejezet!!! Az egy fontos része lesz a történetnek, úgy bizony!;))