1.Fejezet:
Fogadj be!
Nos, igen. Én vagyok az, a nagyképű és pofátlan Mia Summer nevű lány, Jamie és Lisa Summer gyermeke. Van egy drága nővérkém, kinek neve Jewel. Imádom őt, csak néha kiállhatatlan... Ahogy most így gondolkodtam, rájöttem, hogy fel kéne ébredni... A földszintről tojásrántotta illatát éreztem.... Mmmm.... Ahogy így elálmélkodtam, hirtelen betoppant a nővérem.
~Hát jó reggelt te kis álomszuszék!
~Naaa, Jewel, hagyj aludni! Nem látod, hogy fáradt vagyok?!
~Csak szólni akartam, hogy anyu üzeni, gyere enni. Rántottát készített.
~Jó, rendben, mindjárt megyek...
~Most.
~Kérlek szépen drágaságos nővérkém, hagyj békén. Érteem?
~Jól van, csak valamit még meg akarok üzen... -a végét elharapta, mintha nem akarná, hogy tudjam.
~Mit akarsz? -kérdeztem,már-már idegesen.
~Semmi... Nincs semmi mondanivalóm...
~Akkor megkérnélek valamire. MOST AZONNAL HÚZZ KI A SZOBÁMBÓL!
~Jó... -mondta ijedten.
Na, végre kiment. Kíváncsi voltam, hogy mit akart üzenni, de a végén már csak a reggelire koncentráltam. Felvettem a lilás-kékes köntösöm, és megindultam a lépcsőn. Mikor leértem, meglepődve láttam, hogy apám is ott ül, és falatozik. Ilyen még nem volt, már régen a munkahelyén kéne lennie. Mindegy, nem is foglalkoztam tovább ezzel a gondolattal. Egyszer csak megszólalt anyám:
~Jó reggelt kincsem, hogy aludtál? -kérdezte enyhén szomorúan.
~Hát egész jól. Te?
~Ömm... Én jól... Kész a reggeli!
Elkezdtünk enni. Anyám és apám kifejezetten szomorú volt. Próbáltak mosolyogni mikor rám néztek, de ez nem volt túl őszinte. A reggeli csendben telt, de miután befejeztük az evést, felmentem zuhanyozni. Úgy döntöttem,bemegyek kicsit a városba.Vásárolgatni,vagy fagyizni?Esetleg üldögélni a parkban?Nos,legyen mind!De egyedül csak nem mehetk.Az úgy dögunalom...Inkább felhívom Lynn-t,ő biztos velem tartana.
~Haló?Lynn?
~Igen...Te vagy az,Mia?-kérdezte meglepetten.
~Persze,hogy megyek,ezt nem hagynám ki!Körülbelül olyan fél óra múlva a belvárosban?
~Rendben,nekem megfelel.Akkor majd találkozunk.Puszii.
~Pusszancs.
Oké.Van fél órám,hogy lezuhanyozzak,felöltözzek,és sminkeljek.Egy egyszerűnek mondható szettet választottam.(kép)Ahogy ezzel elkészültem,felkentem magamra egy kis alapozót,a számra gyöngyházfényű szájfény került,a szempilláimat átfestettem,és kész is voltam.Lementem köszönni.
~Na,sziasztok,én mentem a városba Lynn-el!-kiáltottam a nappaliban ülőknek.
~Rendben,jó mulatást csajee!-ordítozta Jewel...Nem is várhattam tőle különb köszönést.:D
~Rendben kicsim,legyetek jók!-mondta anyám és apám szinkronban.
~Pá-pá!
Mikor kiléptem az ajtón,megcsapta az arcomat a forró szellő.Jó érzés volt.Az út körülbelül 10 perces lehetett.Amint beértem a belvárosba,megpillantottam Lynn-t.Egy rózsaszín-narancs csíkos maxiruhában volt,és egy rózsaszín strandpapucsban (kéép).
~MIAAA!!!-rohant felém.
~LYNN!!!-hasonlóan tettem én is.Megöleltük egymást.
~Akkor,hol kezdjük?-kérdezte.
~Először a plázában.Aztán levezetésképp beülünk majd fagyizni,és kiülünk a parkba.Így jó?
~Tökéletes!-mosolygott.
A vásárlás tartott olyan másfél óráig.Pedig azt terveztem,hogy az egész program lesz ennyi idő.De nem bántam,nagyon jó cuccokal gazdagodtam.A fagyizóban 10 percet töltöttünk,még dumálgattunk 1 órán keresztül a parkban.Majdnem 3 órás volt ez akiruccanás,de megérte.Még gyorsan elmentünk venni nekem körömlakkot...Szép neonosat.Ekkor már hullák voltunk.
~Úristen,leszakad a lábam,és még haza is kell érnem...-panaszkodott Lynn.
~Áhh,nekem rosszabb,én messzebb lakom...
~Na,mindegy,én hazaindulok-mondta barátnőm.
~Szerintem én is.Na szia,puszi,nyufi!<3
~Szia,szeretlek-imádlak,puszó!<3
Ahogy közelítettem a házunkhoz,egy minibuszt láttam a kapu előtt.Először arra gondoltam,hogy apu megy el néhány hétre egy másik országba dolgozni.Mikor odaértem,megpillantottam anyut.a szeme enyhén könnyes volt.
~Öööö...Szia anyu...Mi ez a busz itt?Apu megint utazik?
~Szia kicsim,és hogy válaszoljak a kérdésedre:nem.Nem apu utazik...
~Akkor ki?-kérdeztem félve.
~Kicsim...Te!Te fogsz utazni.-A könnyek már-már teljesen elöntötték a szemét.
~De...De miért?Rosszat tettem?
~Nem,kicsim,te "jó" kislány vagy...Ezt...Ezt az ügyet már jóval ezelőtt el kellett volna intézni...Csak haladékot kértem...hogy még éld itthon az életed...-a könnyek már elárasztották az arcát,és hangosan sírt.
~Mit értesz azon,hogy "ezt már jóval ezelőtt el kellett volna intézni"?Mit kellett elintézni?
~Ki kellett volna küldeni egy másik városba...Egy "hírességhez",hogy felkaroljon...Emlékszel arra a kisebb tehetségkutatóra?A tehetséges gyerekeket kiviszik...
~Örülök,hogy tehetségesnek gondolnak,de hova is visznek ki?
~Hollywoodba...
~És egyedül megyek...?Vagy Jewel is jön?
~Nem kicsim,egyedül mész...
~Akkor felmegyek és pakolok,felhívom a barátaimat búcsúzni,és Alex-et is...
~Rendben kincsem,menj.
Ahogy felértem,becsaptam az ajtót.Sírni akartam.De egy könnycsepp sem gyűlt össze a szememben.Kitártam a szekrényajtót,és elkezdtem pakolni,ami kemény 2 teli bőröndöt eredményezett...Plusz egy nagy táskát az egyéb dolgok tárolására.Mikor kimentem,anyám,apám és nővérkém meglepett tekintetére tévedt a szemem.
~Ömmm...Ez nem az,aminek látszik...-mondtam humorizálva.
~Semmi baj kicsim...Megértjük,hogy sok a holmid.Segítünk bepakolni.-mondta apám.
~OK.Akkor,indulok...-a hangomban még én is hallottam a szomorúságot.
~Rendben bogárkám...Menj Isten hírével.-anyu már nem bírta tovább,akaratlanul is elsírta magát.
~Sziasztok,szeretlek titeket,hiányozni fogtok...-ekkor már én is bőgtem.
~Viszlát szívem,és jó utat!
~Szija,hugim!:)
Még átöleltük egymást,majd beszálltam a minibuszba.Nem volt olyan rossz érzésem,elvégre Hollywood-ba megyek!Egy ismeretlenhez....Hurrá...
Az út nagyjából 7-8 órás lehetett,aminek a felét végigaludtam.Mikor megérkeztünk,nem akartam hinni a szememnek...Ekkora házban fogok lakni egy híresség társaságában?!(A házikó :D)
Ez túl szép ahhoz,hogy igaz legyen...És igazam is volt...Egy nem várt személy nyújtott nekem kezet,amitől a vér megfagyott az ereimben,és csak bambulni tudtam...Ez nem lehet igaz...Pont Ő az az ember?!Kísértetiesen nyugodt hangján szólt hozzám:
~Hello,fáradj beljebb!Mi a neved?
"Az életed üres,
Ha nem látsz tisztán,
Hallgass a szívedre,
És meglátod,mi a hibád!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése